A tavaszi talajmunkák műszaki eszközei

A hazai szántóföldi növénytermesztésben – a tavaszi vetésű növényeket – legnagyobb területen a kukoricát, napraforgót termesztjük, de az egyéb fontosabb tavaszi vetésű, ültetésű növények (szója, borsó, burgonya, cukorrépa stb.) vetésterülete is jelentős. A vetésterületi adatok, illetve arányok mellett fontos megjegyezni, hogy az említett növényeknek a termesztésre, az ökológiai adottságokra – csapadék, éghajlati, hőmérsékleti és talajállapotok, talajszerkezet – vonatkozó igényei jelentősen eltérőek lehetnek.

Ezen eltérő igényeket a tavaszi talajmunkák technológiai, és a megvalósító műszaki eszközök megválasztásánál is messzemenően figyelembe kell venni. Az említett növényféleségek termesztési területi arányait, illetve megtermelt mennyiség, és a terméshozam változását az 1. táblázatban foglaltuk össze a „KSH STADAT” alapján a 2014-2018-as évek vonatkozásában.

A táblázat adataiból látható, hogy a tavaszi vetésű kultúrák termésátlaga, és a megtermelt volumen az elmúlt öt évben – szinte kivétel nélkül – kismértékben nőtt, gyakorlatilag a termőterület kismértékű csökkenése mellett. Vagyis ezeknél a kultúráknál a hozamokat és a volument a fajták biológiai potenciálja, az adott termesztéstechnológia kevésbé alakította, elsősorban az időjárási tényezők, abból is a csapadékellátottság és hőmérséklet változása volt hatásos. Ezért a biológiapotenciál kihasználásával a termesztéstechnológiai követelmények minél tökéletesebb kielégítése, a tavaszi vetésű növények vonatkozásában, a talajművelési eljárások – talajelőkészítés, felületegyengetés, magágykészítés – tekintetében különösen fontos, hiszen ez alapjaiban kihat a termesztés teljes folyamatának eredményességére.

Időzítés

Éppen ezért a tavaszi vetésű növények különböző termesztéstechnológiájához, és az ökológiai adottságokhoz igazodó talajművelési rendszereit az 1. számú ábra blokkvázlatán foglaljuk össze.

1. ábra. A tavaszi vetésű növények talajmunkáinak blokkvázlata

Az 1. ábra blokkvázlatából látható, hogy a tavaszi vetésű növények tavaszi talajmunkái szorosan kapcsolódnak a korán, illetve későn lekerülő elővetemények betakarítása után végzett őszi talajmunkák forgatásos, illetve forgatás nélküli alapművelési munkáihoz.

A tavaszi vetésű növények tavaszi talajművelési feladatok közé az őszi mélyszántási, szántáselmunkálási, esetleg azt pótló talajápolási, elmunkálási, talajelőkészítési, vegyszer- és tápanyag-bedolgozási és magágykészítési munkákat soroljuk, de meg kell említeni az egyes monokultúrák termesztése kapcsán, az ősszel valamilyen ok miatt meg nem művelt területek, és a korán lekerülő kalászosok utáni, és másodvetésű kukorica vetése alá készített talajművelési technológiáit.

Gyakran az őszi alapművelés során elvégzett őszi szántások elmunkálására időjárási okok vagy egyszerűen időhiány miatt csak a tavaszi időszakban nyílik lehetőség. Egyes talajtípusoknál (erősen kötött szikes talajon, rögös és szalonnás szántás) ezt – agrotechnikai okok miatt – vagyis a szántáselmunkálást egyáltalán nem ajánlott ősszel elvégezni, a téli fagyok kedvező hatásának igénybevétele céljából.

Az őszi és a nem ajánlott szükségszerűen elvégzendő tavaszi szántás, illetve alapművelés elmunkálására – az eltérő talajféleségek tulajdonságainak megfelelően – számos különböző konstrukciójú eszköz áll rendelkezésre.

Hengerek

A tavaszi vetésű növények talajmunkáinál fontos szempont, hogy – éppen a téli csapadék megőrzésére – minél kevesebb, csak az okszerűen feltétlen szükséges munkaműveletek elvégzésére kerüljön sor. Ezeket a munkaműveleteket és a használható eszközöket természetesen meghatározza az őszi és tavaszi alapművelési munkák színvonala. Az előzőeknek megfelelően, gyakran az el nem munkált területek talajmunkáira kell gondot fordítani, a területek lezárását kell mielőbb elvégezni. Erre a célra használhatóak – önálló gépként – a különböző kialakítású rögtörő hengerek (Güttler, Conschild, Cambridge), vagy hengerboronák. Az újabb típusoknál – a munkavégző elemek anyagminőségére – „Hardox” kopásnak ellenálló anyagokat alkalmaznak. Ezek a hengerek kisebb munkaszélességben függesztett, míg nagyobb munkaszélességben vontatott változatban készülhetnek. A rögtörő elemei különböző kialakításúak. A nagyobb munkaszélességű változatok – szállítási helyzetben – a vázkerethez kapcsolódó felcsukható szárnyakkal rendelkeznek, a gyűrűshengersorok előtt pedig rugós simítólapok vannak felszerelve, egyes típusokon a hengertagok külön felfüggesztésűek és független talajkövetőek. Ezek a hengerek a tavaszi talajápolási munkák hatékony eszközei, és bizonyos talajtípusokon (pl. rugós simítólapokkal kiegészítve) megfelelő magágyat is készítenek (1/a-b kép).

1/a-b kép. A teljes növényi zúzalékként betakarított rozstarló talajelőkészítése silókukorica alá, és a vetés külön menetben

Boronák

Az elmunkált szántások sekély felületű felszínalakításának legegyszerűbb eszközei a hagyományos kialakítású fogasboronák. Az alkalmazott munkaszélességnek megfelelően több tagból épülnek fel a könnyű szerkezeti kivitelnek köszönhetően – még a nagy munkaszélességű változatok is. Ezek függesztett, vagy – az egészen nagy munkaszélességű változatok – vontatott vázkerettel kapcsolódnak a traktorhoz. Mind a függesztett, mind a vontatott változatok – szállítási helyzetben – felcsukható szárnyakkal készülnek. A fogasboronák munkája után azonban magágykészítésben a terület lezárására, az előzőekben ismertetett hengerek közül kell a megfelelő konstrukciót alkalmazni (2/a-b kép). Egymenetes magágykészítésre azonban a hengerboronákkal egybeépített változatokat alakítottak ki.

2/a-b kép. Simítóelemekkel szerelt Güttler-henger konstrukció szántáselmunkálásban

Tárcsák

A mezőgéppiacon ma már nagy választékban jelenlévő rövidtárcsák is hatékonyan alkalmazhatók a tavaszi talajmunkáknál a gyomritkításra, felület átalakítására. A rövidtárcsák is – a különböző igényeknek megfelelően – kisebb munkaszélességgel függesztett kivitelben, míg a nagyobb munkaszélességű változatokat vontatott gépként gyártják. A függesztett gépek hárompont-függesztő berendezéssel, a vontatott változatok pedig vonórúddal csatlakoznak a traktor hidraulikus emelő-, illetve vonóberendezéséhez. A vontatott konstrukciók fő teherviselő szerkezete, a rendszerint zártszelvényből kialakított központi gerincváz. A gép szimmetriatengelyében elhelyezkedő gerincvázon vannak kialakítva a – kétoldalt szállítási helyzetbe kiemelhető, és munkahelyzetbe süllyeszthető – szárnyak hidraulikus munkahengereinek támaszkodó bakjai, valamint billenő csapjainak fülei. Hasonló módon csatlakozik a futómű és szerelvényei. A kétoldali szárny vázkerete szintén zártszelvényű, hegesztett keretszerkezet, mely csuklók segítségével és a kiemelő munkahengerekkel csatlakozik a központi gerinctartóhoz. A keretszerkezet tartó bakjai képezik a két sorban elhelyezett, különböző profilú tárcsalevelek csapágyazásának bázisfelületét. A rövidtárcsák esetében is fontos a tárcsalevelek gumibakos felfüggesztése, ami a dinamikus igénybevételt csökkentik, a tárcsalevelek csapágyait pedig különleges tömítések védik. Kétoldali szárny vázkeretéhez külön-külön, csuklósan csatlakoznak a „DD” hengertagok vázkeretei, illetve hegesztéssel a hengertagokat kiemelő hidraulikus, kettősműködésű munkahenger bakja. Ez a konstrukciós építési mód biztosítja a hengertagoknak a szárnykeretével együttes, vagy szükség szerint attól eltérő, független kiemelését (3. kép).

3. kép. Vontatott kivitelű fogasborona kialakítás

Kultivátorok

A tavaszi talajelőkészítés és talajápolás hatékony eszközei a különböző kialakítású, rugósfogú, vagy egyéb munkaeszközökkel szerelt szántóföldi kultivátorok. A szántóföldi kultivátorok is különböző munkaszélességben, függesztett és vontatott kivitelben készülnek. A vázkialakításuk általában hegesztett keretszerkezet, melynek, a nagyobb munkaszélességű változatoknál a szélső tagjai – szállítási helyzetben – felcsukhatóak (4. kép). A vázkerethez csavarkötéssel – a munkaeszközök geometriaméreteinek megfelelő kereszt- és hosszirányú osztásban – kapcsolódnak az ék-, véső- vagy egyéb alakú munkaeszközzel szerelt kapaszárak. A rugósszárú munkaeszközökkel szerelt kultivátorok a sekélyfelszínen hatékony lazítást és gyomirtást, gyomritkítást végeznek, és munkájuk után morzsalékos talaj keletkezik.

4. kép. Rövidtárcsa konstrukció „DD” lezáró hengersorral

A talajviszonyoktól és állapotoktól függően a szántóföldi kultivátorok egyéb munkaeszközök, pl. rugós, vagy merevszárú lúdtalpalakú kapákkal felszerelt változatai is alkalmazhatóak a tavaszi talajelőkészítési munkákban. A szántóföldi kultivátorok készülhetnek – az előzőeknek megfelelően – könnyű vázszerkezettel, vagy nehéz kivitelben nehéz talajviszonyokra.

Egyes típusokon a szármaradványok és gyomnövények által okozott eltömődések elkerülése céljából csipkéstárcsás aprító elemeket használnak. Az alkalmazott tárcsák nagy kerületi sebességüknél fogva a szármaradványokat és a gyomokat is elmetszik, elvágják, és a művelőelemek ezután talajba keverik (5. kép). Természetesen ezek a szántóföldi kultivátorok is különböző lezáró hengerekkel szerelhetők fel. Ezek a szántóföldi kultivátorok nagy munkaszélességű vontatott típusai hidraulikus munkahengerrel emelhetők ki szállítási helyzetbe, és süllyeszthetők – az ütköző gyűrűs mélységállításnak megfelelően – a beállított munkamélységbe. E gépeknél a vázszerkezet oldalsó szárnyai is hidraulikus munkahengerekkel emelhetők ki, csukható be szállítási, illetve nyithatóak ki munkahelyzetbe.

5. kép. Simítólapokkal szerelt nagy munkaszélességű vontatott szántóföldi kultivátor

Magágykészítés

Az eddig ismertetett konstrukciók szinte valamennyi tavaszi talajművelés, talajegyengetés, felszínalakítás – az adott ökológiai viszonyoknak megfelelően – „szólóban”, egyedi gépként, vagy gépkombinációban egyaránt alkalmazható. Megfelelő magágykészítéshez azonban, minden esetben valamilyen, a talajállapotnak megfelelő, eleve meglévő hengersorral felszerelve, vagy, ha ez nem lehetséges, külön menetben, hengerezéssel kell a talajt tömöríteni.

A tavaszi magágykészítési, talajművelési munkák végzésének agrotechnikailag optimális időszaka azonban erősen korlátozott. Ezalatt az agrotechnikailag rövid idő alatt, gyommentes, megfelelő nedvességtartalmú, egyenletesen bekevert tápanyaggal ellátott, kellő aprómorzsás magágyat kialakítani. A több munkamenet időigényét figyelembe véve erre nem mindig van lehetőség. Ezért fejlesztették ki a több gépkombinációból összeépített magágykészítő gépeket, kombinátorokat, kompaktorokat. E gépek további előnye, hogy – az egyébként több munkamenetszám és az ebből adódó káros talajtömörödés – a vízháztartási problémák minimalizálhatók, csökkenthetők.

A magágykészítő gépek többsége úgynevezett precíziós szintezési rendszerrel rendelkezik. Ez a szintezési rendszer egyrészt a traktor hátsó függesztő-berendezésének és a magágykészítőgép lezáróelemeinek összehangolásával valósítható meg, másrészt függetlenül a traktorkoordinációtól, minden esetben a mellső-hátsó tömörítőhengerekre, illetve a szintezőelemekre építve valósítja meg a precíziós munkamélységtartást. A magágykészítők egyéb szerkezeti elemei közül kiemelendők még a traktornyomlazítók, amelyek merev, vagy rugósszárú kapákból (kapacsoportokból) állnak, és azok merev (fix) rögzítésűek, rugóval, vagy hidraulikusan állíthatók be (6. kép).

6. kép. A csipkéstárcsákkal szerelt kultivátor hatékony aprítási munkát végez

A magágykészítő gépek/gépcsaládok mindegyike különböző munkaszélességű változatokkal, de szinte egységesen, úgynevezett precíziós szintezési rendszerrel rendelkeznek. Ma már olyan kultivátor/kombinátor kapák is bővítik a szerszámválasztékot, amelyek rugókarakterisztikája – a mélységváltozást jellemző függőleges irányú elmozdulások terén is – kiválónak minősíthető.

Forgatás nélkül

A tavaszi vetésű növények forgatás nélküli alapművelésénél a talaj vízháztartásának optimalizálása a téli csapadékkal, és a meglévő vízkészlettel való takarékosság szempontjából – egyéb más, a növénytermesztésben tapasztalható előnyök mellett – a mulcsozásos, forgatás nélküli talajművelési technológia alkalmazása feltétlenül előnyös lehet.

A tavaszi forgatás nélküli alapművelésben a tarlóápolás és talajelőkészítés legfontosabb munkaműveleteit és ennek megfelelően a munkaeszközeit is alternatívan a technológiai igényeknek megfelelően lehet alkalmazni. Ennek a technológiának a legtöbb előnye, hogy éppen a vetési mélységben kialakult kedvező víztartalom következtében, a vetéssel egymenetben a magágykészítő vetőgépek a magot a nedves talajba vetik. Ezért a mulcsozásos technológia gépsorát pedig a technológiai folyamatoknak megfelelően a magágykészítő gépekkel kombinált gabona sor-, illetve direktvetésre alkalmas kiegészítő berendezésekkel szerelt szemenkéntvető-gépek teszik teljessé.

A forgatás nélküli talajkímélő, művelet-, energia- és költségtakarékos mulcsozásos technológiák iránti igények kielégítésére szinte valamennyi mezőgépgyártó, illetve a szántóföldi növénytermesztés talajművelő és vetőgépeit gyártó cég a technológia teljes gépsorát kifejlesztette, illetve gyártja

Nehézkultivátorok

A szántóföldi kombinált nehézkultivátorok emelt vázkerettel készülnek, hogy a nagy tömegű szármaradványok se okozzanak eltömődéseket. A szántóföldi kultivátorok univerzálisan használhatók akár sekély, akár mélyművelésre is. A különböző konstrukciójú szántóföldi nehézkultivátorok művelő szerszámai, kapaszárai az újabb korszerű változatoknál általában tekercsrugó biztosítású megfogással kapcsolódnak a gép vázkeretéhez (7. kép). A különböző munkamélységben (ez lehet akár -közel 40 cm is) dolgozó munkaeszközök hatékony lazító, keverő, porhanyító munkát végeznek. A lazító-keverőmunkát végző munkaeszközök mögé pedig minden esetben hengeres vagy tömörítő kerekes lezáró egységet építenek. A kedvező szármaradványokat bekeverő lazító, porhanyító munkát követő talajlezárás pedig a talaj vízháztartását, a talaj vízmegőrző-képességét javítja. A szántóföldi nehézkultivátorok különböző munkamélységben történő üzemeltetése során a gépek az adott munkamélységhez tartozó kés felszereltséggel végeznek megfelelő munkát, ami azt jelenti, hogy sekély művelésben a szélesebb, míg mélyebb művelés esetén a keskenyebb kések használata a célszerű. A megfelelő munkaeszköz használata kedvezőbb munkaminőségi és energetikai mutatókat eredményez.

7. kép. Precíziós szintezési rendszerű kompaktor magágykészítésben

8. kép. A szántóföldi nehézkultivátorok magas vázkerettel készülnek

Lazítótárcsák

A mulcsozásos technológiában a forgatás nélküli alapművelés fontos eszközei a lazítós tárcsák. A lazítós tárcsák a gép vázkeretéhez kengyelcsavarokkal csatlakozó „V” alakban elhelyezett középmély-lazító munkaeszközökből, azt követően szintén „V” alakban vagy eltérő szögű tárcsa elrendezéssel következik a tárcsasor, majd ezt követően a megmunkált terület lezárására különböző konstrukciójú hengereket vagy tömörítő gumisorokat alkalmaznak (8. kép). Az így kialakított gépkombináció javítja a talaj fizikai és biológiai állapotát, nem tömöríti a művelt réteget, nem képződik „eketalp”, az üzemeltetés alacsonyabb hajtóanyag-felhasználás mellett végezhető. Az előző munkaművelethez hasonlóan a talaj vízháztartását javítja, növeli a vízmegőrző-képességét.

Látható tehát, hogy a tavaszi talajmunkák forgatás nélküli, illetve szükségszerűen elvégzendő forgatásos alapművelés elvégzésére számos, egyébként is használatos kiegészítők (fogasborona, hengerborona, kultivátor), „szóló”, egygépes, vagy gépkombinációban állnak a felhasználók rendelkezésére. A külön menetben történő magágykészítés során a munkaműveleteket hengerezéssel kell befejezni. Természetesen a különböző konstrukciójú hengersorokat tartalmazó gépkombinációk ezt a feltételt kielégítik. A munkamenetek száma – ezáltal a taposási, vízháztartási, talajtömörödési károk – a precíziós mélységállítású magágykészítők vagy kombinátorok, kompaktorok használatával minimalizálhatóak. Művelet összevonására alkalmas kombinált szántóföldi kultivátorokból, lazítós tárcsákból választhat a felhasználó.

Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő