Az elmúlt évtizedben jelentősen bővült a siló és szilázs betárolását, illetve tömörítését segítő egyszerű eszközök kínálata. Speciális silótolólapok, tömörítőhengerek, egyengető-terítő berendezések állnak rendelkezésre.
Silózáskor általában a termény falközi silóba való betárolását és tömörítését tolólappal szerelt, nagy teljesítményű, törzscsuklós traktorok végzik. Nem minden gazdaságban van viszont ilyen jellegű erőgép. Akkor sem kell kétségbe esni, ha csak középnehéz vagy nehézuniverzális erőgéppel rendelkezik a gazdaság. Ma már számtalan kiegészítő érhető el, amivel a betárolás és tömörítés egy ilyen erőgéppel is hatékonyan végezhető. Ezeknek az eszközöknek a konstrukciós kínálatát tekintjük át cikkünkben.
Silótolólapok
Korábban a már fentebb említett hazai gyártású törzscsuklós erőgépekhez a falközi tárolóba való siló- és szilázstolás, -egyengetés céljára csak egyetlen, speciálisan erre fejlesztett tolólap volt elérhető. Napjainkra a választék kiszélesedett, és olyan plusz képességekkel rendelkeznek ezek az eszközök, amelyek nagyban segítik a silóbetárolási munkákat. A mai piaci kínálat silótolólapokból hasonló konstrukciós sajátosságokat mutat. Legtöbb esetben CAT II/III/IV szabványú, hárompont-függesztésű kivitelben készülnek. Három méter szélességig egy darabból álló, ívelt tolólappal két oldalt határolólemezekkel, több modellnél vízzel feltölthető vázzal rendelkezik. 4 méteres szélességtől fölfelé már osztott tolólap a jellemző, melynél a középső rész 2-2,6 méter széles, a fennmaradó két szélső elem pedig külön-külön, hidraulikusan előre hajtható, így 2,3-3 méteres szélességig csökkenthető, illetve a szögállásuk beállításával a terelési irány is változtatható.
1. kép. Osztott laprendszerű, elfordítható silótolólap (fotó: saphir-maschinenbau.de)
2. kép. Silótolóvilla törzscsuklós nagytraktoron (fotó: mediatum.ub.tum.de)
Mivel ezeket a szélső elemeket hidraulikus munkahengerekkel lehet mozgatni, ezért kiszolgálásukhoz legalább két pár szabad hidraulikus csatlakozással kell rendelkeznie az erőgépnek. Amennyiben csak egy szabad csatlakozó pár áll rendelkezésre – amely frontfüggesztéseknél gyakran előfordul –, akkor egy hidraulikus mennyiségelosztó közbeiktatásával egyszerre, azonos szögben mozgathatók a szélső tolólapelemek. A kínálat túlnyomó részének közös szerkezeti jellemzője a tömörített silón való könnyebb megvezetést segítő csúszótalp, a tolólap magasságát bővítő, utólag felszerelhető dróthálós magassító, a cserélhető, csavarozott, kopásálló (Hardox 500 HB) acélból készült vágóél. Több modell kiegészíthető opcióban LED-es munkalámpákkal, szélességjelzőfényekkel, pótsúlyokkal és szintén jó néhány szériánál lehetőség van a mellső vágóél mellett, hátsó felszerelésére is. A silótolólapok leginkább ott elengedhetetlen eszközök, ahol billenőplatós pótkocsival szállítják a silót a betárolási helyre, vagy nem lehetséges a felhajtás a szállítójárműveknek a silódombra, és ürítésük a falközi siló végén történik meg. A lebillentett termény a silótolólappal feltolható, és egyenletesen teríthető a falközi tárolóban vagy a kialakított silódombon. Bár széles körben nem terjedtek el, de elérhetők a nagy teljesítményű önjáró homlokrakodók zöldanyag villáihoz hasonló, nagy befogadó-képességű, hárompont függesztésű villák. Ezekkel az egyengetést és terítést nem igazán lehet hatékonyan végezni, de a silótároló vagy silódomb végén leürített fű- és lucernaszilázst állagánál fogva nagyon hatékonyan lehet mozgatni a már tömörített silóra.
Silótömörítő hengerek
A silótömörítő hengerek leginkább az elmúlt 1-1,5 évtizedben jelentek meg a piacon. Végtelen egyszerű eszközök, amelyek a traktorok hárompont-függesztő rendszeréhez csatlakoztatva jelentősen növelik az erőgép tömörítőképességét, és javítják annak egyenletességét. Nem minden gazdaság rendelkezik nagy tömegű, széles kerékmérettel, illetve ikerkerékkel szerelt, nagy teljesítményű traktorral, így ahol ez nem áll rendelkezésre, ott segíthet a hatékony tömörítéshez szükséges képességek javításában a tömörítőhenger. Ahol van nagy tömegű, széles kerékméretű erőgép, ott is javíthat az alkalmazása a tömörítés homogenitásán. Kezdetben az ilyen tömörítőhengerek vasútikocsi-kerekekből álltak, melyek hárompont-csatlakozású keretbe csapágyazott tengelyre voltak felfűzve. Sok modell még mindig ezt a legegyszerűbb és legolcsóbb szisztémát követi. Az újabb konstrukciók már nem alkalmaznak vasútijármű-kerekeket, hanem egy zárt palástú, vastag acéllemezes hengertest végzi helyette a tömörítést, amelyre 200-225 mm osztástávolságban, 160-180 mm magas acéllemezes sima vagy csipkés élű gyűrűk vannak felhegesztve. Ezek a hengerek általában már vízzel feltölthetők, sőt sok esetben még a hengert tartó vázszerkezet is feltölthető folyadékkal a súlynövelés érdekében, de ezen kívül jó néhány típusnál plusz pótsúlyokkal tovább növelhető a tömeg, egészen 3 tonnáig. Napjaink silótömörítőhenger-kínálatában a felszereltségüknek már csak maximum a felhasználó pénztárcája szabhat határt, annyi kiegészítővel ellátják ezeket az eszközöket is. Hidraulikus keretmozgatás is rendelkezésre áll több típusnál, amellyel egyik vagy mindkét irányban szögben elfordítható a tömörítő hengernek iránya. Vonórészekkel is kiegészíthető jó néhány modell, sőt a legújabb opció, egy vagy több gumikerékből álló, lehajtható silóél-tömörítő kar.
3. kép. Silóél-tömörítővel kiegészített tömörítőhenger (fotó: saphir-maschinenbau.de)
4. kép. Fűszilázs tömörítése pótsúlyozott silótömörítő hengerrel (fotó: holaras.nl)
5. kép. Rotorpáros siló terítő (fotó: ien.vicon.eu)
6. kép. Hengeres siló terítő munkában (fotó: atom-attachments.com)
Silóegyengető-terítők
Az utóbbi években jelentek meg hárompont-függesztésű silóegyengető, -terítőgépek. Ezek alkalmazása akkor indokolt leginkább, ha a lucerna- vagy fűszilázs siló betárolása folyik, és a szállítójárművek a silódombra ürítik a tartósításra szánt takarmányt. A szilázs terítése, illetve egyengetése silótolólappal sokkal nehezebb, és kevésbé egyenletes. A hajtott egyengető-terítőkből kétféle konstrukciós megoldás jellemző. Az egyik az 5-6 merevkaros terítőrotorpárral szerelt verzió, ahol kétoldalt felhajtható, állítható távolságú gumiterelőlapok határolják a terítés szélességi határait. Az ilyen silóterítők között található olyan konstrukció, amelyek rotorjainak forgásiránya külön-külön megválasztható. Munkaszélességben 3-6 méteres változatok érhetők el, és a TLT-meghajtású verziók mellett hidrosztatikus hajtású, sőt homlokrakodóval üzemeltethető változat is rendelkezésre áll. Több modellt kombinálnak a gyártók tömörítőhengerrel és csipkés levelű, hajtott terelőcsigával.
A másik válfaja ezeknek az eszközöknek a fentitől teljesen eltérő megoldást alkalmaz a terítésre és egyengetésre. Itt lényegében egy kettéosztott, középen meghajtott acéllemezes hengerelem végzi a terítést, melynek zárt palástjára spirálvonalban, több sorban hajlított terítőlapok vannak felhegesztve. A terítőhenger az óramutató járásával ellentétes irányban viszonylag magas fordulatszámmal forog, meghajtása TLT-ről vagy hidromotor segítségével, hidrosztatikus úton történik. A terítőhenger hidraulikus munkahengerek segítségével általában 20-30 fokos szögig mindkét oldalra elfordítható, így szabályozható bizonyos határokon belül a terítés iránya. A terítőhenger átmérője a ráhegesztett lapátokkal együtt mérve általában 900-1280 mm, munkaszélességük pedig 1,7-3,1 méter között a leggyakoribb. Teljesítményigényük mérettől függően 80-180 LE között van, és hajtásuk túlterhelés-védelemmel van ellátva. Vannak modellek, amelyek terelőhengere utólag bővíthető, és a legtöbb gyártó kínál már homlokrakodógémre csatlakoztatható verziót is.
Amint összeállításunkból is látszik, a jelenlegi piaci kínálatban igen széles a konstrukciós eszköz választék, melynek alkalmazásával jelentősen megkönnyíthető és sokkal hatékonyabbá tehető a siló, illetve szilázs betárolása, tömörítése, hogy minden feltétel adott legyen a jó minőségű takarmány előállításához.
Farkas Imre
