Frissítsük fel tudásunkat a napraforgó növényvédelméről

A 2025-ös szezonra készülve olvasóink remélhetőleg hasznos információkat kapnak a következő cikkünkben. Írásunkban az egyik legfontosabb szántóföldi növényünk növényvédelméről szeretnénk fontos tudnivalókat megosztani. Bizonyára sokaknak ismerősek lesznek az itt leírtak, de mindenképpen hasznos feleleveníteni a már meglévő tudást, és remélhetőleg új információkkal is tudunk szolgálni a napraforgó növényvédelméről.

Pár szóban a napraforgóról

A napraforgó egy kétszikű, főgyökeres növény, amely a mélyre hatoló gyökerei által képes a mélyebb talajrétegekben található tápanyagok és víz hasznosítására. Ez a tulajdonsága lehetségessé teszi a szárazabb területeken való termesztését, amelyből sajnos egyre több van országunkban. Magyarországon a harmadik legfontosabb szántóföldi növényünk, amelyet körülbelül 700 ezer hektáron termesztenek.

Első körben a napraforgó növényvédelmének egyik sarokpontjával foglalkozunk, amely – sok más kultúrához hasonlóan – természetesen a gyomnövények okozta kártétel megelőzése. Jellemző gyomnövényei a libatopfélék, disznóparéj, csattanó maszlag, selyemmályva, keserűfűfélék, mezei acat, szulákfélék; az egyszikű gyomok közül a kakaslábfű, muharfélék, tarackbúza, fenyércirok. A hatóanyag-választást a területünkre jellemző gyomfajok, a kijuttatás ideje, illetve a napraforgó esetén a választott hibrid típusa befolyásolja. Ezért ennél a kultúránál kifejezetten fontos a fajtaválasztás, ugyanis már akkor eldől, hogy milyen gyomirtó szert fogunk használni a szezon során. A kezelés időpontját tekintve lehet preemergens, illetve posztemergens kezelést végezni. A preemergens kezelés a csapadék hiányában visszaszorulóban van. A fajták nagy része rendelkezik herbicidrezisztenciával, ami jelentősen hozzájárul a gyomirtás sikerességéhez. Vannak tribenuronmetil és imazamox hatóanyaggal szemben ellenálló hibridek, ami megkönnyíti a kétszikű gyomok állományban való irtását. A hatóanyag-választást mindenképpen a területünkön lévő gyomflórához és a választott napraforgóhibridhez kell igazítani.

Kórokozók a napraforgóban

A klímaváltozás hatására a különböző kórokozók jelentősége változik az évek során. Ismertebb kórokozója a napraforgó fehérpenészes szár- és tányérrothadása (Sclerotinia sclerotiorum), a diaportés szár- és levélfoltosság (Diaporthe helianthi), a napraforgó fómás szárfoltossága (Phoma macdonaldii), a napraforgórozsda (Puccinia helianthi), a napraforgó alternáriás levél- és szárfoltossága (Alternaria helianthi), a napraforgó hamuszürke szárkorhadása (Macrophomina phaseolina).

A Sclerotinia áttelelő képletei a talajban találhatók, ezért a fertőzés a talajból indul. A fertőzött növények lankadnak, a szár alsó részén vizenyős foltok alakulnak ki, majd a növények szára eltörhet. A kórokozó a tányért is fertőzheti, amely a betegség hatására léha lesz. Az ellene való védekezésben fontos szerepe van a vetésváltásnak, amely nem egyszerű, tekintve, hogy polifág kórokozóról van szó. Hiperparazita gombák alkalmazásával lehet csökkenteni a szkleróciumok számát a talajban. A gombaölő szeres kezeléssel a tányérrothadást előzhetjük meg. A kórokozó a nedves körülményeket kedveli, ezért szárazabb években csökkenhet a jelentősége. A diaportés szár- és levélfoltosság jelentősége az ellenálló hibrideknek köszönhetően csökkent, de mivel korábban egy nagyon jelentős betegség volt, fontos megemlíteni.

Tünetei kezdetben a szár részein, általában a levélnyél és szár találkozásánál kialakuló barna foltok, a betegség hatására károsodik a bélszövet, illetve a tányér fonáki része barna foltossá válik. Nagyon hasonló tüneteket okoz a száron a napraforgó fómás szárfoltossága. Melegkedvelő kórokozó, így a jelentősége növekedhet, és amennyiben korai stádiumban fertőzi meg a növényt, jelentős terméskieséssel kell számolni. A szármaradványokon telel át a kórokozó, ezért a szármaradványoktól mentes talajfelszín kedvezőbb a védekezés szempontjából, ugyanakkor nem vehetünk csak egy szempontot számba, gondolnunk kell a vízmegtartásra, a talajok védelmére. A napraforgórozsda teljes életciklusát a napraforgón tölti, melegkedvelő, hazánkban még nem túl jelentős.

Tünetei a levelek fonákán először rozsdabarna, majd fekete apró foltok. A napraforgó alternáriás levél- és szárfoltosság a növény föld feletti összes részén okozhat tüneteket, maggal, illetve növényi maradványok által terjed.

Tünetei sárga udvarral körülvett alternáriás foltok, korai fertőzés esetén súlyos terméskiesést okozhat. Csávázással és gombaölő szeres kezeléssel védekezhetünk ellene. Az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet kap a napraforgó hamuszürke szárkorhadása. A szárazabb klímának köszönhetően előtérbe került ez a betegség a napraforgóban is. A növények a fertőzés hatására lankadnak, majd ezt gyors elhalás és száradás követi, a szárat felvágva hamuszürke bélszövet látható, apró fekete mikroszkleróciumokkal. Fertőzési forrásai a talajban lévő mikroszkleróciumok.

A gombák ellen egy kezelésre mindenképp, de esetenként két kezelésre is szükség lehet. Az első kezelést 6–8 leveles állapotban, a szárfejlődés időszakában, a másodikat virágzás kezdetén célszerű elvégezni. A második kezelés sok esetben gépi korlátokba ütközhet a növények magassága miatt. A napraforgóban alkalmazható hatóanyag a strobilurinok közé tartozó azoxistrobin, piraklostrobin, az sdhi csoportba tartozó fluopiram, boszkalid, a triazolok közé tartozó protiokonazol, difenokonazol, mefentriflukonazol.

Számos gyári kombináció található a piacon, amelyek a különböző hatóanyagoknak köszönhetően széles körű védelmet biztosítanak. A strobilurin hatóanyagok gombaölő tulajdonságai mellett a zöldítő hatásukat is kihasználhatjuk.

A napraforgó a mélyre hatoló gyökerei által képes a mélyebb talajrétegekben található tápanyagok és víz hasznosítására. Ez a tulajdonsága lehetségessé teszi a szárazabb területeken való termesztését is (forrás: Horizont Média Kft.)

A napraforgó kártevői

A kártevők közül a levéltetvek, bagolylepkék, általában a gyapottok-bagolylepke, illetve a drótférgek a legjelentősebbek. Esetenként a fiatal növényeket más kártevők is károsíthatják, ezért érdemes odafigyelni a korai időszakban. A drótférgek ellen csávázással vagy talajfertőtlenítő szer a talajba bedolgozásával védekezhetünk. Rendelkezésünkre álló hatóanyag a teflutrin, lambda-cihalotrin, cipermetrin. A levéltetvek már nagyon korán ellephetik az állományt, a minél korábbi védekezés szükséges ellenük, hogy elkerüljük a levelek torzulását. A levéltetvek ellen hatásos hatóanyag az acetamipirid, tau-fluvalinát, lambda-cihalotrin, deltametrin, pirimikarb, gamma-cihalotrin. Az acetamipirid és tau-fluvalinát virágzás idején is használható. A pirimikarb hatóanyag jól gázosodik, ezért szélcsendes időben célszerű kijuttatni, viszont egy jól működő hatóanyag a levéltetvek ellen. A gyapottok-bagolylepkék a tányérokon okoznak kártételt, de nem az elsődleges kártétel a jelentős, hanem a rágásuk nyomán kialakuló gombás betegségek okoznak jelentősebb kárt. Az ellenük való védekezés gyakori akadálya a gépesítés, ugyanis amikor a gyapottok-bagolylepke károsít, már csak hidas traktorral lehet bemenni az ültetvénybe.

Összefoglalás

A napraforgó sikeres termesztésének kulcskérdése a jó fajtaválasztás, ami a gyomirtás szempontjából sem elhanyagolható kérdés a különböző herbicidrezisztens fajták miatt. Figyelembe kell venni a fajta ellenálló képességét a különböző betegségekkel szemben, illetve a területeink talajtípusát is. A termés szempontjából fontos a megfelelő bórutánpótlás, amely tápanyagot a legkönnyebben lombtrágyaként tudunk pótolni, továbbá nem szabad túlzásba vinni a nitrogénellátást, ugyanis a túlzott nitrogén hatására a növény fogékonyabb lesz a különböző betegségekre. Mindenkinek sikeres gazdálkodást kívánok!

Bozi József
Agro Apotéka Kft.