Miért nem elég a betakarítás után védekezni a toxintermelő gombák ellen?
A mikotoxinok jelenléte a gabonafélékben nem csupán agronómiai kihívás, hanem élelmiszerlánc-biztonsági és gazdasági kockázat is. A toxintermelő gombák elleni hatékony fellépés ma már nem egyetlen beavatkozás kérdése, hanem a termesztés, a betakarítás és a tárolás összehangolt rendszerének eredménye.
A láthatatlan ellenség
A mikotoxinok olyan, penészgombák által termelt anyagok, amelyek már kis mennyiségben is komoly élelmiszer- és takarmánybiztonsági kockázatot jelentenek. A kémiai tulajdonságaiknál fogva stabil molekulák, vagyis hőkezeléssel nem törhetők meg. Ez azt is jelenti, hogy a fertőzött gabona a technológiai lánc egyik pontján sem lesz már biztonsággal felhasználható. Nemcsak az élelmezést, hanem a takarmányozást és a bioetanol-előállítást is kizárja a magas mikotoxinszint.
A leggyakoribb mikotoxin-termelők a Fusarium, Aspergillus és Penicillium fajok. A Fusarium fajok a kalászosokat és a kukoricát fertőzik, nedves környezetben, virágzáskor. Az Aspergillus a melegebb, aszályos időszakban jelentkezik, és főként a tárolás során okoz gondot. A Penicillium fajok már betakarított, de nem megfelelően szárított tételekben jelennek meg, képesek ochratoxin-A termelésére.
A vetésforgóval kezdődik minden
A mikotoxinok elleni fellépés ott kezdődik, ahol a termelő döntési szabadsága a legnagyobb: a vetésszerkezet kialakításánál. A kalászosok és a kukorica kombinálása az évek során részben kényszerű gazdasági stratégiává vált, más részben hagyomány. A gond csak az, hogy ezzel egyre nagyobb teret adunk a gombák térnyerésének.
A megoldás? Megtörni a ciklust. A széles vetésforgó és nem gazdanövények (pl. cukorrépa, borsó, burgonya) bevonása segít megszakítani a fertőzési körfogást. A Helyes Gazdálkodási Gyakorlat szerint a kukorica és a kalászosok együttes aránya nem haladhatja meg a 75%-ot.
Fajtaválasztás: apró, de nagy különbségek
A jelenlegi vetőmagkínálatban nem találhatunk teljesen rezisztens fajtákat, de a hibridek között jelentős különbségek vannak a toxintermelő gombákkal szembeni fogékonyságban. A vastagabb viaszréteg, a tömörebb csuhélevél, a gyorsabb vízleadás mind csökkenti a fertőzési esélyt. Fajtaválasztáskor gondoljunk úgy a hibridre, mint védőpajzsra: nem hárítja el, de tompítja a veszélyt.
A tökéletes időzítés ereje
A vetési és betakarítási időpontok megválasztásával a termelő a kórokozók szempontjából kedvező időablakokat tudja minimalizálni. A korai vetés gyakran segít elkerülni a virágzási időszakban jelentkező csapadékos, meleg időt, ami a fertőzés melegágya. A FAO 320–350 hibridek már megbízható hozamot érnek el, és kevésbé kitettek a szélsőséges időjárási körülményeknek.
A betakarítás időzítése is kritikus. Ha várunk a teljes érésig, több idő jut a gombáknak a szaporodásra. Ha sietünk, többet fizetünk a szárításért. De sokszor ez utóbbi éri meg jobban, mivel a magas toxintartalmú tétel a pálya szélére kerülhet.
A növényeknél is igaz: a stresszmentes élet kisebb kockázattal jár
A gyenge, stresszelt növény olyan, mint a legyengült immunrendszerű ember. Bármilyen kórokozó rátapadhat. Ezért fontos az egyenletes kelés, a helyes tápanyag-utánpótlás, a harmonikus vízellátás, a gyommentesség.
A biostimulánsok, talaj- és növénykondicionálók szerepe nő: segítik a gyökérzet fejlődését, fokozzák a levélen keresztüli tápanyagfelvételt, és erősítik a növények immunreakcióját. A stressz nem kerülhető el teljesen, de jelentősen csökkenthető.
Kémiai védekezés: nem csodaszer, de hasznos
A gombaölő szerek nem adnak teljes védelmet, de jól időzített, helyesen kiválasztott alkalmazásukkal a fertőzés mértéke jelentősen csökkenthető. Kalászosoknál virágzáskor a legnagyobb a hatékonyságuk. Kukoricában nehezebb helyzetben vagyunk, főként az ezermagot veszélyeztető rovarkártevők jelentősége miatt. A kukoricamoly és a gyapottok-bagolylepke sebei nyitott kaput jelentenek a toxintermelő gombáknak. Viszont itt kell megjegyeznünk: az előrejelzés nélküli permetezés már nem elfogadható, a feromon- és fénycsapdák, illetve az időjárási modellek használata segít a helyes időzítésben.
Biológiai védekezés: a jövő alternatívája
Egyre nagyobb teret kapnak a mikrobiológiai alapú megoldások. A talajoltásra használt Pseudomonas fluorescens és Bacillus subtilis baktériumtörzsek nemcsak a gyökérzetet támogatják, hanem a patogének szaporodását is visszaszorítják. A Trichoderma gombák, valamint a Pythium oligandrum kifejezetten hatékony a csőfuzárium ellen.
Rovarok ellen a biológiai ágensek (pl. Bacillus thuringiensis, Trichogramma fajok) is bevethetők, különösen ökológiai vagy csökkentett kemizációs technológiák esetén.
Betakarítás után sincs vége: fertőzött szemek, tárolás
A betakarítást követően már nem lehet csökkenteni a toxintartalmat, de megakadályozható annak további növekedése. A fertőzött szemek kiszűrése (súly, szín, fluoreszcens fény alapján) az első lépés a tétel javítására. Az UV-fénnyel megvilágított aflatoxinos szemek zöldesen fluoreszkálnak – ez hatékony módszer az elkülönítésre.
A gyors szárítás, lehetőleg 13–14% szemnedvességig, szintén kritikus. Az alacsonyabb hőmérsékleten végzett hosszan tartó szárítás paradox módon több toxint eredményezhet.
A tárolás nemcsak technikai, hanem biológiai kihívás: a penészgombák a páralecsapódás, a hőmérsékletingadozás és a rovarfertőzés kombinációjára várnak. Megoldást jelenthet a rendszeres ellenőrzés, az azonos tárolóhőmérséklet, a szellőzés biztosítása, a rovarirtás, a padló-födém szigetelése, és lehetőleg ne arra törekedjünk, hogy a gabonánk legyen a legmagasabb tétel a sarokban. A toxinkötők a takarmányozás során nyújtanak segítséget azáltal, hogy megkötik a toxinmolekulákat az emésztőrendszerben, ezzel csökkentve azok felszívódását és hatását. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy ezek az anyagok nem képesek a toxint semlegesíteni vagy eltávolítani a terményből – csak mérséklik a negatív következményeket. Így a toxinkötők használata nem helyettesítheti a megelőző technológiai lépéseket, inkább azok kiegészítő elemei lehetnek a takarmányozási lánc végén.
EZT JEGYEZD MEG!
• A mikotoxinok elleni védekezés nem egyetlen beavatkozáson múlik, hanem a teljes technológiai láncon.
• A vetésforgó és a fajta megválasztása már az első védelmi vonalat jelenti.
• A stresszmentes növényállomány kevesebb eséllyel fertőződik.
• Az előrejelzésen alapuló növényvédelem hatékonyabb és gazdaságosabb.
• A biológiai védekezési lehetőségek ma már nemcsak alternatívák, hanem sok esetben egyenrangú megoldások.
• A betakarítás időzítése és a gyors szárítás meghatározza a tétel értékét.
• A tárolás során is történhet újabb toxintermelés: a szellőzés, páratartalom és hőmérséklet egyensúlya kulcsfontosságú.
(fotó: Biocont Magyarország Kft.)
A mikotoxint termelő gombák és a sérülések kapcsolata A kukorica egyik legnagyobb kihívása a mikotoxinokkal való szennyeződés, amely közvetlenül összefügg a növények sérüléseivel és stresszhatásokkal. A leggyakoribb mikotoxin-termelő gombafajok közé tartozik a fusarium, a penicillium és az aspergillus, amelyek fertőzéséhez a fizikai sérülések és az extrém környezeti hatások is hozzájárulnak.
Gyekiczki Bernadett (Biocont Magyarország Kft.) kutatásai szerint az aspergillusfertőzések akár 60–80%-ban a hernyókártevők által okozott sérülések következményei. Azokban az országokban, ahol hatékony stratégiát alkalmaznak a hernyók elleni védekezésben, jelentősen csökkent a mikotoxin-szennyezés mértéke, ezzel jelentősen mérsékelve a gazdasági károkat és a toxinszennyezésből fakadó egyéb kockázatokat.
A gyapottok-bagolylepke szerepe
A gyapottok-bagolylepke a kukoricatermő területek legjelentősebb kártevője, amely 80–90%-ban felelős a szemek sérüléséért, és ezzel a toxintermelő gombák behatolásáért.
Ennek a rovarnak a szerepe nemcsak a közvetlen termésveszteségben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy utat nyit a gombás fertőzések számára, amelyek a szántóföldön és a tárolás során tovább csökkenthetik a termény minőségét és mennyiségét.
Az éghajlatváltozás és a kártevők növekvő jelentősége
Az elmúlt években megfigyelhető, hogy míg a kukorica egyre nehezebben viseli a változó klímát, addig a gyapottok- bagolylepke kiválóan alkalmazkodik az aszályos, forró nyarakhoz. Míg a tömeges rajzása korábban 5–6 évente fordult elő, ma már minden évben jelentős problémát okoz a kukoricatáblákon.
A kártétel mértéke is növekedett: míg korábban csövenként 1-2 hernyót figyeltek meg, ma már 4–6 lárva jelenléte sem ritka, és a károsítás időszaka is meghosszabbodott, ami hosszabb védekezési kényszert is jelent.
A védekezési stratégiák és a rovarölőszerek szerepe
A kukoricacső-kártevők elleni rovarölőszeres védekezés még nem alapvető gyakorlat Magyarországon, pedig a hernyók elleni védekezés nélkül a toxinmentesség biztosítása szinte lehetetlen.
A hatékony védekezéshez pontosan ismernünk kell a kártevők biológiáját, és megfelelő időzítésű kezeléseket kell alkalmazni. A feromon- és fénycsapdák hasznosak lehetnek a gyapottok-bagolylepke észlelésében, de a tényleges kártételt terepi felvételezéssel kell meghatározni.
Biológiai növényvédelem és fenntartható védekezési megoldások
A gyapottok-bagolylepke több rovarölő szerrel szemben ellenállóvá vált, a felhasználható kémiai hatóanyagok száma pedig néhányra szűkült. A további szerrezisztencia-problémák elkerülése érdekében kiemelten fontos a hatóanyag-rotáció és a biológiai megoldások beépítése a technológiába. A Bacillus thuringiensis-alapú készítmények gyorsan és hatékonyan blokkolják a károkozást, és kulcsszerepet játszanak a védekezési stratégiákban a rezisztencia kialakulásának csökkentése érdekében.
Új lehetőséget jelent a vírusalapú készítmények alkalmazása, amelyek természetes módon pusztítják el a kártevőket, miközben hosszú távú hatást biztosítanak a populáció gyengítésével. Ezek a biológiai megoldások nemcsak hatékonyak, hanem környezetkímélő alternatívát is nyújtanak a hagyományos rovarölő szerek mellett.
A rovarvédelem kulcs a toxinmentes termeléshez
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a hernyókártevők elleni hatékony védelem megfelelő eszköz a toxinszennyezésből eredő károk jelentős csökkentésére. A fenntartható védekezési módszerek alkalmazása – a kémiai és biológiai növényvédelem kombinációja – a legjobb stratégia a kukoricatermelők számára.
Sándor Ildikó
