Az őszi mák vagy kerti mák (Papaver somniferum) termesztése hazánkban régi hagyományokra tekint vissza, azonban a sikeres és gazdaságos termesztés egyik alapfeltétele a növényt veszélyeztető kártevők ismerete és ellenük való hatékony védekezés. Az őszi vetésű mák tavasszal különösen érzékeny a kártevők támadásaira, hiszen ebben az időszakban fokozódik a kártevők aktivitása. Az alábbiakban részletesen mutatjuk be azokat a kártevőfajokat, amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik a kultúrára: ismertetjük felismerésüket, biológiájukat és az ellenük való hatékony védekezési lehetőségeket is.
Jogszabályi háttér a máktermesztésben
Magyarországon a mák termesztését és értékesítését a 162/2003. (X. 16.) Kormányrendelet szabályozza. A fenti jogszabály értelmében háromféle mákot különböztetünk meg:
•„ipari mák”: magas alkaloidtartalmú fajták. Ipari mák termesztésére kizárólag olyan szervezetekkel együttműködve van lehetőség, amelyek rendelkeznek az ESZCSM EKH hivatalos tevékenységi engedélyével. E fajták vetőmagja nem hozható kereskedelmi forgalomba sem.
•Étkezési mák: alacsony alkaloidtartalmú fajták. Az étkezési mák termesztése szerződés nélkül is engedélyezett, vetőmagjuk kereskedelmi forgalomban kapható. 500 m2 vetésterület felett bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettség áll fenn.
•Díszítő mák: virágkötészeti célra előállított fajták.
A mák leggyakoribb kártevői
Máktokormányos (Ceutorrhynchus macula-alba), a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera), tripszek (pl. Thrips angusticeps), drótférgek (Agriotes spp.), pajorok (Melolontha spp.), levéltetvek (Aphididae család).
Levéltetvek: visszamaradó fejlődés és korompenész
Levéltetvek közül a fekete répalevéltetű (Aphis fabae), a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) a fő kártevők. Elsősorban a fekete répalevéltetű fordul elő a mákon. Mindkét tetű faj vándorló, gazdanövényváltós, évente akár 10–15 nemzedéke is kifejlődik. Már április végétől, illetve május második felétől telepszenek be, és valamennyi fejlődési alakja károsítja mákot. Párás, meleg időjárás kedvező a felszaporodásukhoz. A szívogatás hatására levelek torzulnak, sodródnak. A máktok mérete csökkenhet, a növény a fejlődésben visszamaradhat. A mézharmattól korompenészesek lesznek a levelek. Agrotechnikai védekezés: a tábla és környékének gyommentesen tartása.
Máktokormányos: a máktok belső ellensége
A máktokormányosnak (Ceutorrhynchus macula-alba) egy nemzedéke van. Életmódjára jellemző, hogy nem minden évben okoz kárt. A fő kárt a lárva okozza, az imágó károsítása ehhez képest elhanyagolható. A 20–25 °C-os, napos júniusi idő kedvez a peterakásnak, a július végi párás, meleg, esős időjárás amikor laza a talaj, a kifejlett lárvák talajba jutásához kedvező. A máktokormányos kizárólag a termesztett mákban és a pipacsfajokban képes kifejlődni. Az imágó tömeges lehet egyéb növényeken (pl. érdeslevelűeken) de ezeken nem tud a lárvája kifejlődni. Az imágók a bimbó alatti szárrészen, a leveleken, a levéllemezeken hámoznak, érési táplálkozást folytatnak. A fiatal tokokon hámozgatások és apró lyukak láthatók, melyből tejfehér nedv szivárog. A tokban a megrágott magvak mellett a rekeszfalakon jellemzően szövetburjánzás alakul ki. Az érett máktokon kerek lyukak utalnak arra, hogy a lárvák elhagyták a tokot. Agrotechnikai védekezés: törekedni kell arra, hogy a mákvetés minél távolabb kerüljön az előző évitől és a házi kertektől is. Az őszi mák termesztése esetén a növény az imágók rajzása előtt virágzik, így az ormányos bogár ezt nem támadja meg. Házi kertekben a virágszirmok eltávolítása hagyományos védekezési módszerként alkalmazható.
Máktokszúnyog: rejtett fenyegetés a virágban
A máktokszúnyog a mák virágzása idején rajzik. A petéket a máktokbarkó által fúrt lyukakba helyezi. Enélkül nem alakul ki a kártétel. A lárvák rózsaszínűek, vagy halványpirosak. A máktokormányoshoz hasonlóan ez a kártevő is a magkezdeményeket, a magvakat, a rekesz- és a tokfalakat rágja meg. A máktokbarkó elleni védekezés a szúnyog ellen is hatékony védelmet jelent.
A levéltetvek, máktokbarkó, máktokszúnyog és máktokormányos elleni engedélyezett készítmények száma korlátozott. Védekezés: gyommentes környezet fenntartása, szükség esetén célzott inszekticides permetezés.
Drótférgek és pajorok
Az őszi és kora tavaszi időszakban a drótférgek (Agriotes spp.) és pajorok (Melolontha spp.) veszélyeztetik a mákot. Védekezés: szükség esetén talajfertőtlenítést célszerű alkalmazni.
Összegzés: integrált védekezés, tudatos termesztés
Az őszi mák termesztése során a kártevők elleni védekezés komplex feladat, amelyhez elengedhetetlen a kártevők biológiájának, életciklusának ismerete. A prevenció és a rendszeres, integrált növényvédelmi gyakorlatok alkalmazása a legjobb módja a termésbiztonság megőrzésének és a környezeti terhelés minimalizálásának. Az őszi mák kártevői elleni harcban tehát a tudatosság, a szakszerűség és a fenntarthatóság a legfontosabb eszközeink.
A máktermesztésben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a termelők rendelkezésére a Nébih 2025. 07. 27-i adatai alapján:
– Lambda-cihalotrin: gyapottok-bagolylepke, máktokormányos ellen.
– Acetamiprid: levéltetű, levéltetvek, máktokormányos, máktokszúnyog ellen.
– Pirimikarb: levéltetvek ellen.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
Agrárágazat Tudástár: máktokormányos
A máktokormányos (Ceutorrhynchus macula-alba) az őszi mák egyik legfontosabb kártevője. A lárvák a máktok belsejében rágják a magkezdeményeket és a tokfalat, csökkentve a terméshozamot és a minőséget. A bogár főleg június–júliusban aktív; az imágók érési táplálkozást végeznek a bimbó alatti szárrészen, a lárvák a tokban fejlődnek ki. Agrotechnikai védekezés: a mákvetés távol tartása az előző évi területtől, őszi vetés alkalmazása, gyommentes környezet fenntartása, szükség esetén engedélyezett inszekticides kezelés.
