Nem vagyunk fegyvertelenek a klímaváltozás legsúlyosabb kihívását, az aszályt illetően. A talajművelési stratégia kiváló eszköz arra, hogy az egyre csökkenő csapadékból egyre többet „fogjunk meg”. Idén az évtizedek óta nem látott mennyiségű hó is enyhíti a termőtalajok vízhiányát.
Drámai csökkenés, víz-és hóhiány
Az elmúlt években drámai mértékben csökkent a magyarországi termőtalajok vízkészlete. A felszín alatti (talaj)vizek mennyisége métereket csökkent. Szinte nincs – vagy csak kistérségi méretekben – olyan terület, ahol a 2022-es súlyos aszály óta ne veszített volna jelentős vízmennyiségeket a hazai termőtalaj. A 3–5 éve tartó csapadékhiányos időszak következtében az Alföld számos pontján a talajvízszint 2–3 méterrel süllyedt a sokéves átlag alá. Országos léptékben akár több Balatonnak felérő vízhiány is felhalmozódhatott. A probléma egyik kevéssé látványos, de annál súlyosabb oka az, hogy egyre gyakrabban marad el a téli csapadék azon formája, amely a mezőgazdaság számára a leghasznosabb: a tartós hótakaró.
A hó a leghatékonyabb vízforrás
A hó nem csupán csapadék, hanem időben elnyújtott vízkészlet. Lassú olvadása során fokozatosan szivárog a talajba, minimális párolgási veszteséggel, akkor, amikor a növényzet vízfelvétele még alacsony. Ez teszi a hótakarót a talajvíz-utánpótlás egyik leghatékonyabb forrásává. Az eső ezzel szemben gyakran rövid, intenzív eseményként érkezik, gyors felszíni lefolyást okoz, és kisebb arányban járul hozzá a mélyebb talajrétegek feltöltéséhez. A hó hiánya ezért nemcsak télen jelent gondot, hanem hónapokkal később, a tavaszi és nyári aszályok idején is visszaüt.
A hiányt ez sem pótolja, de…
2026 januárjában azonban rendkívüli fordulat történt: 1970 óta nem tapasztalt mennyiségű hó hullott Magyarországon. Az ország nagy részén 15–25 centiméteres, helyenként 30 centimétert is meghaladó hótakaró alakult ki, amely hidrológiai értelemben stratégiai jelentőségű. Becsült számítások szerint ez országos szinten akár 1–2 milliárd köbméter olvadékvizet is jelenthet. Ez önmagában nem pótolja a korábbi évek hiányát, de mérhető talajvízszint-emelkedést hozhat, és érdemben enyhítheti a 2026-os nyári aszály következményeit.
Az olvadékvizet meg is kell tudni tartani
A hó azonban csak akkor válik valódi erőforrássá, ha a táj képes megtartani az olvadékvizet. Itt kapcsolódik össze a vízgazdálkodás kérdése a belvíz problémájával. A felszínen megálló víz nem feltétlenül a túl sok csapadék jele, hanem gyakran a talaj rossz állapotának következménye. A tömörödött, vízzáró rétegekkel terhelt talaj nem engedi a beszivárgást, ezért az olvadék- vagy csapadékvíz belvízként jelenik meg. Hagyományosan erre a gyors levezetés volt a válasz, ám a tartós vízhiány korában ez a gyakorlat egyre inkább fenntarthatatlanná válik.
Bolygatáscsökkentés és növényi takarás
Ma már világos, hogy az időszakosan megjelenő belvizeket nem automatikusan elvezetni, hanem – ahol csak lehet – megtartani kellene. Ezek a vizek a nyári aszály elleni védekezés kulcsai lehetnek, feltéve, hogy a talaj képes befogadni őket. Ebben a gazdálkodók szerepe meghatározó. A kevesebb talajbolygatás, a mélyebb, de okszerű lazítás, a tömörödés elkerülése és a szervesanyag-tartalom megőrzése mind javítják a talaj vízáteresztő és vízmegtartó képességét. A takarónövények alkalmazása nemcsak védi a talajfelszínt az eróziótól, hanem aktív gyökérzónát biztosít, amely segíti a beszivárgást és stabilizálja a talajszerkezetet.
Így a belvízkockázat is csökken
A jól művelt, takart talajban a hóolvadék nem belvízzé válik, hanem lassan eltűnik a felszínről, feltöltve az alsóbb rétegeket. Ez a víz később, a vegetációs időszak kritikus szakaszaiban válik elérhetővé a növények számára. A mostani rendkívüli hótakaró tehát nem probléma, hanem lehetőség: ritka alkalom arra, hogy a magyar mezőgazdaság visszatöltsön valamit abból a vízkészletből, amely az elmúlt években elveszett. A kérdés már nem az, hogy mikor folyik el a víz, hanem az, hogy mennyit tudunk belőle megtartani.
E témával foglalkozik minapi cikkünk is:
A hótakaró menti meg az agráriumot az újabb katasztrófától
Agrárágazat Tudástár: Hótakaró szerepe a talaj vízpótlásában – A hótakaró a mezőgazdaság egyik leghatékonyabb természetes vízpótló forrása, mert lassú olvadása révén minimális párolgási veszteséggel segíti a talaj mélyebb rétegeinek feltöltését akkor, amikor a növények vízigénye még alacsony, és hatása különösen akkor érvényesül, ha a talajszerkezet jó állapotú, bolygatás-csökkentett és növényi takarással védett.
