Két családot is kiszolgálnak a Väderstad gépei

Aktuális interjúnk elkészítéséhez egészen Battonyáig kellett autózni, az AGROGORA Kft. telephelyéig. Az izgalmas beszélgetés interjúalanya a két családfő, Lung György és Czárity Boriszláv, valamint a következő generációt jelentő fiúgyermekeik, Dávid és Goran volt. A két család között már több mint harminc éve példaértékű együttműködés van.

Közös történelem, vállalkozás

– Hogyan kezdtek el együtt dolgozni?

Lung György: – Gyakorlatilag mi, Boriszlávval egy baráti társaságnak voltunk tagjai, és a szerb nemzetiségünk is összekötött bennünket.

Czárity Boriszláv: – Ráadásul egy helyen is dolgoztunk, a Május 1. Szövetkezetnél.

L. Gy.: – Még 1984-ben… Aztán én elmentem Dombegyházra dolgozni, és ott is maradtam 2003-ig. De már a 90-es évek elején, amikor a kárpótlási jegyek felvásárlása elkezdődött, felismertük, hogy ha a mezőgazdaság eltartott minket addig, akkor valószínűleg azután is van benne jövő. Mi nem akartunk lángost sütni, vagy másba kezdeni, inkább megpróbáltuk folytatni azt, amit addig csináltunk – csak már más alapokon. Nálunk egyébként a családban én vagyok a harmadik generáció, aki az agrárvonalat vitte tovább.

C. B.: – Emlékszem, először burgonyatermesztéssel foglalkoztunk. Akkor mindenki vett saját gépet, és így álltunk össze. Ma kicsit érdekes a mi felállásunk, mert mindenkinek megvan a saját kft.-je, de vannak közös földjeink is. Azokon együtt döntjük el, mit hogyan csinálunk. Szóval, mindenki a sajátján is dolgozik, de ezek a közös részek is működnek. És már a következő generáció is munkába állt…

Lung Dávid: – Nálunk édesapám például azt szerette volna, hogy orvos legyek, de én nem hagytam magam! Az utolsó pillanatban megváltoztattam a jelentkezésemet, pedig elég volt a pontszámom az orvosira is. De inkább az agrárium felé mentem, hisz ebbe nőttem bele, kiskorom óta ezt láttam.

Czárity Goran: – Mi Dáviddal mindketten agrármérnökök és növényorvosok vagyunk, Gödöllőn végeztünk. Én egyébként a munkában ma már sokkal jobban szeretem a kereskedelmet, a tőzsdézést, a pénzügyeket, ehhez értek a legjobban, és nap mint nap ezzel is foglalkozom.

L. D.: – Valóban, Goran már egyedül viszi ezeket a feladatokat. Felosztottuk a munkát nemcsak családon belül, hanem négyünk között is. Nekem is sokkal kényelmesebb lett. A rengeteg adminisztrációs dolgot – számlázást, papírmunkát – Goran csinálja. Én meg „csak” a növényvédelemre és az inputanyag-beszerzésre, valamint a helyes gépüzemeltetésre koncentrálok

– Technikailag egyébként hány hektáron folyik maga a termelés?

C. B.: – 1200 hektáron dolgozunk összesen, de gazdaságilag négy részre oszlik minden. Az a kft., amelyiknek a telephelyén most vagyunk, a kereskedelemmel, szárítással, valamint a tárolással foglalkozik. A többi vállalkozás pedig a termelést viszi.

Talajok, kultúrák

– Milyen talajokon gazdálkodnak?

L. D.: – Átlagosan 35–45 aranykoronás földjeink vannak, főként mezőségi csernozjom és mészlepedékes csernozjom. Van egy-két nehezen művelhető terület, de összességében nagyon jó minőségű földek ezek.

C. B.: – Ezért döntöttünk egyébként a jó gépek beszerzése mellett, mert a nehezebb talajt csak ezekkel a minőségi munkagépekkel lehet jól művelni.

L. D.: – Igen, minőségi munkaeszközök kellenek. Korábban észrevettük például, hogy egy másik típusú gépnél kétévente kellett cserélni azokat a kopó alkatrészeket, amelyek egy Väderstadnál négy-hat évig kitartanak. Sokkal jobban bírják a svéd gyártó gépei, azok nehéz talajokra vannak tervezve.

– Milyen kultúrákat termesztenek a területeiken?

L. D.: – Az elmúlt 30 évben nagyon sok gyógy- és fűszernövényt termesztettünk külföldre, főként Németországba, volt olyan év, amikor a területünk 20–30%-án is édeskömény, fűszerkömény, ánizs, borsikafű, máriatövis, olajlen termett. Sajnos a piac változása miatt az elmúlt 5 évben ezt abbahagytuk, most viszont alternatív növényeket keresünk helyettük.

Jelenleg a búza, kukorica, napraforgó, repce a fő állomány, illetve nagyobb mennyiségben terveztünk mákot is. Egy éve takarmányborsót is elkezdtünk termeszteni.

L. GY.: – Mivel a felső 20–30 centi talajrétegben most még van egy kis nedvesség, de alatta minden csontszáraz, a kukoricatermesztést most nagyon „őrlángra” tettük. Idén csak 32 hektáron lesz kukorica.

– A tavalyi szezonban mit hoztak a fő kultúrák, milyen eredmények voltak?

L. D.: – A napraforgók nagyon jók lettek, volt olyan tábla, ahol 30–44 mázsa között hozott hektáronként. A búza valahol 60–95 mázsa között mozgott.

C. B.: – Itt nagyon sokat jelentett az elővetemény is. Ezt azért mondom, mert nálam más volt az elővetemény, és az nagyon meglátszott. Meg az is, hogy mennyi csapadék hullott: például 9 mázsával többet hozott egy táblán, mint egy másikon, pusztán a jobb csapadékeloszlás miatt.

L. D.: – A kukoricánál tavaly 60–80 mázsa volt az átlag, de volt egy tábla, ami 110–112 mázsát is adott. A takarmányborsó is nagyon jó lett, a mákra sem lehetett panaszunk. Ősszel vetettünk, de csak tavasszal kelt ki. Ehhez képest 15–18 mázsát hozott, ami szerintem tökéletes. A repcénél viszont tavaly nagyon komoly pusztítást okozott a mezei pocok kártétele, 50–60%-os kárt is szenvedtünk egyes táblákon.

– A talajművelésnél milyen elvet követnek?

L. D.: – Mi csak kukorica és napraforgó alá szoktunk forgatni, más kultúrák alá nem.

L. GY.: – Ezek a talajok hajlamosak a tömörödésre, eliszapolódásra. Ha nagy mennyiségű csapadék jön, akkor mindenképp javítani kell a vízelvezetést. 2–3 évente lazítunk. Sajnos a csapadék eloszlása teljesen kiszámíthatatlan – vagy nem jön, amikor kellene, vagy hirtelen jön sok.

C. B.: – A szántás után ősszel zárunk, ha bírjuk. Nálunk vízkímélő talajművelés van, forgatunk, de minden munkagépünknél odafigyelünk a vízmegőrzésre. Rövidtárcsát és kompakt eszközöket használunk hengeres elmunkálással. Próbáljuk a vizet a talajban tartani.

Szép paletta a svéd gyártó gépeiből

– Mikor került az első Väderstad-gép a gazdaságba és melyik volt az?

C. B.: – Volt egy 425-ös Carrier tárcsánk, az ország első két gépe közül az egyik. Már vagy 25 éve…

– Arra emlékszik, miért vették meg? Annyira nem volt még elterjedt eszköz.

C. B.: – Kukoricatarlón láttuk dolgozni, látszott rajta, hogy masszív, jó munkát végzett. Volt akkor olyan traktorunk, aminek megfelelt ez a 4 méteres munkaszélesség, így, gondoltuk, kipróbáljuk. Aztán vettünk egy 3 méteres gabonavetőgépet (Väderstad Rapid 300) is. Később jöttek a hengerek, majd az NZ Aggressive.

L. D.: – Ha a mostani gépparkot nézem, van egy 4 méteres Rapid vetőgépünk, egy nyolcsoros Tempo szemenkénti vetőgépünk és most tervezünk egy 8 + 4 soros Tempo is, ami változtatható sortávú és 45 centire is beállítható – repcére, borsóra, szójára használjuk majd. Dolgozik nálunk 9 méteres Carrier tárcsa és egy 9 méteres NZ Aggressive is. Van még egy 5 méteres TopDown az eszközök között, valamint két 6 méteres henger.

– Mi az, amit kifejezetten kedvelnek ezekben az eszközökben? Milyen a munkaminőségük, kopásállóságuk?

L. GY.: – Már az első gépek is masszívak voltak, nagyon jó anyagból készültek, jó munkát végeztek. Láttuk, hogy a szép munkájuk mellett jól is néznek ki.

L. D.: – Az én két kedvenc gépem a Tempo és a TopDown. A Tempót nagyon szeretem, mert robusztus gép, a vetőkocsi nehéz. Ezért akár 250–280 kilóval terhelhetjük, így nagyon pontosan vet és gyorsan húzható, karbantartása egyszerű. A feltöltése is gyorsan megvan. A TopDownt pedig azért szeretem, mert gyönyörű munkát végez.

C. B.: – A mi 5 méteres TopDownunkat 370 lóerős traktor húzza – ez néha már határon van. A 9,25-ös Carrierünk viszont remekül bírja, nagy a területteljesítménye.

– A régebbi Tempo már több mint 8 éve dolgozik a gazdaságban. Mire kellett költeni ennyi idő alatt?

L. D.: – Főként kopóalkatrészekre. Az adagoló például nem drága, 8 darab vetőkocsira 80 ezer forint. Amit bír, az majdnem dupla annyi, mint egy olcsóbb kategóriás gépé.

– Gyári vagy utángyártott alkatrészt használnak?

L. D.: – Kizárólag gyárit.

– Milyen a Väderstad szervizháttere?

L. D.: – Pont erről jut eszembe egy nagyon tanulságos történet. Az első Tempónk – a nyolcsoros – nem sokkal a vásárlás után meghibásodott. Délelőtt 11 körül kiderült, hogy gond van, betelefonáltam a Väderstadhoz, és másnap délre Svédországból ideért a cserealkatrész. Tehát másnap reggel 5-kor már megérkezett Budapestre Ferihegyre, és délben pedig már ki is volt cserélve Battonyán! Azért ez nem semmi!

– S végül: milyen volt megtanulni a gépek beállítását?

L. D.: – Mióta a tabletes megoldást alkalmazzák, azóta szerintem már nagyon egyszerű, minden magyarul van kiírva. Én például 37 éves vagyok, és a régi, mátrixkijelzős, fekete-fehér terminált nem szerettem annyira kezelni, az már egy letűnt kor hagyatéka. Ez a tablet a nagy betűkkel, a jól átlátható menürendszerrel sokkal jobb.

Van egy régi, 4 méteres Rapid vetőgépünk is, azt is átalakítottuk tabletesre (E-service). A gépkezelők is szeretik, sokkal egyszerűbb az adatrögzítés, jobb a kezelhetőség.

Fodor Mihály