Minden a szójának kedvez: mekkorára nő a vetésterület?

Csaknem hihetetlen, hogy a szántóföldi gazdaságok legégetőbb kérdésére ez a növény a válasz

Aszály, aztán belvizek, elszabaduló műtrágyaárak után értékesítési nehézségek, importgabona-nyomás és raktárakban ragadt gabonakészletek – az utóbbi két évben annyi változó körülmény és kiszámíthatatlanság övezi a gazdálkodást, hogy már a tapasztalt termelők sem tudnak tervezni. Vagy mégis? A szója a legnehezebb időkben bizonyította, hogy állja az időjárás kihívásait, tartja stabil piacait, ráadásul „bármi történjék”, még markánsan jövedelmező is. Hamarosan újabb nyomós érv teszi vonzóbbá, ami vetésterülete tartós növekedését eredményezheti.

Ilyen évek után mit vessek tavasszal…?!

A végletesen bizonytalanná váló időjárási és piaci helyzetben a szántóföldi gazdaságok ösztönösen a kiszámíthatóbb megoldásokat keresik – azt a növényt, amely utat mutat a bizonytalanságban. A 2022-es aszály, az oroszok háborúja Ukrajna ellen és az abból eredő gabona-importnyomás Európán csak bevezető volt: jött az extrém gáz- és inputanyag-áremelkedés, sőt, a N-műtrágyák hiánya. Aztán jött ugyan a 2023-as, elfogadható évjárat, de akkor meg a csapnivaló terményárak tették-teszik próbára a gazdák tűrőképességét.

Mit vessek tavasszal? – merül fel az ezek után jogos kérdés. A kukorica 2022-ben történelmi mélypontot produkált a szárazságban, országosan alig több mint 3 tonnás, az ötéves átlagtól 54 százalékkal elmaradó terméshozammal. Ugyancsak gyengén szerepelt a másik kapás kultúra, a napraforgó. Ezekhez képest a szója csupán durván egynegyedét veszítette az ötéves átlagnak, és a méltányos szemesfehérjenövény-támogatás révén még a profittermelő képességét is – egyedüliként – megtartotta.

Feltalálni a kézenfekvőt

A kérdés eldöntésében a tavalyi, jobb évjárat sem segített sokat. Ott helyreálltak ugyan a 2022-es aszályban bezuhanó hozamok, de ahhoz sem az átlag 8 tonnás kukorica, sem a szűk 3 tonnás napraforgó nem volt elég, hogy nyereséget arasson velük a gazda. Pedig ezek – ha nem is kiemelkedő, de – nem rossz terméseredmények! Nemcsak azért történt így, mert az alacsony terményárakkal szemben még mindig jelentős költségek merültek fel. Hanem azért is, mert a hazai gabonák egy sor fontos piacon alulmaradtak a francia, orosz, ukrán áruval szemben.

A kivétel ebben is a szója. Bár egyre inkább „feltalálja” a legtöbb környező ország, hogy a jövő stabilabb, jövedelmezőbb növénye ez a hüvelyes fehérje, még mindig elenyészően keveset állítunk elő belőle. Európában évente durván 35 millió tonnát használ fel elsősorban a takarmány-, másodsorban a humánélelmiszer-ipar szójából. A 35-ből az EU tagállamai 3 millió tonnát termelnek meg, Ukrajna még szűk 5 millió tonnát tesz hozzá (Magyarország 170 ezer tonnát). Ezért szinte általános gyakorlat, hogy a megtermelt hazai szóját – ha csak valaki nem akarja jövedelemoptimalizálás céljából raktározni – már október-novemberben, a szántóföldről az utolsó szemig megvásárolják.

Ráadásul az európai szójának hamarosan lesz egy utolérhetetlen előnye a brazil, orosz vagy amerikai áruval szemben – és még csak nem is a nyilvánvaló erényre, a GMO-mentességre gondolunk…

Nitrogén nélkül is jobban bírja. Sőt!

De egyelőre térjünk vissza a gazdák bizonytalan helyzetéből fakadó kérdésekre! A növénytermesztők világosan látják, mire van és mire nincs befolyásuk. Az időjárást, a globális tőzsdéken kialakuló árakat, a háborús tébolyt nemhogy egy gazda, még egy-egy ország sem tudja befolyásolni. Az viszont rajtuk áll, hogy a termőhelyi sajátosságukhoz milyen kultúrát választanak, milyen vetőmagot és agrotechnológiát alkalmaznak. Ebben a forgalmazók, a szaktanácsadók segítenek, és aki jól kalkulál, az még a bizonytalan időkben is elkerülheti a katasztrofális hibákat és veszteségeket. Alapos átgondolás és némi rugalmasság után érdemes új irányt keresni, és találni, hiszen most van az az időszak, amikor a régi rutinválaszok egyre kevésbé szolgálják a nyereséges termesztést.

Az egyik legkézenfekvőbb ilyen új irány a szója

Bene Zoltán, a Karintia Kft. vezetője ezen a téren elsőként a növény termesztésének jellegéből fakadó előnyökre emlékeztet. Minőségi fémzárolt vetőmag esetében – megfelelő agrotechnológia mellett – a szója úgyszólván extenzíven, N-műtrágya hozzáadása nélkül termeszthető. Sőt! Saját innovatív ajánlásukban a szakmai előírásaik betartásával kifejezetten a hozzáadott N-mentes szójatermesztés mellett kampányolnak. A szója a főbb konkurenseinél, a kukoricánál és a napraforgónál több fokkal jobban bírja az extrém hőségidőszakok hőterhelését. Korai (00) – szuperkorai (000) fajták termesztésénél továbbá nincs vagy csak ritkán van szükség szárításra, így ez a gázáremelkedések miatt megdrágult szolgáltatás sem csökkenti a gazdák bevételét. Ugyancsak fontos logisztikai költségelőny az, hogy a 2–5 tonnás szójabab-terménymennyiség logisztikája jóval kisebb üzemanyagköltséget és szállítóeszköz-igényt jelent, mint egy 8-10 tonnás kukorica esetében.

Bőséges támogatás is segíti

A nyereségességet garantáló tényezők közé tartozik a már említett termeléshez kötött, igen magas mértékű szemesfehérjenövény-támogatás. Ez a 2023-as termésre vonatkoztatva bő 90 ezer forint lesz, ami – a Karintia vezetője szerint – a költségek 20–25 százalékát fedi. Ennek révén újra értelmet nyer az a tapasztalat, hogy a szója már hektáronként kb. 1,5 tonnás hozam után eléri a fedezeti szintet: azaz ettől felfelé már a termesztési költségek és a bevételek ez utóbbi javára billentik az egyenleget. S mint említettük, ez nem elvi pozitívum: miután Európa torkos éhséggel falja fel az összes európai előállítású szóját, nincs az a mennyiség, amire ne találnának vevőt a szójás gazdák. Európa ráadásul nem is kíván változtatni azon a törekvésén, hogy támogassa a kontinentális eredetű fehérjenövények piacát, hiszen a cél kiváltani a dél-amerikai vagy kelet-európai importot.

Ez is több és sürgetőbb körülmény, mintsem távoli vízió. Ha ma még sokunk számára újként hat és hangzik is az ESG – az új jelentéstételi szabvány –, az várhatóan jelentősen befolyásolja majd az európai szója-előállítók kilátásait. A vállalatok, így a gazdaságok és agráripari feldolgozók esetében mind fontosabb lesz a karbonlábnyomuk hitelt érdemlő kimutatását nyilvánossá tenni. Hamarosan közvetlen gazdasági érdek függ majd attól, mely cég milyen kibocsátási mutatókkal bír. Példaként említhetjük, hogy a Duna Szója Szövetség által deklarált szója karbonlábnyoma csak 10 százaléka a dél-amerikainak, az egész terméklánc minden európai szereplőjének fontos lesz, hogy a földrészen, például Magyarországon termesztett alapanyagot vásároljon.

Minden forgatókönyv a szójának kedvez

A hazai szója-vetésterület emelkedésében küldetésszerepet vállaló Karintia vezetőjének meggyőződése, hogy mindezek az érvek a szója-vetésterület növekedését fogják eredményezni. – Ezekben a szélsőségesen bizonytalan években egyszerűen minden döntő érv a szójának kedvez. Stabilabban termeszthető még szélsőségesebb időjárási körülmények között is. Európában stabil és jelentős piaccal rendelkezik. Kiszámítható és költségkímélő megoldás az input- és logisztikai ráfordításokat illetően, továbbá nagy jövő előtt áll a fenntarthatósági törekvések miatt is. Olyan, mintha a szója írná a saját maga számára a forgatókönyvet. Remélem, hogy ebben a folyamatban Magyarország is felzárkózik a környező országokhoz, ahol már az utóbbi években megnőtt a szója vetésterülete. Egy biztos, a Karintia Kft.-n nem fog múlni – mondja Bene Zoltán.

Kohout Zoltán