A szárító beruházás hétköznapi feladatai

A X. évfolyam 3. és 4. számában a megrendelő gazda és a beruházás tervező szemével vizsgáltuk a szárító létesítés indokoltságát, a beruházás feladatait, a szárító és tisztító berendezéseket, majd egy kevés figyelmet fordítottunk a nedves termény előtárolóra, az adagológaratra, a vízszintes és függőleges szállítógépekre a mostani cikkben pedig a beépítési tervvel foglalkozunk.

Mi is az a beépítési terv vagy építész nyelven helyszínrajz?

A gazda által elképzelt termelő és kisegítő létesítmények elhelyezése a kiválasztott telephelyen. Ebben határozzuk meg az egyes létesítmények, technológiai egységek egymáshoz való kapcsolódását, távolságát, a gépjármű és személyforgalom útvonalait, a szükséges térburkolatokat, a határoló kerítést a ki-bejárati kapuval. A gazda elképzelése először ezen a terven válik láthatóvá.

A helyszínrajz ismeretében tudjuk megtervezni a közműveket, a gáz, víz, csatorna, elektromos vezetékek nyomvonalait. Ez akkor is igaz, ha az egyes technológiai létesítmények elhelyezésénél már eleve figyelembe vettük a közművek csatlakozási távolságait.

Mielőtt a kerítésen belül elhelyeznénk a tervezett létesítményeket, technológiai blokkokat, válasszuk ki az alkalmas helyszínt, telephelyet.

Meghatározó kérdés, hogy zöldmezős beruházásra van-e lehetőségünk (vagy kényszerünk), amely során a helyet is szabadon választhatjuk ki vagy egy üzemben levő telephelyet vehetünk igénybe.

Az új telephely kiválasztás szempontjai

– Termőhely közelsége, beleértve a bérszárítás termőhelyét is.

– Közúti megközelítés lehetősége.

– Közművek kiépítettsége, különös tekintettel a gáz és villamos energia hálózatra.

– Lakókörnyezet és más létesítmények közelsége, melyek a légszennyezésre, zajterhelésre és a növekvő gépjármű forgalomból adódó terhelésekre érzékenyek.

Meglevő telephely alkalmasságának vizsgálata

Az új telephelynél felsorolt szempontokat itt is érvényesíteni kell.

Előny abból származhat, ha egy sor járulékos beruházási és üzemelési költséget megspórolhatunk.

Melyek is ezek?

– Elektromos hálózat, transzformátor

– Gáz vezeték a megfelelő kapacitással

– Kerítés, kapu, porta, hídmérleg

– Telepi úthálózat, térbeton egy része

– Víz, csatorna hálózat, tűzi víz tározó

– Szociális létesítmények (iroda, öltöző, mosdó, WC)

– Labor (különösen ha a telep korábban is szemestermény tároló, szárító célt szolgált)

Sem a tervező, sem a hatóság, de a rendeleti előírások sem mondják meg, hogy egy adott telephely nem alkalmas. A vizsgálódás inkább arra irányul, hogy a feltételeket milyen áron lehet biztosítani.

A döntéshozó gazdának megalapozott információkra van szüksége, ezért célszerű bevonni az engedélyezési terveket készítő tervezőket, akik az érintett hatóságokkal, közműgazdákkal konzultációt folytatva tudnak segíteni a döntésben.

Zöldmezős beruházásra ritkán van lehetőség.

Irányelvként mondhatjuk, hogy lehetőleg kerülni kell a falvak, városok belső területén való létesítést.

Miután eldöntöttük, hogy saját szárítót építünk, meghatároztuk a szükséges kapacitásokat, előzetesen tárgyaltunk a szárítót és egyéb technológiát biztosító céggel vagy cégekkel, megnéztük a referenciákat, számba vettük a lehetséges építési helyszíneket, előzetesen tájékozódtunk a közműgazdáknál, építési és engedélyezési hatóságoknál, készítettünk előkalkulációt és biztosítottnak látjuk a pénzforrásokat, akkor beindíthatjuk az építési engedélyezési tervek készítését, illetőleg az engedélyek beszerzését, ennek első mozzanata a helyszínrajz elkészítése.

Engedélyezési terv – Pályázat

Csak az engedélyek birtokában lesz lehetőségünk bármely pénzforrás elnyerésére pályázni. A pályázatok beadására rendelkezésre álló idő sokszor kevés arra, hogy az engedélyezési eljárást végigcsináljuk. Az okos gazda tehát jó előre beindítja a folyamatot.

Ezek után térjünk vissza a beépítési tervhez, melyet az építész-tervező készít el, a szakági tervezők és a megrendelő közreműködésével.

Szemléltetésül bemutatunk egy „zöld mezős” helyszínrajzot.

Gépésztechnológia

Az egyes létesítmények megnevezése és a rajz önmagáért beszélnek, de egy kevés magyarázattal, gyakorlati tapasztalattal bővítve tárjuk az olvasó elé.

Alapinformációt a technológiát szállító cég vagy a gazda által megbízott technológus tervező szolgáltatja.

Útvonalak

Meghatározó a telepi gépjármű forgalom útvonalterve, amely biztosítja az egyes létesítmények megközelítését.

Fontos követelmény a gépjárművek forduló sugarainak megfelelő útívek biztosítása, a tiszta, szétválasztott telepi forgalmi rend megtervezése.

Gondolni kell a szárító és a tároló létesítmények párhuzamos üzemére, azaz a tárolók független megközelítése. A síktárolók tűzszakaszait jelentő oldalajtókat is be kell kapcsolni a forgalmi rendbe.

Az egyes létesítmények egymástól való távolságát az építési előírásoknak megfelelően kell meghatározni, de ez általában nem jelent külön gondot, hiszen a kamionforgalomra tervezett széles utak és befordulók önmagukban is nagy szabad területeket eredményeznek.

A legnagyobb helyfoglalást igényli a nedves termény előtároló szabadtéri térburkolat. Ha van elegendő pénzkeret, nagyobb részét lássuk el esővédő tetővel.

Áthajtós tranzittartály

Figyeljünk oda, hogy a tranzittartály állványzata biztosítsa a kamion forgalomnak megfelelő méretű űrszelvényt. A töröttszem és szeméttároló kitárolása érdekében biztosítsunk kellő nagyságú térburkolatot.

Kiegészítő létesítmények

A hídmérleget többnyire a bejárati kapu közelében helyezik el. Jó megoldás lehet, ha a mérlegház-porta és szociális funkció egy épületbe kerül, viszont az elektromos kapcsoló-vezérlő épületnek a tisztító-szárító technológiai blokk közelében van a helye.

A transzformátor állomás, tűzi víztározó vagy a vezetékes gáz hiányában PB gáz tároló, tüzelőolaj tároló elhelyezésére speciális előírások vonatkoznak, ezek megoldását bízzuk a szakemberekre, a hozzá vezető utakról viszont gondoskodni kell.

Környezetvédelmi szempontok

A szárító-tároló telep és környezetének zajterhelését, légszennyezését nem a beépítési terv során kell a rendelet szerinti mértékre korlátozni, de sokat javíthatunk a körülményeken, ha a szélirányokat és „árnyékolásokat” figyelembe véve helyezzük el az egyes építményeket.

Érdemes még a technológia tervezőinek, gyártóinak figyelmét felhívni három kiporzási helyre, amelyek a több milliókba kerülő és jól működő porleválasztók mellett meglapulnak és szennyezik a környezetet vagy a már egyszer leválasztott porokat újra a környezetbe juttatják, mint például:

1. A garat fölé nyúló túlfolyó surrantó csővég.

2. A tranzittároló kifolyó nyílása.

Egy példát említhetünk, ahol a tranzittároló helyét rosszul határozta meg a tervező és a gépkocsi töltése során keletkező kiporzást a széljárás éppen a szárító beszívó nyílásához fújta, tűzveszélyt okozva.

3. Zárt hulladéktároló kamrák.

A nagy méretű kitároló ajtók tömített kivitelezése nem mindenhol sikerül, vagy éppen be sem zárják. Az sem helyeselhető, ha a nyomott rendszerű porleválasztó ciklonokat légelzáró nélkül belecsövezik a zárt kamrákba, melyek túlnyomásossá alá kerülve a már leválasztott porokat ismét a környezetbe fújják.

A két porelszívásra van technika elfogadható áron, amit alkalmazni kellene, de a fejlesztőnek is lehet feladatot adni.

Eme kis környezetvédelmi kritikával együtt is a megvalósult beépítéseket látva megállapíthatjuk, hogy az utóbbi években letisztult, fejlett technikák terjedtek el, köszönhetően a jelentős mértékű állami támogatásnak. A saját erő oldalon jelentkező pénzügyi megterhelés azonban láthatóan fékezi a beruházási kedvet.

A technológiai gépcseréknél építési engedélyezési eljárás nem szükséges, de egy helyszíni elhelyezési, útvonalterv átgondolására szükség lehet. A technológiai cseréknél a végleges üzembe helyezési engedély megszerzését mérések elvégzése után lehet kérelmezni.

A következő időkben várható, hogy a gazdák nagyobb figyelme irányul majd a régi szárítók korszerűsítő átalakítása felé, amelyek jóval olcsóbbak és gyorsabban megtérülnek.

Kertész András

okl. mg. gépészmérnök

tervező

Mobiltelefon: 06-30/903-4705