A homoktövisben rejlő lehetőségek

Írta: Szerkesztőség - 2013 december 10.

A homoktövisben rejlő lehetőségek

 

 

Hazánkban, és talán az egész világ viszonylatában is egyre nagyobb igény mutatkozik az egészséges, természetes eredetű táplálékok fogyasztására. Ezek csakúgy, mint például a génmanipuláció megjelenésével kialakuló új piacok, alternatív lehetőséget nyújtanak a „”kishalak” számára is (csak a veszélyek helyett sokkal inkább előnyök képében).

A gyógynövények igen nagy előnye, hogy az intenzív gazdálkodásban megjelenő hagyományos kultúrfajokkal ellentétben, utóbbiak területigényének töredékén is eredményesen termeszthetők.

A legfőbb nehézségek és a hátrányok a marketingben jelentkeznek

Az alternatív lehetőséget nyújtó növények többségét kevesen ismerik, és a közmédiának sem érdeke, hogy ez az érték pozitív irányba változzon.

De akkor hogyan lehetne felvenni a versenyt és újabb, nagyobb piaci részesedést kiharcolni a gyógynövények számára?

Lássunk először egy élő példát, a sokak által „gyógynövények királynőjeként” emlegetett homoktövist!

Ezt a bogyóst már ókori feljegyzésekből is ismerhetjük, több kultúrában az orvoslás kiemelkedő alapanyagaként tekintettek rá.

Nem véletlen, hiszen olyan beltartalmi értékekkel bír, mint kevés más növény a világon.

Minden része fogyasztható, amit például a nemes egyszerűségükről híres oroszok az egész növény péppé őrlésével ki is használnak.

Természetesen gazdasági szempontból a legnagyobb jelentőséggel a termése bír.

Bogyója fehérjékben-, szénhidrátokban-, aminosavakban-, flavonoidokban-, karotinoidokban- és vitaminokban gazdag.

C-vitamin tartalma az egyik legmagasabb, a citroménak mintegy tízszerese. A-, B-, E-, F- és K-vitamin, valamint cink, folsav, kalcium és magnézium is található benne, emellett magjában értékes linol- és linolénsav is található.

Fölöslegesnek tartom felsorolni az eddig feljegyzett, szervezetre gyakorolt pozitív élettani hatásait, mert szinte minden betegség kezelésére alkalmas, kezdve a stressz oldástól egészen a rákos megbetegedésekig.

A növény egyre nagyobb sikernek örvend és több, általam ismert termelő is azt tapasztalja, hogy a visszatérő vendégek aránya egyre nő, ami igazolja a növényben rejlő potenciált.

 

Termesztése rendkívül egyszerű

Sokan kozmopolita növényként tekintenek rá, amit jól bizonyít a kiváló fagy, és szárazságtűrő képessége, így az Alföldön jellemző silány talajokon is eredménnyel tartható.

Az általam ismert Bács-Kiskun megyei termelők 2-3 évente 5-6 t/ha marhatrágyát használnak talajutánpótlásként, ami elégnek is bizonyul.

Ezen kívül ajánlott telepítés előtt előveteményként nitrogénmegkötő növényeket ültetni, de később – mivel a homoktövis gyökerén is megjelennek a nitrogénmegkötő baktériumok – ezt is hanyagolni lehet.

Az Alföldön reálisan 4-5 t/ha terméssel lehet számolni 5×4-es sor-tőtáv mellett, de találkoztam olyan feljegyzésekkel, ahol elértek már 10 t/ha feletti hozamot is.

 

Betakarítási problémák

Annak ellenére, hogy igen régóta ismerhetjük már a növényt, kevesen termesztik, és ez az egyik oka annak, hogy kevesen is hallanak felőle.

Ez a betakarításnál felmerülő problémákra vezethető vissza.

A tövises ágak és az azokhoz „hűen” ragaszkodó bogyók gazdaságos leszedése igazi kihívást jelent a termelők számára.

Egyik legismertebb technológiai folyamat, hogy a növények terméssel teli ágait levágják, azokat hűtőházakban lefagyasztják, majd így a könnyebben leváló bogyókat az ágakról leütik.

Nagy hátrány, hogy így a következő évben nem lesz termés, ugyanis rügyek a gallyakon csak a második évtől kezdenek fejlődni, ráadásul idővel a növényt is megviseli a folyamatos „csonkítás”.

A hagyományos módszer a kézzel történő szedés.

Ebben az esetben megkíméljük a növényt, de így kiemelkedő élőmunkát igényel, és az se biztos, hogy találunk rá elhivatott embereket. Azonban utóbbi technológiára egy kis kutatás után találtam pár megoldást az internet segítségével.

A kreatív termelők által kialakított rendkívül egyszerű homoktövisszedő szerkezetekkel még mindig hosszadalmas a szedés, de legalább a tövisek elkerülhetőek.

Magát a szedés problémáját is csekélynek tartom, hiszen nagyon könnyen meg lehet szeretni ezt a növényt, és mindenki meg tudja találni a számára legalkalmasabb és legkézenfekvőbb technikákat.

Ráadásul a fajtaválaszték is igen magas, a bogyók nagysága és formája igen eltérő, ez pedig szintén emeli a szedési alternatívák sokszínűségét.

A „legjobb” megoldás megtalálása csupán egy kis idő és kísérletezés kérdése.

Hogyan lehetne felvenni a versenyt és újabb, nagyobb piaci részesedést kiharcolni a gyógynövények számára?

A válasz roppant egyszerű: az összefogásban rejlő erővel.

Sajnos a legtöbb nagyvállalat hatékony marketingstratégiák alkalmazásával sikerrel manipulálja vásárlási szokásainkat, ezzel gyakran ellehetetlenítve a kistermelőket.

Sajnos napjainkban a kisvállalkozói rétegben kialakult egy olyan mértékű zárkózottság az efféle törekvésekkel szemben, ami szinte példátlan Európában.

A bizalmatlan piaci magatartás elsősorban a piaci verseny negatív hozadéka.

Jó hír viszont, hogy egy méretét tekintve növekedő tendenciát felmutató réteg kezdi átértékelni a „hagyományos” táplálkozási szokásait.

Teret adva a kistermelők megélhetésének, illetve új, alternatív lehetőségeket nyújtva a gyógynövénykultúra fejlődésének.