Behurcoljuk, megszokjuk – aztán már késő?
Az invázió az állatvilágban sem egyik napról a másikra történik. Egy faj előbb csak megjelenik, aztán – sokszor észrevétlenül – tartósan megtelepszik, végül robbanás szerűen terjedni kezd. A tét nemcsak természetvédelmi, egyes invazív fajok közvetlen gazdasági kárt is okoznak, illetve olyan helyzeteket teremtenek, amelyekhez később már csak drága és nehézkes beavatkozásokkal lehet alkalmazkodni. Folytatjuk januárban megjelent, az invazív növényeket részletező cikksorozatunkat.
Ebben a cikkben az invazív állatfajok „logikáját” foglaljuk össze, majd fajlistát adunk a leggyakoribb hazai invazív (özön) állatfajokról, végül egy olyan, mindennapjainkban is gyakran észlelhető példát mutatunk be részletesen, amely egyszerre természetvédelmi és gazdasági szempontból is tanulságos.
Hogyan lesz egy behurcolt fajból özönfaj?
Az özönfajjá válás jellegzetes mintázatát a szakirodalomban gyakran „10-es szabályként” emlegetik: sok behurcolt fajból végül csak nagyon kevés jut el addig, hogy tartósan megtelepedjen, majd látványosan terjedni is kezdjen. A folyamat a behurcolástól a kivaduláson át a meghonosodásig és a populációnövekedésig vezet, és a „szűrők” miatt a végén csak kevés fajból lesz valódi özönfaj. Miért fontos ez a gyakorlatban? Mert az invázió korai szakaszában még szinte észrevétlen, csak mozaikos előfordulásokkal, helyi gócokkal, időszakos megjelenésekkel találkozunk. Később viszont már nem egy-egy példányról vagy alkalmi észlelésről van szó, hanem olyan állományokról, amelyek önfenntartóvá válnak, és a terjedésük akár új élőhelyekre is átléphet. A felismerés és a gyors reagálás azért kulcskérdés, mert a késői szakaszban a mozgástér látványosan beszűkül.
Özönfajok itthon: a leggyakoribb behurcoltak
Az 1. táblázat a hazai viszonyok között legelterjedtebb özönállatfajokat sorolja fel. Jól mutatja, mennyire vegyes a kör, rovar, hal, puhatestű, emlős egyaránt szerepel benne.
Harlekinkatica (Harmonia axyridis): a „jó szándékú” betelepítés árnyoldala
A harlekinkatica egy katicabogárfaj, amelyet leggyakrabban harlekin, ázsiai vagy többszínű ázsiai katicabogár néven ismernek. Ez a világ egyik legváltozatosabb katicabogárfaja, rendkívül széles színváltozatokkal rendelkezik. Kelet-Ázsiában őshonos, és mesterségesen telepítették Észak-Amerikába és Európába levéltetvek és pajzstetvek elleni védekezés céljából. Ma már gyakori, jól ismert és elterjedt ezeken a területeken, illetve Afrikában és Dél-Amerika nagy részén is megtelepedett.
Hogy ismerjük fel? – Alak, színek, jellegzetességek
A Harmonia axyridis alakjában és felépítésében tipikus katicabogár, domború testű, és elytra (szárnyfedő), pronotum és feje között „sima” átmenet található. Mérete 5,5–8,5 mm között változik. A leggyakoribb színváltozat az f. „succinea” narancssárga vagy piros színű, 0–22 változó méretű fekete folttal. A másik két gyakori változat az f. „conspicua” és az f. „spectabilis” egyenletesen fekete, két, illetve négy piros folttal. A pronotum fehér, változó fekete mintázattal, néhány fekete folttól M alakú mintázatig, vagy szinte teljesen feketéig. A hasi oldala sötét, széles, vörösesbarna szegéllyel. Számos más formát is rögzítettek. Az extrém formák teljesen feketék lehetnek, vagy komplex fekete, narancssárga és piros mintázattal rendelkezhetnek. A színpolimorfizmus valószínűleg örökletes, de függhet attól a helytől és az évszaktól is, amikor a bábok különböző hőmérsékletnek vannak kitéve. A sötétebb színváltozatok Ázsiában gyakoribbak, mint Észak-Amerikában. A peték színe az életkoruktól függően sárgás árnyalatú, de egy nappal a kikelés előtt feketévé válnak. Átlagosan körülbelül 1,2 mm hosszúak.
Mikor aktív, hol telel? – Így viselkedik év közben
A Harmonia axyridis a hidegebb hónapokban telel, de 10 °C felett mozgásba lendül. Mivel a bogarak repedéseket és más hűvös, száraz, zárt tereket használnak a teleléshez, elég nagy nyílás esetén jelentős számban gyűlhetnek össze a falak belsejében. Ősszel gyakran láthatók nagy csoportosulások. A bogarak feromonokkal jelzik egymásnak a jelenlétüket. Azonban sok csoportosulási jel vizuális, mind hosszú (a környezetüktől eltérő világos színű struktúrák), mind rövid (már meglévő csoportosulások, amelyekhez csatlakoznak) távolságból kiválasztva a helyszíneket. A korábbi csoportosulások által lerakott, nem illékony, hosszú láncú szénhidrogének is jelentős szerepet játszanak a helyszín kiválasztásában. Mind a vizuális, mind a szénhidrogén jelek fontosabbak, mint az illékony feromonok.
Gyakran gyűlnek össze napfényes területeken a rendelkezésre álló hő miatt, így még a meglehetősen hideg téli napokon is néhány hibernáló bogár „felébred” a napfény melegétől. A nagy populációk problémát jelenthetnek, mert rajokat képezhetnek és hosszú ideig egy területen maradhatnak. A bogarak csoportokat képezhetnek, amelyek az ablakok felső sarkaiban maradnak. Megállapították, hogy ezt a bogarat a sötét árnyékoló anyagok melege vonzza. Jó a látása; visszatér abból a helyről, ahonnan eltávolítják, és provokálás esetén apró harapást ad. A Harmonia axyridis, más katicabogarakhoz hasonlóan, izopropil-metoxi- pirazint használ védekező vegyi anyagként a ragadozók elriasztására, és ezt a vegyi anyagot a hemolimfájában sokkal magasabb koncentrációban hordozza, mint sok más katicabogárfaj, valamint faj- és nemzetségspeci‑kus védekező vegyületeket, például harmonint.
Ezek a rovarok izgatott állapotban „reflexszerűen vérzik”, és hemolimfát bocsátanak ki a lábaikból. A folyadéknak kellemetlen szaga van (hasonló a hullott levelekéhez), keserű íze, és foltot hagyhat a porózus anyagokon. Néhány ember allergiás reakciókat, például allergiás rhinoconjunctivitist (kötőhártya- és orrnyálkahártya-gyulladás) mutat, ha ezekkel a bogarakkal érintkezik. Előfordul, hogy a bogarak megcsípik az embereket, feltehetően sóért, bár sokan szúró érzést éreznek, amikor a bogár átmegy a bőrükön. A harapások általában csak irritációt okoznak, bár néhány ember allergiás a harapásokra. Természetes ragadozóik közé tartoznak a madarak, a tüskés katonabogarak, a hangyák (beleértve a szintén invazív Solenopsis invicta fajt) és más katicabogarak, beleértve a Harmonia axyridis fajt is. Ezeket a bogarakat nehéz azonosítani, mert színeik, foltjaik mérete és száma az elytran (szárnyfedő) változó. A H. axyridis f. succinea legegyszerűbb azonosítási módja, ha megnézzük a pronotumot, és megnézzük, hogy a fekete foltok W vagy M betűre hasonlítanak-e. Ennek a fajnak több fehér foltja van a pronotumon, mint a legtöbb észak-amerikai őshonos fajnak, bár ez a tulajdonság nem segít abban, hogy megkülönböztessük más kontinensek fajaitól.
Honnan jött, hol van jelen? – Terjedési térkép
A harlekinkatica Kelet-Ázsiában őshonos, Nyugat-Szibériától, Kazahsztántól és Üzbegisztántól nyugatra, Oroszországon keresztül délre a Himalájáig és keletre a Csendes-óceán partjáig, beleértve Japánt, Koreát, Mongóliát, Kínát és Tajvant. Mint falánk ragadozó, levéltetvek és pajzstetvek biológiai védekezési eszközeként azonosították. Ennek következtében számos országban, többek között az Egyesült Államokban és Európa egyes részein üvegházakba, termőföldekre és kertekbe telepítették.
A faj mára megtelepedett Észak-Amerikában (Egyesült Államok, Kanada, Mexikó), Közép-Amerikában (Guatemala, Honduras, Costa Rica, Panama), Dél-Amerikában (Brazília, Venezuela, Kolumbia, Ecuador, Peru, Argentína, Chile), Európában (Olaszország, Spanyolország, Egyesült Királyság, Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Franciaország, Németország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Szerbia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Lengyelország), Ausztrália és Óceániában (Új-Zéland) és Afrikában (Dél-Afrika).
Mit okoz? – Természetben és a szőlőben is kárt tehet
A harlekinkatica egyik legnegatívabb gazdasági hatása a szőlő- és bortermelésben jelentkezik. A harlekinkaticák behúzódnak a szőlőfürtökbe a szemek közé, és a szüretkor is a szőlőszemek között maradnak. A must préselésekor a katicák keserű testnedvei (ezek közül is a 2-izo propil-3-metoxipirazin (IPMP) nevű vegyület) a mustba kerülve földimogyoróra, csípőspaprikára és spárgára emlékeztető íz- és illatanyagokkal rontják a must minőségét. A Harmonia axyridis számos védekező vegyületet választ ki, amelyek közül az egyik, a (9Z,17R)-9-oktadekén1,17-diamin (harmonin) izolálva lett a hemolimfájából. Ez a molekula széles spektrumú antimikrobiális hatással rendelkezik, amely kiterjed az emberi kórokozókra is. Antibakteriális hatása a legerőteljesebb a gyorsan növekvő mikobaktériumok és a Mycobacterium tuberculosis ellen, és gátolja a klorokinrezisztens Plasmodium falciparum törzsek növekedését is; ezek a tuberkulózis és a malária kórokozói.
Védekezés: mi működik a gyakorlatban?
Számos védekezési módszert vizsgáltak már azokon a területeken, ahol ez a bogár megjelent, és veszélyt jelent az őshonos fajokra, a biodiverzitásra és a szőlőtermesztésre. A védekezési módszerek között szerepelnek rovarirtók, csapdák, a bogarak csoportjainak eltávolítása és az épületekbe való bejutás mechanikus megakadályozása. A fejlesztés alatt álló módszerek között szerepel a természetes paraziták és kórokozók vizsgálata, beleértve a parazita, nemi úton terjedő atkák és gombás betegségek alkalmazását.
A kulcs az idő: korán olcsóbb, későn drága
A H. axyridis elleni védekezés legjobb módszerei magánlakásokban a behatolási nyílások lezárása. A seprés és a porszívózás hatékony módszereknek számítanak a bogarak eltávolítására a lakásokból, azonban ezt óvatosan kell végezni. Kifejlesztettek egy beltéri használatra szánt csapdát, amely fényével vonzza a bogarakat, és eltávolítható zsákba zárja őket. Az invazív állatok esetében a behurcolás még nem drámai. A tartós megtelepedésük viszont már figyelmeztetés, a gyors terjedés pedig sokszor a „későn kapcsoltunk” tipikus állapota. A hazai lista is azt üzeni, hogy kevés fajból lesz igazán nagy terjeszkedő, de amelyik eljut idáig, az hosszú távon formálhatja át a környezetünket.
Dr. Vojnich Viktor József
Agrárágazat Tudástár: Invazív faj – Olyan nem őshonos élőlény, amely emberi közvetítéssel kerül új területre, ott gyorsan terjed, kiszoríthatja az őshonos fajokat, és természetvédelmi vagy gazdasági károkat okozhat.
