Javaslatok egy európai talajegészség-értékelési rendszerre

A „talaj” egy általános szakmai megnevezés, de amikor a közfigyelem a talajtakaróra irányul, annak leggyakrabban a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos tulajdonságai kerülnek előtérbe, az erre utaló szép magyar kifejezésekkel, mint a termőtalaj vagy termőföld.

A termékenységén túlmutatóan is van azonban szerepe a talajoknak a földi élet fenntartásában. Magyarország változatos talajtakarója különösen széles skáláját sorakoztatja fel a különböző típusú talajoknak és az azokhoz kapcsolódó élőhelyeknek, gondoljuk itt például a szikesek jellegzetes formakincsére és sótűrő növényzetére, a mély fekvésű, vizenyős területek buja füves vegetációjára vagy a domb- és hegyvidékek erdővel borított lejtőire.

Az élelmiszer-szükséglet kielégítése, de hogyan is?

Az emberi szükségletek, mint az élelmiszer-termelés, az ipari, a lakhatási vagy akár a szórakozási igények kielégítésére végzett tevékenységek állandó konfliktusforrások az ember és természet viszonyában. Vitán felül áll, hogy a művelésbe vonható talajtakaró nagy részét az élelmiszer-szükséglet kielégítésére használjuk, de nem mindegy, hogy ezt milyen formában tesszük, mert a nem megfelelő talajhasználat hosszú távon a talajok leromlását eredményezi. A leromlásnak, más szóval talajdegradációnak többféle megjelenési formája lehet, jelentkezhet akár a szerves anyagban gazdag feltalaj elvékonyodásában (1. kép.) vagy a víz- (2. kép) és szélerózió okozta teljes lepusztulásában, a szervesanyag-tartalom csökkenésében, a korábban kedvező (pl. morzsás) talajszerkezet felbomlásában, elporosodásában, másodlagos sófelhalmozódásban vagy a művelés következtében kialakult, kedvezőtlen levegő- és vízgazdálkodású, tömődött réteg (eketalp vagy tárcsatalp) megjelenésében.

A talaj egészsége…

A talajegészség fogalom annak a felismerésnek köszönheti születését, hogy az emberi beavatkozások hatása messze felülmúlja a talajtakaró természetes megújuló képességét, vagyis sokkal gyorsabban rontunk rajta annál, mintsem képes lenne önmagát „gyógyítani”. Amikor helyszínbejáráson vagy szelvényásáskor szembesülünk a talajromlás egy vagy több megjelenési formájával, az egészséges talaj fogalma ott rejtőzik magában a degradáció felismerésében, vagyis a talajegészség fogalom annak a kifejeződése, hogy az adott helyen a környezeti és természeti adottságok mellett, adott földhasználat esetén, milyen elvárásunk lehetne a talajjal szemben, mi az, amit „egészségesen” nyújtani tudna akár szervesanyag-tartalomban, vízvisszatartásban vagy a talajlakó élőlények sokféleségében (biodiverzitásban), csak a legismertebb tulajdonságokat említve. Az egészséges talaj fogalma nem egy idealizált „ősi, természetes” állapotba való visszakényszerítést takar; a kidolgozás alatt álló állapotjellemzők (indikátorok) figyelembe vennék a helyi talajadottságokat és a földhasználat módját is. A természetesnek tekintett állapotra jellemző mért vagy becsült (modellezett) értékek csak egyfajta viszonyítási alapot adnának a tervezett értékeléshez.

A Talajegészség Irányelv születése

A közvélemény talajok iránti érdeklődésének felkeltésére irányult a 2015-ös „talajok nemzetközi éve” rendezvénysorozat, majd az annak sikerén felbuzdulva meghirdetett „talajok évtizede”, amellyel a Nemzetközi Talajtani Unió (IUSS) a talajok fenntartható használatának és védelmének fontosságára kívánta felhívni a figyelmet.

A talajok évtizede eseményei reflektorfénybe helyezték az európai talajvédelmi erőfeszítéseket, amelyek korábban nem kaptak egyhangú támogatást. Ilyen volt az Európai Unióban 2006-ban született első komoly tervezet, mely kifejezetten a talaj védelmére vonatkozó közösségi erőfeszítéseket terelte volna közös keretbe (COM (2006) 232), de öt tagállam megvétózta, főleg a szennyezett talajokkal kapcsolatos kárelhárítási javaslattervezet kidolgozatlanságára, illetve annak költségeire hivatkozva.

Az első közös talajvédelmi törekvések 2006-os kudarca után került sor a LUCAS (Land Use/Cover Area Frame Survey) felszínborítási monitoringprogram kidolgozására, melynek része a „LUCAS Topsoil”, vagyis a feltalajra vonatkozó adatgyűjtés. Az Európai Közös Kutatóközpont, az Európai Bizottság „tudományos szolgáltatóintézete” (JRC, Olaszország) által kidolgozott LUCAS-program célja, hogy átfogó képet adjon az európai talajok állapotáról és minőségéről, valamint nyomon kövesse a felszínborítás és a földhasználat változásait. Az első felvételezésre 2009-ben került sor, és azóta rendszeresen végeznek felméréseket a tagállamokban (2012, 2015, 2018, 2022). A LUCAS-program segít az európai szintű környezeti politikák kidolgozásában és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok előmozdításában, valamint a talajok védelmét célzó intézkedések megalapozásában. Az európai szintű, átfogó értékelésekben a LUCAS-monitoring mint közös adatbázis egyre nagyobb jelentőséggel bír, és a jövőben együttműködésre törekszik a nemzeti monitoringhálózatokkal is.

Az Európai zöldmegállapodás (Green Deal) eredőjeként látott napvilágot az EU talajstratégiája, 2021 novemberében, melynek célja, hogy javítsa a talajok védelmét és fenntartható kezelését. A talajstratégia egyik sokat idézett megállapítása szerint az élelmiszereink nagy részét a talajban állítjuk elő, de Európában a talajok 60-70%-a nincs jó állapotban (valamilyen tekintetben leromlott, degradált). A talajstratégia olyan jogszabályok kidolgozását irányozza elő, amelyek a talajt a levegővel és a vízzel azonos jogi alapokra helyezik.

Az EU-talajstratégiában előirányzott jogszabályokhoz vezető első lépés az Európa Parlament által benyújtott javaslattervezet, mely „Directive on Soil Monitoring and Resilience” címmel (magyarul: „Talajmonitoring és ellenálló képesség irányelv”) jelent meg, 2023. július 5-én. Az irányelv a talajok állapotának figyelemmel kísérésére és a talajok ellenálló képességének felmérésére és javítására vonatkozó értékelési keretrendszert és ajánlásokat tartalmaz. Alapvető célja a talajok védelme és fenntartható kezelése az EU területén. A talajegészség nyomon követésén túl a talajszennyezettség témakörérét is érinti. Tartalmi elemei miatt röviden Talajegészség- vagy talajmonitoring irányelvként (vagy nem egészen pontosan „törvényként”) szokás utalni rá.

Talajegészség-mutatók (indikátorok)

A talajegészség törvény javaslattervezeteiről egyelőre tárgyalások folynak, s ebben Magyarország mint az Európai Unió Tanácsának soros elnöke fontos szerepet játszik.

Az EEA (Európai Környezetvédelmi Ügynökség) tette le az első átfogó talajegészségindikátor-listát, melyet az Európa Parlament (EP) által 2023 nyarán benyújtott irányelvjavaslat is tartalmazott. Az EP-javaslat a megjelenése után nagy nyilvánosságot kapott, és mind szakmai, mind szakpolitikai körökben megindult a vitája, melynek során az EP javaslata mellé felsorakoztak a Bizottság, illetve az Európa Tanács tervezetei is (1. táblázat).

A Tanács állásfoglalása a tagállamok által benyújtott észrevételek és módosító javaslatok alapján készült el, és az EP-tervezetnél rugalmasabb javaslatcsomagot tartalmaz, több önállósággal a tagországok számára. Vannak elképzelések arra, hogy a szigorúan határérték-alapú minősítés helyett egyes mutatókra egy cél- és ún. beavatkozási értékeket figyelembe vevő értékelési rendszer kerüljön kidolgozásra, mely esetben a beavatkozási szintet a tagállamok határoznák meg. A három tervezetnek vannak közös elemei, de az egyes folyamatok másmás hangsúlyt kapnak bennük; például a biodiverzitás csökkenését jelző indikátorok típusa, fontossági sorrendje és számossága igen eltérő a javaslatokban. A Bizottság és a Tanács tervezetei több tekintetben hasonlóak. A javaslatba foglalt degradációs folyamatokhoz, illetve a jellemezni kívánt talajállapotokhoz talajegészség-mutatók (indikátorok) mindhárom tervezetben felsorolásszerűen jelennek meg, a végleges lista és az értékelési módjuk a tárgyalások eredménye lesz. Az Európára jelenleg elérhető talajegészség-vonatkozású mutatók térbeli alakulását feltüntető ún. EUSO Dashboard térképek (l. ábra) kialakításának módszertana a javaslattervezetekben szereplőktől egyelőre eltér, mindamellett maguk a jellemezni kívánt talajdegradációs folyamatok szinte azonosak a tervezetekben és az EUSO-térképeken.

A JRC bábáskodása mellett 2022. december 5-én (a talaj világnapján) megalakult az EU Talajmegfigyelő Központja (EUSO), melybe többek között az európai kutatási projektek és kezdeményezések eredményeit is integrálni fogják (pl. EJP SOIL, BIOSOL, AI4SoilHealth, SOLO projektek), és amelynek célja, hogy uniós szinten a talajjal kapcsolatos valamennyi kérdésben referencia adatokat és ismereteket nyújtson.

EUSO Dashboard

Látványos fejlesztési eleme az ún. EUSO Dashboard (magyarul talán „Irányítópult” lehetne) webes felület, melyen a JRC által felügyelt European Soil Data Centre (ESDAC, Európai Talajadat Központ) által közölt áttekintő talajdegradációs térképeken böngészhetünk. A térképeken alkalmazott jelkulcs mögötti értékelési rendszer a talajegészség irányelvtől némileg eltérő módszertanon alapul, mivel még azt megelőzően készült. A térképek felbontásuk miatt csak tájékoztató jellegűek (esdac.jrc.ec.europa.eu/esdacviewer/euso-dashboard). Az EUSO Dashboard térképek az egyes talajdegradációs folyamatokra jellemző mutatók szerinti „pillanatnyi állapotot” mutatnak be. Az alkalmazott értékelési mód legtöbbször merev, úgynevezett határérték-alapú, vagyis az indikátorhoz megállapított határértékhez viszonyítva a térképeken zölddel jelenítik meg az egészségesnek minősíthető területeket, és pirossal, melyek ettől eltérnek, vagyis nem egészségesek (az értékelési módszertan részletei: esdac.jrc.ec.europa.eu/euso/euso-dashboard-sources).

Az EUSO Dashboard által megjeleníthető térképek tematikáit a 2. ábra összesíti. A térképeken az 500 m × 500 m pixel a legkisebb lehatárolható terület (25 hektár), de ennek aggregált (országra vagy régiókra összevont) változatai is megjeleníthetők.

A feltalaj szervesszén-tartalmát (SOC) talajegészségi szempontból szemléltető EUSO-térkép az EU és az Egyesült Királyság szántó- és gyepterületeit fedi le. Minden egyes pixel esetében a maximális SOC-szintet úgy becsülik (modellezik), amely széntartalom akkor lenne elérhető, ha a földterületet 40 évig folyamatosan gyepként tartanák fenn. Ezen a térképen a talajok akkor minősülnek egészségtelennek, ha a jelenlegi széntartalom nem éri el a maximális érték 60%-át (1. ábra). A talajokat egészségesnek tekinti, ha a jelenlegi SOC-szintek közel vannak a maximumhoz (60–100% között). E megközelítés alapján hazánk területének mintegy 70%-án marad alatta a feltalaj szervesszén-tartalma az így megállapított határértéknek (piros színnel). Hasonló az arány Szlovákia, Románia, Horvátország és Olaszország területén is.

A talajegészség „törvény” esetleges elfogadása után az első feladat minden tagállam számára a talajegészség-körzetek lehatárolása lesz. Ennek során törekedni kell a minél homogénebb talaj- és földhasználati egységek kialakítására. A körzetek kialakítása sok kérdést vet fel, mert a „természetes” földrajzi vagy talajtani alapú, akár határokon átnyúló lehatárolás elősegítené ugyan a talajtanilag egységesebb körzetek kialakítását, viszont az adminisztratív lehatárolás megkönnyítené az ellenőrzést, a jogosultságok és hatáskörök tisztázását.

A következő (illetve az előzővel kissé párhuzamosan futó) feladat annak meghatározása lesz, hogy az egyes körzeteken belül jellemző talajegészség-mutatók nyomon követésére milyen monitoring hálózatot célszerű alkalmazni (megfigyelési/mintavételi pontok száma, térbeli struktúrája). Az előzetesen lefuttatott geostatisztikai tesztek azt mutatják, hogy a megfelelő részletességű eredményt produkáló monitoringpontok száma szinte minden tagállamban két-, három- vagy akár ötszörösen is felülmúlná a rendelkezésre álló monitoringpontok számát. A monitoringrendszerek bővítésével járó kiadások csökkentése érdekében ezért célszerű lenne a LUCAS Topsoil és nemzeti monitoringadatok együttes alkalmazása az értékelésben.

További harmonizációk

Körültekintést igénylő feladat lesz a tagállamokban az eltérő stratégiával (pl. milyen mélységből, hány pontból vett az átlagminta) szedett talajminták, saját nemzeti laboratóriumok akár eltérő protokollok (minta előkészítése, mérési módszerek) alapján végzett méréseit „egy kalap alá venni” a LUCAS Topsoil módszertannal kapott adatokkal. 2022-ben, a nemzeti és LUCAS-monitoringból származó adatok összehasonlítására az EJP SOIL Projekt egyik munkacsoportja felvetette az ún. kettős mintavételezés ötletét, amit a partnerek egy része több-kevesebb sikerrel végre is hajtott. Alapvetően a LUCAS-felvételezés során vett „megkettőzött” talajminták két helyen történő (nemzeti és EU központi) laboratóriumi mérése, majd a kapott eredmények összehasonlítása volt a cél. A kettős mintavételezési akció eredménye, a LUCAS-minták laboratóriumi vizsgálatát követően, jövőre várható. 2022 előtt Magyarországra nem egészen 500 db LUCAS-mintavételi pont jutott, melyeket egy 2 × 2 km-es rács véletlenszerűen kiválasztott pontjaiban mintáztak meg (2022-ben a számuk hazánkra megduplázódott), míg a Nébih irányítása alatt álló hazai talajmonitoring (TIM, azaz Talajinformációs Monitoring Rendszer) mintegy 1236 helyen végez rendszeres méréseket 1992 óta. Kevés kivétellel a legtöbb talajegészség-mutató a feltalajra (0–30 cm) vonatkozóan igényel információt, ami ugyan egybevág a TIM-monitoring jelenlegi gyakorlatával, de néhány indikátor teljesítéséhez szükséges lesz a TIM már korábban tervezett megújítása. További adatforrásként szerepet kaphat akár az Agrártechnológiai Nemzeti Laboratóriumon belül kialakítandó TalajWEB-rendszer is (portal.nebih.gov.hu).

A tervek szerint a tagállamoknak 5-6 évente lesz jelentéstételi kötelezettségük a talajegészség-körzetekre vonatkozóan a monitoringpontokban mért adatok alapján számított talajegészség-indikátorok változásáról.

Bakacsi Zsófia
Farkas-Iványi Kinga
Pirkó Béla
Hun-Ren Agrártudományi Kutatóközpont