VízŐr – Water Retainer, azaz vízháztartás a talajban kicsit másképp

Magyarországon kétségkívül az egyik legfontosabb termelést akadályozó tényező a vegetációs időszakban fellépő vízhiány. Bár az éghajlatváltozást tekintve rendkívül bizonytalanok az előrejelzések, az szinte biztosra vehető, hogy hazánkban a csapadék mennyiségi és időbeli eloszlása is igen szélsőségessé válik. Ezt gyakorlatilag már tapasztalhatjuk, elég csak az elmúlt évek rendkívüli csapadékos (2010, 2016) vagy éppen aszályos (2011) éveire visszaemlékezni.

A gazdáknak ugyanakkor megvan a lehetőségük arra, hogy e – várhatóan egyre komolyabb – kihívásra sikeres választ adjanak, hiszen hazánkban a talajok jellemző módon jóval több víz tárolására lennének képesek, mint jelenlegi állapotukban.

A talaj termékenységét részben annak rendkívül összetett szerkezetének köszönhetjük. A szilárd részecskék közt mindig találunk kisebb-nagyobb pórusokat, melyeket változó arányban víz, illetve levegő tölt ki. Ez a speciális szerkezet határozza meg alapvetően talajaink vízgazdálkodását.

A talaj vízgazdálkodásának gyors megértéséhez végig kell venni azokat az erőhatásokat, amelyek a talajra érkező csapadékra, illetve már a talajban lévő talajnedvességre hatnak. Első lépésben a felszínre érő csapadék egy része beszivárog a pórusokba. A különösen kedvezőtlen szerkezetű (leromlott talajszerkezet, eliszapolódás), vagy a kifejezetten rossz vízgazdálkodási tulajdonságú (pl. szikes) talajok esetében a víz jelentős része a felszínen maradhat, illetve lefolyhat. Ez később elpárolog, így a csapadék nagy része növényeink számára máris elvész.

A beszivárgás után a talajnedvességre többfajta erő is hat:

• A gravitáció, amely egyértelműen lefelé „húzza” azt.
• A szilárd részecskék által kifejtett kötőerő, mellyel magukhoz vonzzák a talaj nedvességét. Ennek erőssége több tényezőtől is függ, emiatt igen változó (lásd később).
• A kapilláris erő, amellyel a bizonyos mérettartományú (a megfelelően kis átmérőjű) kapillárisok a vizet a gravitációval szemben megtartják, illetve a talaj száradása esetében a gravitáció ellenében dolgozva azt a felszín felé „húzzák”.

A talajnedvességet ezen erők alapján, gyakorlati szempontból a következő fő csoportokba sorolhatjuk:

• Holtvíz (HV): A szilárd szemcsék által erősen megkötött nedvességtartalom, amely film-réteget képez a talajszemcséken. Ez a víztartalom a növények számára nem elérhető, mivel a gyökerek szívóhatása nem képes azt a szemcsék felületéről leszakítani. (Egyes növényfajok gyökérzete különböző mértékű szívóerő kifejtésére képes. Pl. a napraforgó szívóereje igen nagy, míg a salátaféléké nagyon gyenge.)
• A növényzet számára felhasználható víz (diszponzibilis víz; DV): Ahogyan a neve is mutatja ez az a talajnedvesség-tartalom, amelyből a növényzet biztosíthatja vízigényét. A kapilláris erő által a gravitáció ellenében megtartott, illetve a talajszemcsékhez lazán kötődő víztartalom értendő ide.

Az előbb megnevezett két vízformát együtt szántóföldi vízkapacitásnak nevezzük. Ez a talajba beszivárgott víz azon része, amelyet az adott talaj a gravitációs erővel szemben képes megtartani.

• A gravitációs vízre (GV) értelemszerűen a gravitáció hat, azaz lefelé mozog, majd végül eléri a talajvizet. Így ez a vízforma csak azon növények számára hasznosítható, amelyek gyökérzete eléri a talajvíz szintjét.

• Fontos vízforrás lehet a kapilláris erők által a talajvízből a felszín felé felemelt vízmennyiség. Ez az ún. támaszkodó kapilláris víz, amelynek jelentősége a talaj felszínének kiszáradásával nő meg. Ekkor a gravitációval szemben, a megfelelően szűk kapilláris járatokban a talajnedvesség megindul a felszín felé, így a következő csapadékig ez válik növényeink fő vízforrásává. E folyamat során csökken a talajvíz szintje. Ennek ereje és tartóssága jelentősen függ a talaj típusától.

A talaj szerkezetének és a víz formáinak kapcsolata

A fellépő erőhatások, és ezáltal a felsorolt vízformák egymáshoz viszonyított arányát alapvetően a talajszemcsék és kapillárisok mérete, egyszerűbben: a talajszerkezet határozza meg. A fizika törvényszerűségeinek megfelelően a kis talajrészecskék erősebben képesek megkötni a talajnedvességet és emiatt több vizet is tudnak megtartani. Ehhez hasonlóan a kisebb átmérőjű kapillárisok is erősebben, míg a nagyobb átmérőjűek gyengébben tartják meg a vizet a gravitáció ellenében.

Hogyan működik a Vízőr?

A talajtextúrát alapul véve két fajta végletet tapasztalhatunk vízgazdálkodás szempontjából:
Homoktalajokon mind a talajszemcsék, mind a köztük lévő kapillárisok mérete nagy. Így a beszivárgás általában nem akadályozott. A talajszemcsék gyengén és kevés nedvességet képesek megkötni, a pórusok nagy átmérője miatt pedig a gravitáció dominál a kapilláris és kötő erőkkel szemben. Az ilyen talajokon a beszivárgó nedvesség gyorsan „átfut”, csapadékmentes időben pedig hamar kiszárad. A gyenge kötőerők miatt a holtvíz aránya ugyan alacsony, viszont a gravitációs víz aránya magas, így a növények számára hasznosítható vízmennyiség (DV) alacsony marad.

A kötött, erősen agyagos talajokban az előbbiek ellenkezőjét tapasztalhatjuk: A beszivárgás ezeken talajokon korlátozott lehet, így – lejtős területeken – nagy lehet az elfolyás mértéke. A kisméretű szemcsék nagy mennyiségű vizet képesek igen erősen megkötni, illetve a pórusok mérete is kicsi, ennek megfelelően a kötőerők dominálnak. Így bár a gravitáció hatására a talajvíz csak nagyon lassan szivárog le, annak jelentős része mégsem hasznosítható növények számára, a holtvíz (HV) tartalom igen magas.

Agyagos talajokon a nagy duzzadó-zsugorodó agyagásvány tartalmú területek az előzőekben leírtakon felül még külön gondot okozhatnak. E talajok szilárd talajszemcséi csapadék hatására megduzzadnak, azaz a köztük lévő pórustér lecsökken, ezzel gátolva a beszivárgást, és csökkentve a hasznosítható vízkészlet nagyságát is. Ugyanakkor száradáskor zsugorodás lép fel, amely során a talaj erősen megrepedezik (extrém esetekben több méter mély, és több centi széles repedések is kialakulhatnak), és a repedésekből történő párolgás miatt az adott talaj jóval mélyebben, és gyorsabban elveszíti nedvességtartalmát. Ez a jelenség különösen jellemző a szikes talajokra.

Az ideális állapot a két szélsőség közt a közepesen kötött vályog típusú talajok esetében van, ahol a legnagyobb a diszponzibilis víz (DV) aránya.

A művelés alatt álló talajok szerkezetét, ezáltal a „természettől kapott” alapvető vízgazdálkodási tulajdonságait általában nem áll módunkban megváltoztatni. Ezért különösen fontos, hogy a lehető legkedvezőbben használjuk ki a talaj potenciális vízbefogadó, víztartó képességét, ezzel megteremtve a növények számára a csapadékszegény időszakok átvészelésének lehetőségét.

A Water Retainer (VízŐr) egy organikus alapokon nyugvó talajkondicionáló készítmény, amelyet kémiai, mikrobiológiai, illetve állattenyésztési-növénytermesztési szakemberek fejlesztettek. A termék azáltal, hogy megőrzi a nedvességet a talajban, csökkenti az öntözővíz felhasználást és az aszály okozta kiszáradást. A Water Retainer (VízŐr) segít abban, hogy a talajban stabilabb nedvességszintet tartsunk fenn. Elősegíti az adagolt tápanyagok hasznosulását, és a talaj mikrobiológiai életéhez egészségesebb feltételeket biztosít.

A megfelelő és egészséges élelmiszer előállítás érdekében alapvető prioritást kell, hogy élvezzen a megfelelő adaptáció a környezeti változásokhoz. Ennek felismerése volt az egyik legjelentősebb hajtóerő számunkra, amikor belekezdtünk a kutatásokba, és kifejlesztettük a Water Retainer (VízŐr) talajkondicionáló vízmegtartó készítményünket. A termék organikus alapú és azáltal, hogy csökkenti a talaj párolgását (evaporációját), alkalmazásával akár 50%-al csökkenthetjük az öntözési költségeket szántóföldi növények-, zöldségek-, szőlő- és gyümölcs vagy akár még gombatermesztés esetében is.
Öntözetlen művelésben történő alkalmazás esetén jelentősen – akár 1- 2-szer – megnő a növények aszálytűrő képessége, az aszálytűrés ideje, ezáltal jobb minőségű és nagyobb mennyiségű termés várható.

A Water Retainer (VízŐr) a talajhoz és a növények gyökereihez egyaránt képes kötődni. Megőrzi a nedvességet olyan módon, hogy a talaj párolgási vízveszteségét csökkenti (kapilláris hatás miatti veszteség), másrészt a levegő nedvesség tartalmát (pl. hajnali magasabb páratartalmat) is megköti, és a talajban tartja, mindezt a növények gyökérzete által felvehető formában. Ezáltal csökkenthető az öntözővíz mennyisége vagy hosszabb ideig bírja a növény öntözés és/vagy eső nélkül.

A Water Retainer (VízŐr) másodlagos pozitív hatása a talajtermékenység kiegyensúlyozása. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a talaj egyenletes vízháztartása következtében javulhat a műtrágyák hasznosulása, intenzívebbé válik a talajlakó mikroorganizmusok működése. Mindezek csökkentik a költségeket és a termelés időjárás okozta kockázatait.

Válassza a VízŐrt, mert:

• a nedvesség jobban megőrződik a talajban
• 50 %-kal kevesebb vizet kell használni az öntözéshez
• a növények sokkal tovább bírják eső nélkül, növekszik az aszálytűrő képességük
• a tápanyagok jobban hasznosulnak a kedvező talaj nedvességtartalom miatt és növekszik a mikrobiológiai aktivitás
• a megfelelő talajnedvesség miatt a tápanyagok jobban hasznosulnak, így a foszfor jobb feltáródását eredményezi a talajból, mivel a mikrobiológiai talajélet aktívabb lesz

www.alphaplant.hu
www.waterandsoil.eu