Trump szója-szappanoperája: ugyanott vannak, csak drágábban

Meglepő fordulattal folytatódik a felszínes mezőgazdasági szappanopera. A sokadik részben Kínát meghatja az USA-elnök kuncsorgása, és mégis rendel szójababot az észak-amerikai farmerektől. Az USA most újra ott tart, ahol tarthattak volna tavaly – azaz dehogyis. Ha sikerül is helyrehozni valamit a drámai piacvesztésből, annak máris hatalmas gazdasági és társadalmi költségei vannak az USA-ban.

Kedvesen megmosolyogták a Kínaiak

Amikor 2024-ben Donald Trump ismét vámháborút indított Kína ellen, az amerikai farmerek már sejtették, hogy ebből nem lesz happy end. Az őszi szezonban Kína egyetlen szem amerikai szóját sem vett, amire évtizedek óta nem volt példa. Tavaly még 27 millió tonna ment el a Csendes-óceánon túlra, idén viszont alig 6–7 millió – a különbség nemcsak tonnában, hanem politikai presztízsben is mérhető. A kínai vevők szeptember végére egyszerűen lekötötték a piacot Brazíliával és Argentínával, miközben Trump közbenjárása legfeljebb udvarias mosolyt váltott ki Pekingben. Most, hogy a két elnök tárgyalt, Kína odavetett egy 180 ezer tonnás szójavételt, búzát és cirokot is rendelt. Majd később bejelentette: az év utolsó két hónapjában 12 millió tonna amerikai szójababot vásárolnak. A Reuters forrásai szerint még néhány puha és tavaszi búzaszállítmány is bekerült a kosárba, alig egy év kihagyás után.

A „történelmi lehetőség” valójában vereség

Csakhogy ez az egész egy hatalmas körforgás. Ugyanott tartanak, mint a vámháború előtt – csak a bizalom lett kevesebb, a kár pedig nagyobb. Az USA az elmúlt két évben elveszítette agrárkereskedelmi első számú partnerét, miközben Kína új beszállítókat épített. Most, hogy visszafordulnának, az amerikaiak már hálálkodnak. Az US Wheat Associates óvatosan hallgat, a US Grains Council viszont „történelmi lehetőséget” emleget, és a ciroktermesztők szövetsége is tapsolna – feltéve, hogy Peking garantálná a legalább 5 millió tonnás éves megrendeléseket.

A mezőgazdasági diplomácia tehát újra beindult, de a számtan makacs dolog: Kína tavaly rekord 140 millió tonna búzát termelt, importját 70 százalékkal visszavágta. Azt a keveset, amit vett, inkább a dél-amerikai piacról szerezte be, az USA-tól vett 2 millió tonna hétéves mennyiségi mélypont. Trump most mégis győzelemről beszél, holott valójában oda tért vissza, ahonnan a saját vámpolitikája elindította.

Sosem lesz a régi – vagy csak súlyos költségekkel

Azaz nem egészen ugyanoda tért vissza. Az amerikai–kínai agrárkereskedelem „újranyitása” valójában alaposan megdrágította a visszatérést a kiindulópontra. A Trump-féle vámháború miatt Kína évekre elpártolt az amerikai szójától, inkább Brazíliával és Argentínával szerződött. Az USA visszaszerezhet falatokat az elveszített legnagyobb piacánál, de sosem lesz az a főszereplő, mint korábban volt. Bár igyekeznek most árengedményekkel, állami támogatásokkal és politikai engedményekkel visszakerülni a pixisbe, a korábban önként elvesztett piacot pénzből kell visszavásárolni – már amennyit lehet. Eközben a washingtoni kormány milliárdokat fizetett ki kártérítésként a termelőknek az exportkiesés miatt, miközben a kínaiak olcsóbban kapták meg ugyanazt Dél-Amerikából. A végeredmény: az USA ismét exportálhat Kínába, de kisebb haszonnal, kevesebb bizalommal és jóval magasabb gazdasági, sőt, társadalmi költséggel…

Tudástár Agrárágazat

Vámháború – a kereskedelmi korlátozások mezőgazdasági hatása
A vámháború olyan gazdaságpolitikai eszköz, amikor egy ország a külkereskedelmi partnereire vámokat vagy importkorlátozásokat vet ki, hogy saját iparát védje – ám ez gyakran visszaüt. Az USA és Kína közti vámháború a szójapiacon különösen súlyos következményekkel járt: az amerikai export drasztikusan visszaesett, miközben Kína új beszállítókat (Brazília, Argentína) épített ki. A politikai döntések így tartós piaci átrendeződést okoztak, amit később csak jelentős gazdasági támogatásokkal és engedményekkel lehetett részben helyrehozni.