Van abban valami sorsszerű, hogy egyformán reagálunk a környezeti kihívásokra, pedig tudjuk, hogy szervezetlenül ez csak egyre adott válasz a megváltozott gazdálkodási tényezők közül. Azért kell a kalászosok piaci kilátásait elemeznünk, mert ismét mindannyian – határon innen és túl – egy irányba indultunk el. A lépés logikus: a tavasziak fokozott klímanyomása miatt minél több őszit vetünk. De ebből csak egy dolog következhet: túlkínálat.
Integráció nélkül nincs jövő
A búzapiacon ma rendre azt hallom, hogy ennyiért nem adom oda, inkább raktározok. Kérdem én, mire építik áremelkedési várakozásaikat? Jó volt a termés mennyiségben és minőségben is, és nem csak nálunk. Attól tartok, nem tanultunk semmit az elmúlt évek kudarcaiból. Én azért kitartóan mantrázom, több időt kell terményeink piacának megismerésére fordítanunk. Ha ez valamiért nem járható, akkor pedig egy olyan integrációhoz kell csatlakozni, amely ezt a képességet hozzá tudja adni a képhez. A szervezettség növelése elkerülhetetlen feladat. Az jár el helyesen, aki belátja, önmagában nem képes a piaci kihívásoknak megfelelni, nagyobb egységbe kell tömörülnie. Ez alól nincs kivétel a magyar agráriumban. Szép számmal vannak olyan gabonapiaci szereplők, akik már fejlett integrációkat építettek ki maguk körül, de még ők sem elég nagyok ahhoz, hogy piaci befolyásuk legyen. A tudás és a méret köré kell csoportosulni, integrálódni. Ehhez persze nélkülözhetetlen tényező a bizalom. Tapasztalataim szerint a megszületett együttműködések – kivétel nélkül – erről az alapról sarjadtak és sarjadnak ki. Ezen dolgozni kell.
A gazdák hangulatának fordulópontja
Járom az országot, ahogy szoktam. A gazdálkodók hangulata hullámzó, ahogy szokott. De egyre többen billennek át a lépéskényszer felismerése után a konkrét lépésekre. Keresik az együttműködési lehetőségeket a környezetükben.
A tartósan romló gazdálkodási környezet, a romló jövedelmezőség felerősítik az életösztönöket. Vannak, akik már közösen tervezik a vetést szomszédaikkal, a felvásárlókkal. Vannak, akik már közösen fejlesztenek, fektetnek be. S persze vannak, akik az eladói oldalon kötnek ki. A jelenség még korántsem általános, de egyre erősödő fény az alagút végén. Ezek a folyamatok ugyanis tovagyűrűznek, mint a dominóhatás. Nincs több elvesztegethető évünk. Ha csak az egyre kevesebb elérhető vízre, és a tőlünk már csak kissé délebbre lévő, emiatt ellehetetlenülő közösségekre gondolunk, szinte pánikszerűen kellene cselekedni. De nem ez az egyetlen gondunk. A kihívások soha nem látott sora kígyózik előttünk, amiből én a piaci informáltságot, az értékesítési képesség erős korlátját emelném ki az orosz példán keresztül.
Orosz gabonagondok
Azzal ugye tisztában vagyunk, hogy amikor mintegy 25 éve Oroszországot az EU szinte belekényszerítette agrárgazdaságának fejlesztésébe, elindult az önellátás és a világpiaci pozíciójának erősítése útján. Ez ma ott tart, hogy exportpozíciói évről-évre meghatározóbbak. Búzából például immár ötödik éve a világ legnagyobb exportőre. Ennek azonban ára van, ami most a háborús gazdasági körülmények között egyre inkább kidomborodik. Ennek leglátványosabb jele, hogy az orosz gazdálkodók tömegesen hagynak fel a búzatermeléssel és az export is szokatlan negatív dinamikát mutat. Az Orosz Gabonaszövetség, az iparág vezető üzleti szervezete szerint, az elmúlt öt évben közel 35 ezer gabonatermelő ment csődbe. (Az orosz gabonatermelésben 151 ezer birtok, mintegy 31 ezer vállalkozás működött eddig.) Mivel a termelők tartalékai kimerültek, számuk csökkenése gyorsuló szakaszban van. Az okok prózaiak: emelkedő költségek (pl. +20%-os üzemanyag, energia, műtrágya áremelkedés, plusz 40%-os rubelerősödés az év eleje óta), alacsony eladási árak, exportvámok, kiviteli kvóták.
Az exportvámok, amik még a covid idejéből maradtak fenn, ma már fontos költségvetési bevételt képeznek, ezért szent tehénné váltak, miközben agyonnyomják a gazdákat. Egyben jelzi, hogy az orosz költségvetés nincs könnyű helyzetben. Gondoljunk például bele, hogyan tudnák a gazdálkodók a hiteleiket visszafizetni egy olyan kamatkörnyezetben, amikor az Orosz Központi Bank irányadó kamatlába 18 százalék, az általános feltételekkel kibocsátott banki hitelek költsége pedig elképesztő (27–28%!!!), miközben egyre nagyobb a hitelfüggés. Az eredmény tönkremenő termelők, romló nemzetközi versenyképesség. Az orosz gabonaexport-üzletág példátlan konszolidációja, oligopol jellege a másik tényező, amely alacsonyan tartja az árakat. Jelenleg az Azovi-Fekete-tenger medencéjében található orosz kikötőkből származó gabonaexport közel 80 százaléka mindössze öt vállalat kezében összpontosul. Összehasonlításképpen: 2020-ban ugyanezen arányt 15 vállalat tette ki.
Az összes orosz gabonaexport közel 90 százaléka ezen a kapun hagyja le az országot. Az orosz gabonatermelők arra is panaszkodtak, hogy romló helyzetük ellenére az állam nyomása tovább növekszik. Például az orosz mezőgazdasági minisztérium nagy erőfeszítéseket tett a terménybiztosítás elterjesztésére, a kiszámíthatóság javítása érdekében. Ott ez is fordítva sült el. Csupán a kiadások nőttek meg általa, kártérítés nem nagyon érkezik. A halmozódó problémák ellenére az orosz mezőgazdasági minisztérium és az orosz kormányhoz közel álló elemző csoportok a búzatermelés enyhe növekedését prognosztizálják idén, 82,8 millió tonnára, szemben a 2024-es 82,6 millió tonnával. A kormány szerint az átlagos hozam idén emelkedni fog, ellensúlyozva a vetésterület csökkenését és a csőd miatt működő gazdaságok csökkenését. Az orosz gazdák ezzel ellenkezőleg úgy vélik, hogy a növekedést csak a statisztikai adatok manipulálásával lehet elérni.
A gazdák ugyanis takarékos üzemmódra váltottak, vagyis visszafogták a tápanyag-utánpótlás, a növényvédelem költségeit. Hozamaik így aligha emelkedhetnek. De ne feledkezzünk meg a kapcsolódó iparágakról sem! Az orosz géppiac például ugyanúgy földbe állt, mint a miénk, és az inputosok helyzete sem rózsás. A helyzet már most is meglátszik az exporton. Az előrejelzések szerint az orosz búzaexport 41 millió tonnára csökkenhet a jelenlegi szezonban, szemben az előző évi 55 millió tonnával. Ennek eredményeként Oroszország részesedése a globális exportból az előrejelzések szerint a tavalyi 28 százalékról 22 százalékra csökken a jelenlegi szezonban.
A következmények, amelyekről nekünk is tudnunk kell:
(1) az orosz búzaterület több millió hektárral való csökkenése, és (2) e területek átállása, leginkább napraforgóra. Ez már a következő szezonban mérsékelheti az orosz búzakínálatot, ami éppen jókor jöhet a nálunk várhatóan ugrásszerűen megemelkedő kalászostermelés szempontjából. Nem úgy a napraforgó esetében, ott ellentétes hatással kell számolnunk. Napraforgóból jelentős túlkínálat lesz Oroszországban, ami nem csak alacsony árakat, hanem a talaj terhelésének emelkedését is hozza. Aminek már középtávon is hatása lesz az orosz terményhozamokra.
Mit mondanak a számok?
Az AKI október végén megjelent kiadványa szerint, az őszi vetésterület 8,4 százalékkal, 1,607 millió hektárra nőtt. Ezen belül az őszi búzáé 8,7, a durumé 58(!) az árpáé 10, a repcéé 6 százalékkal növekedett. A számok magukért beszélnek. Mindenki ugyanazt találta ki. Mivel az USDA továbbra sem dolgozik, a világpiacon kiemelt figyelmet kap a Nemzetközi Gabonatanács. Legfrissebb, a 2025/2026-os gazdasági évre vonatkozó előrejelzése szerint, a világ teljes gabonatermelése harmadik egymást követő évben nő. Az új rekordot 2,425 millió tonnára várják. A termelés 98 millió tonnás (+4%) éves növekedése várhatóan a legmeredekebb lesz 2016/17 óta, és jelentős növekedést jelent a kukorica (+59 millió), a búza (+27 millió) és az árpa (+8 millió) terén. Az előrejelzések szerint az összes gabonafogyasztás is új csúcsra emelkedik, az élelmiszer-, takarmány- és ipari felhasználás növekedésével. De a zárókészletek 2025/26 végén növekedni fognak, mert a termelés nagyobb ütemben bővül, mint a felhasználás. A készletek 25 millió tonnával lesznek magasabbak az előző évihez képest (618 millió Tonna), amit elsősorban az exportőrök készletei húznak fel.
A búzaszállítások fellendülése miatt a kereskedelem 440 millió tonnás lesz, ami 16 millió tonnás éves növekedést jelent. A búza esetében ez 5,5 százalékos világpiaci forgalomnövekedést, 827 millió tonnás csúcstermést és 820 millió tonnás felhasználást jelent. A készletek 267-ről 275 millió tonnára nőnek. Mit jelent ez? Túlkínálatot.
Az árak hű tükrök
Mindez nyomon követhető az árak alakulásában is. Persze, azonnal hozzá téve, hogy az egyéb befektetési területek, leginkább a részvénypiacok, továbbra is sikeresen terelik el a pénzügyi befektetők figyelmét a gabonafélékről, így a valós keresleti-kínálati viszonyok jobban érvényesülnek. Az persze zavaró, hogy a geopolitikai konfliktusok (pl. vámok, háborúk) érzelmi hullámokat gerjesztenek, de ezek jellemzően nem tartósak. Itthon az elmúlt két évben csekély mozgást mutatott a búzaár. Jelenleg itthon május eleje óta csorognak lefelé az étkezési búza átlagárak, miközben a párizsi tőzsdén ez kissé korábban elkezdődött. Ismétlés!
A tudás lanyha
E rovat olvasói találkozhattak már azzal a javaslatommal, hogy a mezőgazdasági tömegcikk-piacok várható ármozgásainak megértése érdekében egy egyszerű modellt kell követni. Erősen leegyszerűsítve, de – ahogy fentebb arra már utaltam – a többi befektetési piacot is követni kell. A frissített amerikai tőzsdei ábra ezt fényesen alátámasztja. A részvénypiacok szárnyalnak, a búzapiac lekonyul a túlkínálat miatt. Ha azt mondják a hírek, hogy a részvénypiacon változás állt be, akkor fog újra népszerűbbé válni az agrártermékek piaca a befektetők számára. Zárásképpen tekintsünk rá az árpa nemzetközi áraira! Semmi meglepő, hónapok óta tartó oldalazás. Ebben sem várok fordulatot az előttünk álló hónapokban.
Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Központ, -Elemzés
Agrárágazat Tudástár: Kalászos túlkínálat – A klímanyomás miatt növekvő őszi vetésterületek és a globálisan bővülő gabonatermelés túlkínálatot okoznak, ami tartósan nyomott árakat eredményez; ebben a környezetben a piaci informáltság és az integrációba szerveződés válik a gazdálkodók túlélésének kulcsává.
