A szervesanyag-pótlás elsődleges forrásai

Szármaradványok

A növényi szár- és gyökérmaradványok azon fő inputanyagok közé tartoznak, amelyek lehetővé teszik a szerves szén és a tápanyagok (makro- és mikroelemek) megtartását a mezőgazdasági művelés alatt álló talajokban. A maradványok táblán történő meghagyása, visszadolgozása, lehetőség szerinti kezelése annak a szükséges gazdálkodási stratégiának a része, amelynek célja a talaj termékenységének javítása, a termelékenység fokozása.

2,2% a talajaink humusztartalma…

A talaj szervesanyag-tartalma alapvetően meghatározza a talaj termékenységét, hiszen a növények számára elérhető víz és a tápanyagok megtartásával, a talajszerkezet kialakításával, megőrzésével teremti meg a talajtermékenység legfontosabb feltételeit.

A szerves anyagban gazdag, szerkezetét megőrző talaj a terméshozamok szempontjából alapvető fontosságú, ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalata az, hogy a talajaink szervesanyag-tartalma alacsony, a felső, művelhető, magasabb humusztartalmú talajréteg vészesen fogy.

Ha az ország talajainak humusztartalmát nézzük, a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer (TIM) – melynek célja a talajok minőségi változásainak, környezeti állapotának folyamatos figyelemmel kísérése 1236 mintavételi ponton – 2022-es adatait elemezve átlagosan 2,2% humusztartalmat kapunk. Ez az érték magában sem mondható jónak, az átlag mögött azonban olyan értékek bújnak meg, mint például Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye 1,5%-os átlagos humuszértékei. Az, hogy a talajban mennyi szerves anyagot találunk, függ a szerves anyag bevitelének mennyiségétől, bomlási sebességétől, mineralizálódásának (lebomlásának, feltáródásának) sebességétől, a talaj szerkezetétől is. Az egészséges talaj aktív talajélettel rendelkezik, van megfelelő mértékben szervesanyag-tartalma, és van szerkezete. E három tényezőt érintő degradáció esetében a „legkönnyebb” és leggyorsabb beavatkozás a szerves anyag pótlása.

Talán nem túlzás kijelentenünk, hogy talajaink szervesanyag-utánpótlásának egyik legfontosabb forrásává napjainkban a szár- és gyökérmaradványok váltak.

A szármaradványok tápanyagtartalma nélkülözhetetlen a talajainknak

Tudjuk, hogy a szántóföldi növények jelentős szár- és gyökértömeget hagynak a talajainkon a betakarítást követően. A szármaradványok szervesanyag-tartalma mellett azok tápanyagtartalma is óriási jelentőséggel bír. A hamarosan betakarításra kerülő kukorica szántóföldi mellékterméke – 10 tonna szemtermés esetén – több mint 90 kg nitrogén-, 45 kg foszfor- (P₂O₅) és akár 160 kg káliumtartalommal (K₂O) bír. Ez a tápanyagmennyiség természetesen nem táródik fel teljes mértékben egy év alatt, sőt, kedvezőtlen talajviszonyok esetén még 3 év alatt sem. Nem kérdés tehát, hogy a szármaradványoknak a talajban a helye, a kérdés az, hogy mikrobiológiai tarlóbontó készítményekkel hatékonyabbá tudjuk-e tenni a bontást és a tápanyagok feltárását, illetve segítjük-e a fentebb részletezett, talajtermékenység növelését célzó folyamatokat?

Mikrobiológiai készítmények használata

A speciális baktériumtörzsek segítségével a könnyen bontható fehérjék, cukrok, zsírok nagyon hamar bontásra kerülnek, a cellulóz, hemicellulóz bontása is felpörög, a komplexebb szerkezetű anyagok lebontása is elindul nagyon lassan, azonban érésükkel, kémiai átalakulásukkal majd a tartós szervesanyag-készletet fogják növelni (nem fognak tehát mindent lebontani, teljesen eltüntetni, amit gyakran felrónak ezeknek a készítményeknek).

Bár a humuszkémia egy folyamatosan fejlődő tudomány, a humuszosodási folyamatokról még mindig igen keveset tudunk. Úgy tűnik, a humusz felépítéséhez szükség van gyűrűs szerkezetű aminosavakra (tirozin), a bizonyos mértékig lebomlott ligninkomponensekre és a baktériumok által kiválasztott anyagcseretermékekre (heterociklikus gyűrűk, amelyek egy része az elpusztult baktériumokból jön).

Látnunk kell azonban, hogy az elmúlt évtizedekben vitathatatlanul beszűkült a biodiverzitás talajainkban. 1 gramm jó minőségű talajban akár 100 millió baktériumsejtet is ki tudunk mutatni (és mennyi lehet még ezen kívül, amit nem!). Ez 10⁸ telepképző egység 1 gramm talajban!

A hazai talajok összcsíraszáma – hazai laborokban végzett méréseink alapján – (baktériumok, némi gombával) általánosan 10⁶, nem ritka azonban a 10⁵ sejtszám sem. Minden, hasznos baktériumot és/vagy gombát tartalmazó, megfelelő minőségű mikrobiológiai készítmény használatával ezt a deficitet csökkentjük!

Fontos említést tennünk a szármaradványok bontása során visszaszoruló kórokozó gombákról is. A szaporítóképleteiknek is helyt adó növényi maradványok mennyiségét csökkentve az amúgy kiváló szervesanyag-bontási képességgel rendelkező fuzárium- és egyéb gombák már nem tudnak nagy számban becsatlakozni a lebontófolyamatba, így jelentős lépést tehetünk a kórokozó ágensek visszaszorításában. Egy több éven át végzett tarlóbontási kísérletünkben a kezelt tábla talajának penészgombaszáma harmadára csökkent a nem kezelt területéhez képest.

Összefoglalás

A mikrobiológiai készítményekkel kezelt növényi maradványok lebontásával támogatjuk talajaink szervesanyag-tartalmának növekedését. A növényi részek talajba történő bedolgozásával, a tápanyag-visszapótlás miatt, a kiadandó műtrágya mennyisége is csökkenthető. A kezelt beforgatott szármaradványok által javul a talaj szerkezete, vízmegtartó képessége, így az aszály okozta károk is jelentősen csökkenthetők. A tarlóbontó baktériumkészítmények szakszerű használatával visszaszorítjuk a patogén gombák életterét, így egészségesebbé válik a termőtalaj.

A Magyar Talajvédelmi Baktérium –gyártók és –forgalmazók Szakmai Szövetségének Tagjai megbízható, minőségi tarlóbontó készítményeket állítanak elő és forgalmaznak. Most az AÖP-támogatási rendszerben a szárbontó mikrobiológiai készítmények használata 2 pontot ér.

Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége