A hótakaró menti meg az agráriumot az újabb katasztrófától

Az utóbbi szűk 60 évben alig volt olyan száraz decemberünk, mint tavaly. A drámai vízhiányon most javíthat a 10-20 centis hótakaró, a szántókon megsegítheti a mezőgazdaságot a további vízveszteségtől.

1970 óta nem volt ilyen téli aszály

Történelmi léptékben is rendkívül száraz volt a december Magyarországon: 1970 óta nem fordult elő, hogy ilyen kevés csapadék hulljon az év utolsó hónapjában. Az Alföld nagy részén a 30 napos csapadékhiány elérte a 20–40 millimétert, míg a 90 napos időszakban országosan 10–70 milliméterrel maradt el a mennyiség a sokéves átlagtól. Országos átlagban 2025-ben mindössze két hónap – március és november – hozott átlag feletti csapadékot, így az év összesített csapadékmennyisége várhatóan az 1970 óta mért három legszárazabb év közé kerül.

Ugyancsak szárazak voltak a hazai folyókat tápláló vízgyűjtő területek – erről ebben a cikkben írtunk.

A talajnedvességi adatok szerint a felszín közeli réteg sok helyen telítettség közeli állapotban van, ugyanakkor az Alföldön 30–40 centiméter alatt továbbra is kifejezett szárazság jellemző. Az egy méteres talajréteg vízhiánya több térségben meghaladja a 100 millimétert, ami komoly kockázatot jelent a tavaszi induló készletek szempontjából. A december végi, január eleji havazás átmeneti enyhülést hozott: az ország jelentős részén 10–20 centiméter összefüggő hótakaró alakult ki, amely lassíthatja a további vízvesztést.

A hó védi a növényt, pótolja a vizet

Agronómiai szempontból a hótakaró szerepe kiemelkedő. A hó természetes szigetelőrétegként mérsékli a talaj átfagyását, csökkenti a hőingadozást, és védi az őszi vetéseket – különösen a búzát, az árpát és a repcét – a szél okozta kiszáradástól és a fagyrepedésektől. Kutatások igazolják, hogy hó nélküli területeken a fagyás–olvadás ciklusok gyakoribbá válnak, ami nemcsak a gyökér- és levélszövetek sérülését növeli, hanem a talaj nitrogéndinamikáját is megzavarja: ilyen körülmények között akár kétszeres dinitrogén-oxid-kibocsátás is mérhető a hótakaróval fedett parcellákhoz képest.

A hótakaró lassú, fokozatos olvadása kulcsszerepet játszik a tavaszi vízutánpótlásban. A beszivárgó olvadékvíz nem egyszerre terheli a talajt, hanem folyamatosan tölti vissza a mélyebb rétegeket, javítva a növények induló vízellátását. A jelenlegi száraz előzmények után ez különösen fontos, mert a tél végi vízkészletek nagymértékben meghatározzák a 2026-os tenyészidőszak terméskilátásait.