Két jó évben reménykednek a pulykások

Az elmúlt 5 évben minden megváltozott a hazai pulykaszektorban. Az integrációs háttértől kezdve a költségszerkezeten át a kockázatokig egészen másképp kell kalkulálniuk a talpon maradt termelőknek. A cikk készítése idején, 2025 decemberében, bizakodóbb hangulatban várták az új évet.

Az elmúlt öt év nem kedvezett a pulykának

2008-ban még a franciák voltak az EU legnagyobb pulykahústermelői évi 448,7 ezer tonna vágott súllyal. Ezt követően elhúztak mellettük előbb a németek, majd 10 év múlva a lengyelek is, végül 2021-ben beérték őket az olaszok is. Magyarország az uniós pulykahústermelés hatodik legnagyobb szereplője, a közösség kibocsátásának 3%-át adjuk az utóbbi években. A termelési súlypontok eltolódását jól szemlélteti Héjja Csaba ábrája, amit a FAO adatai alapján rajzolt meg.”

 „Az európai pulykahús-fogyasztás mértéke évek óta 4 kg/fő/év körül alakul, nem követi a csirkehús-fogyasztás bővülési trendjét. Utóbbi ugyanis az elmúlt évtizedekben duplázni tudott, a pulyka viszont a nemzetközi trendekkel egyező mértékben csökkent” – mondja az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának stratégiai elemzője. Mint rámutat: Magyarországon a pulykavágások száma és részaránya is lényegesen visszaesett az elmúlt öt évben – 15,3%-ról 9,7%-ra –, de az EU-n belül is 10%-kal csökkent az ágazat kibocsátása.

Multikrízis teljes ágazati átalakulással

Való igaz, hogy az elmúlt 10 évben több drasztikus hatás is érte az ágazatot. Ezek egymással összefüggésben alakultak ki, és külön-külön is jelentős hatással bírtak a szektorra:

1. Hosszú időszak nyomott felvásárlási árakkal, rossz értékesítési lehetőségekkel. 2016 és 2022 között nemcsak a Coviddal, de két nagy madárinfluenza-járvánnyal is szembesült Európa, ezen belül hazánk, ami beszűkítette az értékesítési lehetőségeket, ezzel együtt az árakat is lenyomta.

2. Lényegesen átrendeződött a hazai pulykaszektor. 2020-ban tulajdonosváltások történtek a Gallfood és a Gallicoop élén, ennek következtében a kecskeméti vágóhíd bezárt, és csökkent az integrált gazdálkodók száma is. A folyamat során kiesett vágási kapacitást még mindig nem sikerült visszapótolni.

3. A termelési költségek növekedése. 2022-ben kitört az orosz-ukrán háború és az évszázad aszálya. A gabonapiacot pánik fogta el, és a takarmány-alapanyagok ára soha nem látott magasságokba emelkedett. Ugyanekkor elszabadultak az energiaárak is. Míg 2015-ben a termelés teljes költségének 4–6 százalékát képezte az energiára fordított kiadás, addig 2023-ra már a 12 százalékát tette ki.

4. Inflációs sokk, a fogyasztás stagnálása. 2022 végére a magyar élelmiszerárak éves növekedési üteme 45%-ot ért el. A lakosság vásárlásaira ez két éven át erős hatást gyakorolt: visszafogott kereslet és az olcsóbb alternatívák keresése jellemezte.

5. Megcsúszva érkező állatjóléti támogatások. A 2022-ben, 2023-ban megállapított állatjóléti támogatásokat sok termelő bő 2 éves késéssel kapta meg, miközben a felvásárlási árakat a vágóhíd úgy kalkulálta, mintha rendben érkeztek volna a kifizetések. Tehát a legkritikusabb időszakban magukra maradtak a kistermelők. Az elmúlt két évben így nagy rostálódás következett be a pulykatartók körében.

Egy-két rossz évet még kibírnak a termelők, de egymást követően hármat már csak a legnagyobbak. Zala vármegye pulykatartói egy másik integrációba tartoznak, mint a dél-magyarországiak, itt minden „kisebb léptékben” zajlik, a termelés és a vágás is. „Két éve dobtam be a törölközőt. A költségek növekedését ugyanis nem követte a felvásárlási ár, pláne állatjóléti támogatás nélkül. Ma már jóval kevesebb a termelő az országban, a madárin‑uenza és a vágóhídi kapacitások szűkülése pedig a pulykakínálatot csökkentette, így újra hiány van a piacon. Ismét jók az árak, de már nem tudok visszatérni. Ahogy sokunknak a térségben, úgy nekem is volt más tevékenységem a pulyka mellett, ami fent tud tartani” – meséli a történetét egy helyi kistermelő.

„A hazai állományt stabilnak érzem, de a termelés erősen koncentrálódott. Az elmúlt 5 évben a pulykatartók harmada is kieshetett. A piaci kereslet most kifejezetten jó. A lengyeleket ugyanis súlyosan érintette a 2024 őszétől 2025 tavaszáig tartó madárinfluenza-járvány, és most szívesen viszik tőlünk vágóhídra is az élő madarakat. A Dunántúlról 6–8 óra alatt elérhetőek a nyugati vágóhidak is. Külföldre most kilónként 150 forinttal többért is el lehet adni a pulykát” – fűzi hozzá egy nagyobb termelő, aki a madárinfluenzát tartja a legnagyobb termelési kockázatnak, ami ott csap le, ahol a legnagyobb a baromfisűrűség, a tiszántúli térségben. A termelést és a vágást muszáj racionális távolságon belülre helyezni, de ez nagyon sebezhetővé teszi a rendszert. „Egy évben 2,6–2,8 rotációval lehet tervezni. Mi kétszer fél évre álltunk le a termeléssel a vírus miatt” – jegyzi meg egy Bács-Kiskun megyei pulykahizlaló, aki a mozgásterét a takarmányok saját beszerzésével igyekszik növelni. Mégis úgy érzi, a termelés jövedelmezősége alig javul. „Akár jónak is tűnhetne a mostani 5–7 százalékos haszonkulcs, de a befektetett tőke nagysága és a termelési kockázatok egészen mások, mint 5 évvel ezelőtt. Nemcsak a madárinfluenza miatt. Régen könnyebb volt a terményárakkal és az energiaköltséggel is kalkulálni. Most úgy látom, kedvező a csillagok állása: egyszerre nő a fogyasztás és a felvásárlási árak, és csökken a takarmányköltség. Ha minden így maradna, jövőre 10 százalékos nyereséggel is zárhatnánk. Nagyon ránk férne.”

A megszólított gazdaságban utoljára 5 évvel ezelőtt hajtottak végre pályázati pénzzel támogatott fejlesztést, azóta egyszer sem érezték ehhez elég biztosnak a talajt a lábuk alatt. „A pulykatartás egy ipari rendszer, nagy fűtési igénnyel és tele elektronikával. Automata az etetés-itatás, a világítási program, a szellőztetés. Gyorsan elhasználódik a mélyalom alatt a betonpadozat, és hőszigetelés nélküli ólakban már nem lehet eredményesen termelni. Sajnos a korszerűsítési pályázatokban nagyobb elvárásokat támasztanak, mint amekkorát egy pulykatartó betervezne. Egy kisebb aljzatfelújítás vagy egy 5 centis hőszigetelés is elég lenne nekünk, de ennél sokkal nagyobb kiadásokba verjük magunkat még egy 50 százalékban támogatott fejlesztéssel is. Nem beszélve arról, hogy pályázatok idején minden hirtelen drágább lesz…”

Exportképes baromfitermelő nemzetek az EU-ban

Az unió legnagyobb baromfitermelői toronymagasan a lengyelek, akik 240–270%-os önellátottsági szinttel bírnak, tehát óriási az exportpotenciáljuk. A második helyen a hollandok állnak 160% körüli szinttel, mi pedig a dobogó harmadik fokán nagyjából 130%-os önellátottsággal. Franciaország, a korábban nagy presztízsnek örvendő baromfitartó nemzet, manapság csak 90%-ban képes ellátni magát baromfihússal. A portugálok, a lengyelek és az írek mellett a magyarok az EU legnagyobb baromfihús-fogyasztói, évente és fejenként 33–35 kilogrammot eszünk meg belőle.

A pulyka a barom‑szektor nehézipara. A pipék meleg- és fehérjeigényesek, a madarak hosszú idő alatt, a csirkénél sokkal rosszabb férőhely-kihasználtsággal nevelhetők fel. Érzékenyebbek a betegségekre is. Mindent egybevetve a pulyka előállítási költsége majdnem a kétszerese a csirkéjének. És bár így egy magasabb tápértékkel rendelkező húst kapunk, a többlet-ráfordításokat sem a termelők, sem a kereskedők nem tudják érvényesíteni az árban.

 „A pulykamell a boltokban kilónként 3000 forint körül kapható, míg a csirkemellért 2000 forintot kell fizetni – nem látjuk a kétszeres különbséget. Gyengélkedő gazdasági környezetben nehéz is ezt érvényesíteni” – jegyzi meg az agrárpiaci elemző is. Héjja Csaba szerint még sincs ok a pánikra. Pulykahúsexportunk a járványmentes években stabilan 36 ezer tonna körül alakul, nem befolyásolja a termelés lefelé mutató trendje. Ez azt jelenti, hogy napjainkban legalább minden második kilogramm magyar pulyka az európai piacokon landol. A legtöbb exportszállítmány a környező országokba fut be: 2024-ben Szlovákia, Románia és Ausztria szinte egyenlő arányban részesült a magyar kivitelből, lefedve az exportmennyiség felét. Az export értékét tekintve pedig nagyjából 5–6% körüli a piaci részesedésünk az európai piacon, tehát jóval nagyobb, mint amekkorát a termelésünk indokolna. „Erre a mennyiségre mindig lesz igény, azonban törekedni kell a minél nagyobb feldolgozottsági szintre. Biztató, hogy 2025 első három negyedévében 5%-kal nőtt a hazai vágások száma is.”

Gönczi Krisztina

Agrárágazat Tudástár: Integráció – Az integráció az állattenyésztésben olyan szervezési és finanszírozási rendszer, ahol a termelők és a feldolgozó (vágóhíd) egy láncba kapcsolódik: az integrátor gyakran biztosít napos/pipét, takarmányt, állategészségügyi és technológiai előírásokat, majd visszavásárolja az állatot szerződött feltételekkel. Válságos években (járvány, takarmány- és energiaár-sokk, csúszó támogatások) az integráció stabilitást adhat, de erős függőséget is jelent, mert a felvásárlási ár, a rotációk és a vágókapacitás szűkülése közvetlenül befolyásolja a termelő jövedelmezőségét.