Felkészülés a hőstresszre 3. rész

A hőstressz hatásának csökkentése egyéb takarmányozástechnológiai módszerekkel

Takarmányozásunk megszervezésekor figyelembe kell vennünk a költségoldalt és a rendelkezésre álló földterületek korlátait is. Az első kaszálású fiatal gabona- és fűszilázsok költsége hozamfüggő, de általában drágább, mint egy jó kukoricaszilázs. Természetesen több kaszálás is kivitelezhető, ami csökkenti a fajlagos költséget. A kukoricaszilázshoz azonban csak óvatosan viszonyítsunk, mert 10 évből 5-ben nem jó a hozama.

A tehén meghálálná egész éven át a zsenge rostot, a takarmányozási költséget azonban jelentősen megnövelheti egyes években a nagyobb mennyiségben etetett gabona- és fűszilázs. Van olyan vezető, aki azt mondja, hogy ha bendőláb-tőgy egészségben, hasznos élettartamban és tejben is mérhető a hozadék, akkor a nagyobb takarmányönköltség megtérülését kibővítve kellene számolni. Ez igaz, de rendelkezésre álló földterület és az egy kaszálásra lehozható átlagosan 20 tonna szilázs mégis korlátokat állít. Ezért érdemes szezonálisan differenciálni, azaz különbséget tenni a téli és a nyári TMR között, mivel a nyári időszakban sokkal nagyobb az igény az emészthető rostra (az étvágy fenntartása érdekében), mint hűvös vagy hideg időben.

Téli TMR

• Rozs-, tritikálé és fűszilázs: 2-3 kg sza./nap.

Nyári TMR

• Rozs-, tritikálé és fűszilázs (1. kaszálás): 4-5 kg sza./nap (emészthető és strukturálisrost forrása).

• Rozs-, tritikálé és fűszenázs (2. kaszálás): amennyi van, azt mind nyáron etessük a szilázs részbeni helyettesítésével a fenti szilázs mellett (emészthetőrost-, struktúra– és cukorforrás)!

Ezen stratégia szerint takarmányozva a szükséges készlet évente minimum 200 vagon rozs- és/vagy fűszilázs/szenázs 500 fejt tehénre. A számítás alapját a nagytejű tehén adagja adta, a kisebb tejűek szárazanyag-felvétele pedig kisebb, és általában kevesebb „értékes” tömegtakarmányt adunk nekik. Ez azonban még csak a nettó szükséglet. Az éves tételek tervezésekor viszont a veszteségeket is számításba kell venni (10–20%).

A szárazonállók adagjában csak akkor használjuk, ha a káliumtartalma alacsony, és jut ennek a csoportnak is biztonsággal. Természetesen emellett kell hogy legyen a telepen kukoricaszilázs, lucernaszilázs/szenázs és ideális esetben külön gabona-pillangós keverékszilázs a növendék üszőknek is. A menedzsment részéről a takarmányfelvétel megtartásának érdekében tett lépések is fontosak. Megoldandó feladat a takarmányozási technológia a nyári időszakhoz igazítása annak érdekében, hogy csökkenő étvágy mellett is fenntartsuk a megfelelő táplálóanyag-ellátottságot a hőstressz ideje alatt.

• Mindig legyen takarmány az állatok előtt, hogy ehessenek, amikor kedvük tartja. A tehén feje lehetőleg legyen árnyékban, és tartsuk az etetőúton vízpermet-ventilátor segítségével. Kötetlen tartásban a takarmányfogyasztás közvetlenül napkelte előtt és után, valamint napnyugta előtt és után a legnagyobb. Ezért a takarmány-„kivetés” időpontja is fontos tényező, a napi adag kb. 65%-át este 5-6 körül – a sötétség beállta előtt 3 órával – és reggel 5 előtt célszerű kiosztani. Így a fermentációs hőtermelés jelentős része a hűvösebb éjszakai, kora reggeli órákra esik.

•Naponta legalább kétszeri etetés javasolt, így mérsékelhető a TMR utóerjedése. Az etetések száma hatással van a takarmányfelvételre, ezáltal a bendőfolyadék pH-jára is. Ha túl sok idő telik el két etetés között, akkor a bendő pH-értéke nagy értékű kilengéssel jellemezhető. Ezt többszöri etetéssel és feltolással lehet javítani. Amennyiben nincs mód többszöri etetésre, a feltolás/frissítés is sokat jelent: mérsékli a felmelegedést, és ugyanúgy felkelti a tehén figyelmét, mintha kiosztás történt volna. Egyszeri etetéskor a TMR bemelegedése, erjedése ellen segítség lehet a frissítés mellett a szerves savak vagy sóik körültekintő alkalmazása vagy stabilabb szilázs etetése.

• A tehén étvágyát-takarmányfogyasztását javítja a nedvesebb TMR, ezért a napi adag részét képezheti a kb. 3–5 liter/nap/tehén víz a szárazanyag függvényében (javasolt érték a TMR-ben: 45% sza.). A vizesebb TMR azonban gyorsabban romlik, ezért érdemes ekkor

– többször (kétszer) etetni, többször feltolni (4 óránként);

– stabilabb szilázst etetni (az aerob stabilitást javító hatású adalékanyaggal besilózott szilázst) vagy

– melegedést gátló anyaggal kezelni a TMR-t (savak és savak sói).

• Amennyiben a szárazanyag-felvétel csökken, a termelés fenntartása érdekében a takarmányadag fehérje- és energiakoncentrációjának növelése szükséges. A másik módszer az adag energiakoncentrációjának növelésére a bendőállapot veszélyeztetése (abrakemelés) nélkül, ha védett zsírt etetünk (nyáron javasolt a min. 80%-ban telített, 16 szénatomszámú zsírsavakat tartalmazó védett zsír).

Ennek mennyisége legfeljebb 1–3% sza. nyerszsír-hányad legyen a TMR-ben. A védett zsírok nem hatnak károsan sem a bendőfermentációra, sem a takarmányfelvételre, anélkül növelik az energiakoncentrációt, hogy romlana a bendőfunkció. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a zsírkészítmények összetétele és bendőbeli stabilitása erősen változó! A Ca-szappanok könnyen elvesztik védettségüket a savas bendőfolyadékban. A forgalmazó megbízhatósága fontos szempont a termék megvásárlásakor.

• A hőstressznek kitett tehén bendőjének működését érdemes takarmányadalékokkal segíteni. Kiváló eszköz az élő élesztőkultúra. Az élesztőkultúra csak élő állapotában fejti ki hatását. Mivel általában retardált (gyengített) hatású élesztőkultúrákról van szó, hogy elkerüljük a gyors fermentáció okozta túl intenzív és káros gázképződést, a sejtek a bendőben idővel elpusztulnak. Ezért folyamatos utánpótlása, etetése javasolt a cég által előírt dózisban. Az élő élesztő serkenti a rostbontó bendőbaktériumok tevékenységét, csökkenti az emésztés időtartamát, javítja a táplálóanyagok emészthetőségét, mérsékli a telítettségérzetet, javítja az étvágyat, részt vesz a bendő optimális kémhatásának elérésében, oxigénfogyasztása jelentős, ami révén segíti az anaerob viszonyok fenntartását, és serkenti a tejsavbontó baktériumok élettevékenységét. Étvágyfokozó és a bendőacidózis mértékét csökkentő hatása miatt hőstressz idején erősen javallott alkalmazása.

• Az ásványi anyagok közül elsősorban a nátrium, a kálium és a magnézium koncentrációjának emelése szükséges. A fokozott vizeletürítéssel nagy mennyiségben távozó karbonátionok miatt ugyanis megnő a Na- és K-veszteség, és felborulhat az elektrolit-egyensúly. Szárazonállók és előkészítős tehenek azonban nyáron se kapjanak K- és Na-kiegészítést, mert tőgyödémát okozhat. Javasolt koncentrációk a nagytejű csoportokban: K: 1,4–1,8% sza., Mg: min. 0,35% sza.

• Anionos sókkal javítható az elektrolit-egyensúly. Érdemes számolni a kation-anion arányt a TMR-ben (DCAD-érték). Gyakorlati példa, hogy a Na-és K-bikarbonát, illetve Na- és K-karbonátemelt mennyiségben történő etetése javította a takarmányfelvételt és a tejtermelést (Sanchez és mtsai., 1994). Ennek hátterében a DCAD-értéknek a nagytejű csoportban történő magasan tartása áll (30–40 meq% – 300–400 meq g/kg sza.). Ezért a Na koncentrációja a TMR-ben 0,3–0,7% sza. (3–7 g/kg sza.) a korszerű takarmányozási rendszerekben (hazai példák is alátámasztják).

• Védjük a szilázst, pontosabban a silófalat az utóerjedéstől. Ne felejtsük el, mindig a silófalat etetjük! A kukoricaszilázs érzékenyebb az aerob romlásra (alkoholos utóerjedés, penészedés, aflatoxin-termelődés, szárazanyag-veszteség a falban). Már silózáskor védekezzünk a nyári instabilitás ellen! Javasolt technológiai paraméterek: min. 700 kg/m³ tömörségű szilázs, kétrétegű fóliával azonnal takart silótető, az aerob stabilitást fokozó adalékanyag legalább a nyári etetésű tételekre, falközi siló esetében napi 30 cm kitermelés.

• Alaposan gondoljuk át a nedves melléktermékek szállítását, tárolását és a fogyás mértékét, mert nyári melegben kockázati tényező. A ritkaságszámba menő nedves répaszelet a legjobb emészthető rostforrás a nedves melléktermékek között, de a nedves sörtörköly, a nedves CGF, a nedves WDGS is kiváló emészthetőrost-forrás és laktagóg is egyben. Némi ráfordítással, hurkában tárolva biztonsággal etethetőek nyáron is (7–10 napos tárolás). Aki pedig év elején már látja a takarmánybázisának a korlátait, az a vásárolt nedves melléktermékek közül a nedves répaszelet, a nedves sörtörköly és a nedves CGF esetében akár a hosszú távú tárolást, az erjesztést is választhatja megoldásként hurkában (önmagában silózva vagy keverve).

A hőstressz egyre nehezebb helyzeteket teremt Magyarországon, ezért minden eszközzel készülnünk kell a veszteségek megelőzésére.

Dr. Orosz Szilvia