Államilag elismert kukorica fajták kísérleti rendszere és eredményei 2009-ben

2009-ben a szemes kukorica (MgSzH decemberi adatai alapján) betakarított területe 1.149.820 ha volt. Az országos termésátlag 6.440 kg/ha, ami közepes terméseredménynek számít. Az összes megtermelt szemtermés mennyisége 7.404.830 tonna.

A Dunántúlon 7.302 kg/ha, az Alföldön 5.692 kg/ha, míg az Észak-és Közép-Magyarországi régióban 5.176 kg/ha-os termésátlaggal takarították be a szemes kukoricát a termelők.

A silókukorica (AKII alapján) vetésterülete 78.901 ha volt. Az országos termésátlag 27.126 kg/ha, míg az összes megtermelt szárazanyag mennyisége 2.140.232 tonna volt.

Ha megnézzük a minden növényfaj életében nagyon jelentős időjárási tényezőket, akkor magyarázatot kaphatunk a fent említett területenkénti termésátlag eltérésekre.

A talajok vízfeltöltésében rendkívül fontos 2008/2009 téli csapadék mennyisége a sokéves átlag szerint oszlott meg, a középhegységeinkben több, míg az Alföldön kevesebb volt ebben az időszakban a lehullott csapadék.

A vegetációs időszakban a hőmérséklet – júniust kivéve – mindvégig magasabb volt az év során mint a sok éves átlag, melyből az áprilisi hőmérséklet extrém magas volt, közel 4 °C-kal volt több, mint a sokéves átlag!

Ugyanakkor vetés havában a csapadék az ilyenkor hulló sokéves mennyiségnek csak a 30%-át érte el.

A május is melegebb és szárazabb volt a sokéves átlagnál, így a kelések homogenitása vált bizonytalanná.

A júniusban lehulló közel 100 mm eső 40%-kal volt magasabb a sokéves átlagtól, így ez szabályos égi áldásként érkezett a kukoricának.

Sajnos a medárdi csapadékos időszak után, a júliusi virágzás és az augusztusi szemtelítődés forró klímájában már nem kényeztette az időjárás további bőséges csapadékkal a kukoricát.

A tenyészidőszak végi hónapok, az október és a november ugyan az átlagosnál csapadékosabbak voltak, de ez már nem segítette a kukorica termésmutatóit, sőt inkább akadályokat gördített a betakarítás elé.

A területi eloszlás tekintetében míg a hőmérsékleti mutatók a Dél-Alföldön, a Tisza déli szakaszán és a Körösök vidékén voltak a legmagasabbak és a sokévi átlagtól is legnagyobb mértékben itt tértek el, addig a csapadék minimum inkább az ország középső részét, a már-már félsivatagosnak mondható Kiskunságot és kukorica termesztés egyik kiemelkedő térségét a Mezőföldet sújtotta leginkább, de a szintén nagy termőterületekkel rendelkező Tolna és Hajdúság is átlag alatti csapadékösszeget könyvelhetett el a vegetációs időszakban.

2007-ben a Vetőmag Szövetség és Terméktanács (VSZT), majd 2008-tól a VSZT a Gabonatermesztők Országos Szövetségével (GOSZ) együtt koordinálja, az államilag elismert kukorica fajták kis parcellás kísérletének vizsgálatát.

Így 2009-ben már harmadik éve került megszervezésre ez a kísérleti rendszer, melynek szakmai kivitelezője a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóságának Szántóföldi Növények Fajtakísérleti Osztálya volt.

 A vizsgálatok a jelenleg hatályos, a Fajtaminősítő Bizottság által 2006. március 14-én elfogadott és jóváhagyott kísérleti módszertan szerint kerültek elvégzésre és kiértékelésre.

A hibridek a vetőmag beérkezés után közjegyző jelenlétében kódolásra kerültek, mely kódszámmal futották végig az egész kísérleti évet.

Visszakódolásukra a kiértékelést követően 2009. november 18-án került sor, amikor az eredmények a fajtabejelentők jelenlétében nyilvánosan ismertetésre kerültek.

A rendszer működtetésének célja, hogy az objektív eredmények birtokában a felhasználók kipróbált, megfelelő mennyiség és minőség elérésére képes növényfajták közül választhassanak és ezek értékét objektív kísérletekkel lehessen bemutatni.

A fentiek alapján világosan látható, hogy a kísérleti rendszer kivitelezésének szakmaisága és pártatlansága vitán felül áll.

A fajták kiválasztásának rendszere

2009-ben az igen korai (FAO 200), a korai (FAO 300) és a középérésű (FAO 400) éréscsoportokban összesen 40 szemes hasznosítású hibrid került be a vizsgálatokba.

A termesztésben kis hányadot képviselő késői szemes kukoricák (FAO 500), valamint a silókukoricák csoportjai nem szerepeltek a kísérletekben.

Az igen korai csoportban 5, a koraiban 23, míg a középérésűek csoportjában 12 hibrid volt elvetve.

A kísérletben résztvevő hibridek

A fajtakiválasztás egyik alappillére volt, hogy a 2009-ben újonnan regisztrált, a piacon még bizonyítani nem tudó hibrideknek is megteremtettük az esélyt a versenyben való részvételre azáltal, hogy az állami elismerés után közvetlenül beemelésre kerültek a kísérletbe.

A fennmaradó fajtaszám a vetőmag eladási lista alapján lett feltöltve, a legnagyobb mennyiségben eladott fajtától haladva, a kisebb mennyiségben eladott felé.

Mindezek után adott volt a lehetőség arra, hogy a nemesítő házak az adott fajtaszám keretükön belül, szabadon lecserélhessék azokat a fajtáikat, melyekről úgy ítélték meg, hogy ennél jobb genetikai potenciállal rendelkezőt tudnak versenyeztetni.

Egyedüli feltétel az volt, hogy a cserélt hibrid hazánkban elismert legyen. A szemtermések magas kísérleti átlagai a jó fajtakiválasztás rendszerét egyértelműen igazolták.

2009. évi kísérleti helyszínek területi elhelyezkedése

A meghatározott 14 kísérleti helyhez a lehetőségeink szerinti legjobb területi elosztást dolgoztuk ki.

Volt kísérlet minden nagy kukoricatermő vidékeken (Hajdúság, Mezőföld, Békés, Tolna, Somogy megye stb.), de reprezentálni tudtuk a kukoricatermesztésben kisebb jelentőséggel bíró megyéket (Vas, Komárom-Esztergom, vagy Borsod-Abaúj-Zemplén) is (1. kép).

A 14 beállított kísérleti helyből 8 került kiértékelésre, szemtermés, betakarításkori szemnedvesség és virágzási idő tekintetében, 7 helyen lett megállapítva szárhiba % és kezdeti fejlődési erély, továbbá 6 helyen történt kórtani felvételezés.

Az időjárási ismertetőben már említett rendkívül száraz tavasz a kísérleti parcellákon is óriási problémákat okozott. A heterogén állományt egyes esetekben a nyár elején kedvezőbbre forduló időjárás még ki tudta egyenlíteni, de a hiányos kelést már nem tudta kompenzálni.

Kizárásokra is főként emiatt került sor az egyes helyeken, nem lehetett értékelésbe vonni a monori, a tordasi, a mezőhegyesi, a székkutasi, a jánoshalmai és az abaújszántói kísérleteket.

A 44 hőségnapot elérő dél-alföldi régióban, mint látható mindhárom kísérleti hely kiesett az értékelhetőségből, így 2009-ben a területi lefedettség szempontjából ez jelentette a legnagyobb problémát.

Összegezve az immáron több éves kísérleti rendszer lényegét, jó fajtaválasztással jelentősen csökkenthető a kukorica termesztők kockázata.

Az államilag elismert kukorica fajták posztregisztrációs kísérlete alapján a termelő megbízható információt kap arról, hogy a relatív nagy termésmennyiség és a termésstabilitás mely hibrideknél esik egybe, ezáltal választva a gazdálkodó nagyobb jövedelmet lesz képes realizálni.

Szeretném megjegyezni, hogy a cikkemben szereplő összes eredménytáblázat, kiegészítve az itt nem tárgyalt három helyen végzett vízleadási vizsgálatok eredményeivel, – mellyel a termésmennyiség mellett a másik nagyon fontos tulajdonság, a tenyészidő is ellenőrizhetővé, valamint az egyes fajták leszáradási dinamizmusa is jobban megismerhetővé válik – megtalálhatók a VSZT (www.vszt.hu) honlapján, a GOSZ-VSZT Kukorica Posztregisztrációs Fajtakísérletek alatt.

Csapó József
kukorica témavezető
MgSzH