Az áfonya növényvédelme

Hatalmas hazai ültetvényekről beszámolni nem tudunk, de egyre népszerűbb házi kerti növényünk az áfonya.

Az áfonya felhasználása

Az Ericaceae családba tartozó növény gyümölcse világszerte közkedvelt. A Vaccinum corymbosum, magyar nevén fekete áfonya és a Vaccinum vitis idea, magyar nevén vörösáfonya a bogyósgyümölcsökhöz mérten magas vitamin- és antioxidáns-, valamint festékanyag-tartalma miatt is közkedvelt. Felhasználása rendkívül széles körű. Friss fogyasztása mellett készítenek belőle szörpöket, lekvárokat, gyümölcsbort és aszalványt is. Jelentős mennyiséget fagyasztva tárolnak és forgalmaznak a gyümölcsből. A hazai viszonyok között vadon termő (Mátra és Sopron környéke) növénynek nemcsak a termését, hanem a levelét is felhasználták gyógyászati célokra. A fekete áfonya leveleit kiváló vércukorszint-csökkentőnek tartják, így az ebből készült teát cukorbetegség esetén ajánlott fogyasztani. Az emésztőrendszert ért bántalmak enyhítésére is alkalmazható, cseranyagtartalmának köszönhetően, emellett vizelethajtó hatással is rendelkezik. Az áfonya gyümölcsét baktériumölőként tartják számon, mindemellett a cukorbetegség elleni küzdelemben szintén alkalmasnak bizonyul. Ezeken felül jótékony hatással bír a látásra, elterjedt gyógynövény szembetegségek kezelésénél is.

Gyógycélú fogyasztása esetén mindenképpen szükséges az előírt dózis betartása, nagy mennyiségben a bevitt hatóanyagok ugyanis egyéb, nem kívánt panaszokat okozhatnak!

Származása

Nagy múltú áfonyatermesztő vidék Észak-Amerika. Innen terjedt el a növény Új-Zéland, Ausztrália, majd Európa felé. Az 1920-as évek második felében kezdtek bele nagyobb mértékben a termesztésébe Észak- és Nyugat-Európában, ahol Németország állt az élen. A termesztett áfonya fajtaszortimentje már elég széles.

Felépítése

Vadontermő társától eltérően (mely 30–60 cm-es magasságig nő) a termesztett változatok 2 méteresek is lehetnek. Kétivarú virágaik vannak, melyekben egyedenként tíz darab porzó helyezkedik el. Termése bogyótermés. A virágzás fajtától függően alakul május folyamán, a bogyók érése ennek függvényében júliustól akár szeptemberig is eltarthat. Szintén fajtától függ, hogy a fürtök, melyeken akár 70 bogyó is nevelkedhet, egyszerre érnek-e vagy nem. Utóbbi esetben a szedés is több hullámban történik, hosszabb ideig tart. Az áfonya sűrű gyökérrendszerű faj, mely rendkívül igényes a talajára. Fontos számára a szellőzöttség és az alacsony (savanyú), 4-5 körüli pH-érték. Az áfonyanövény hajszálgyökerei az optimális tápanyagfelvétel segítése érdekében mikorrhiza kapcsolatot létesítenek gombaszervezetekkel.

Növényvédelmi szempontok

Nem tartozik a különösebben problémás növényfajok közé. Gyakori károsítói főleg olyan betegségek közül kerülnek ki, melyek változatai szélesebb körben elterjedtek. A fekete áfonya gyümölcsét gyakran támadja a szürkepenészes rothadás. A széles gazdanövénykörrel bíró kórokozó, a Botrytis cinerea tehető felelőssé a leveleken, virágokon és gyümölcsön egyaránt kialakuló szürkésbarnás foltokért, melyek helyén gyakran a betegség magyar nevét is jelző szürke penészgyep alakul ki. A kórokozó a legnagyobb kárt az érőfélben levő vagy már érett gyümölcs megfertőzésével okozza, majd fertőzött növényi maradványokon szkleróciumok segítségével vészeli át a téli időszakot. Tavasszal, az idő melegebbre fordulásával a csapadék csírázásra készteti a kórokozót, így képződnek ivaros spórák – más néven aszkospórák –, és tömegével fejlődnek az ivartalan képletek, a konídiumok is. A terjedésért elsősorban az ivartalan spórák felelősek. Nagy számban sebzéseken vagy gázcserenyílásokon keresztül jutnak a növényi részekbe, de előfordulhat, hogy a sérülésmentes bőrszöveten is áthatolnak a konídiumok nedvesség hatására fejlődött csíratömlői.

Botrytis cinerea fertőzése virágon (forrás: line.17qq.com)

A kórokozó számára optimális a nem túl magas, enyhe hőmérséklet, ami magas relatív páratartalommal párosul. A betegség jelentősége abban rejlik, hogy terjedése viszonylag könnyű, fel-verődő esőcsepp is segítheti a növényre jutását. Emellett széles gazdanövénykörrel bír, így nem elegendő, hogy az ültetvényünk betegségtől mentes legyen, a közelben található növényekre, kultúrákra is oda kell figyelnünk. A kórokozó számára kedvező párás mikroklímát a gyomosodás is elő tudja idézni, így a jól szellőző és gyommentes ültetvény kialakítása elsődleges fontosságú. A fertőzési forrásul szolgáló beteg, elhalt növényi maradványokat érdemes eltávolítani az ültetvényből. A betegség gyakran hirtelen és járványszerűen üti fel a fejét, fertőzése általában nem gócszerűen történik, kiterjedése nagymértékű. Abban az esetben, ha több napon keresztül alacsonyan, 15–18 °C körül alakult a hőmérséklet, mellette sok csapadék is hullott, és az esős-napos napok váltogatták egymást, akkor a fertőzés megjelenésére lehet számítani. Nagy fertőzési nyomásnál alkalmazhatóak a kultúrában engedélyezett gombaölő készítmények, melyek hatékonyan veszik fel a küzdelmet a betegséggel.

Itthon…

Nem régóta van jelen hazánkban a Drosophila suzukii, ám ilyen rövid idő alatt is hatalmas károkozásokért tehető felelőssé. Története már sokak számára ismert is lehet, ugyanis 2012-ben fedezték fel először nálunk, amikor megfigyelés céljából autópályák pihenőhelyein helyeztek el csapdákat. A pettyesszárnyú muslica kártételére nem kellett sokat várni. Két évvel később már ültetvényben is fellelhető volt. A Drosophila suzukii egy ázsiai eredetű faj, mely rokona a hazánkban élő ecetmuslicának. Ugyan sok hasonlóság fellelhető bennük, morfológiailag találhatunk különbségeket. A pettyesszárnyú muslica apró, 2-3 mm nagyságú, világosbarna színezetű légy. Magyar neve a hím egyedek szárnyvégén található fekete folt látványából következik, mely csak a kifejlett egyedek sajátja, a frissen kikelt imágók nem rendelkeznek még ezzel. Szabad szemmel nem megkülönböztethető jegy továbbá a hím egyedek mellső lábain megtalálható úgynevezett párzófésű, melyből két párral rendelkeznek. A nőstény imágók szárnya a hímekével ellentétben pöttytől mentes, a tojócső azonban jellegzetes, erős, és fűrészesen fogazott. A tojókészülék segítségével sérti fel az érés kezdetén levő gyümölcs héját, ahova a fehér, fényes tojásait rakja. A pettyesszárnyú muslica azonban nem válogat, tojásrakó helyként nem csak az érőfélben levő termés szolgálhat, a célra a lehullott vagy más okból sérült bogyó egyaránt alkalmas. A petékből kikelő nyüvek mindhárom lárvastádiumukat a gyümölcs belsejében töltik el, bábozódásuk is ezen belül történik meg vagy a gyümölcs felületén, esetleg még a talajban. A Drosophila suzukii bábja kettő elágazó függelékéről könnyen beazonosítható.

Drosophila suzukii báb (fotó: Menyhárt Anna)

A muslica veszélyessége több tényező függvénye. Rendkívül széles tápnövénykörrel rendelkezik. Világviszonylatban több termesztett és vadon élő növényt egyaránt károsít, melyek között elsőként kell említenünk bogyós gyümölcseinket, a cseresznyét, őszi-, kajszibarackot, szőlőt, kivit. Amerikában, ahol az áfonyatermesztés nagy múltra tekint vissza, rendkívüli károkért tehető felelőssé a Drosophila suzukii. Tápnövényei körén túl széles tűréshatára teszi veszélyessé a kártevőt. A -2 °C alatti és a 30 °C feletti hőmérsékleten már nem érzi jól magát, továbbá kedvezőtlen számára a csapadékmentes, páraszegény környezet.

Kártétel szedernövényen (fotó: Menyhárt Anna)

Pettyesszárnyú muslica kártétele szedren (fotó: Menyhárt Anna)

Házi készítésű csapda (fotó: Menyhárt Anna)

Az invazív kártevő imágóinak megjelenésére június második felében kell számítani, előrejelzésük érdekében csapdázni szükséges. A kezdeti időszakban még csekély az egyedszámuk, az idő előrehaladtával azonban rohamosan megszaporodnak. A nőstény jellegzetes tojócsövével a vékony héjú gyümölcsök felületét képes csak felsérteni peterakás céljából. A rendkívül szapora nőstények egy nap több száz petét képesek lerakni az érőfélben levő termésekre. Néhány nap elteltével a lárvák kikelnek, és elkezdik fogyasztani a gyümölcshúst. Egy termésen belül több petét is rak a nőstény, így a lárvák sem egyedül károsítanak. Kezdetben a megszúrt bogyó felületén besüppedő folt figyelhető meg. Gyorsan töpörödni, majd rothadni kezdenek a fertőzött gyümölcsök, ugyanis a sebzéseken keresztül a másodlagosan fertőző betegségek, mint például a Botrytis cinerea, szintén térhez jutnak. A rothadás következményeképpen a gyümölcs nemcsak eladhatatlanná, de betakaríthatatlanná is válik, nem sokkal az érés vége előtt. Kártételének következményeként akár 90%-os terméskiesés is előfordulhat.

Botrytis cinerea bogyón (forrás: line.17qq.com)

A kártétel előjelzése

A csapdázás sikeresen alkalmazható, így pontosan meg tudjuk határozni a védekezés indokoltságát és kezdetét. Rendelkezésünkre áll a piacon a CSALOMON VARL típusú csapdája, melyben csalogató folyadékként egy alkohol- és ecetalapú elegy funkcionál. A csapdatest és a csalogatóanyag házi körülmények között is elkészíthető PET-palack használatával. A csalogatóanyag ebben az esetben is vörösbor és almaecet elegyéből tevődik össze. Fontos kiemelni, hogy sem a VARL típusú, sem pedig a házi gyártású csapdák nem szelektívek, egyéb (főleg muslica-) fajok fogására is számítanunk kell. Annak érdekében, hogy meg tudjuk határozni, hogy a csapdaanyag tartalmaz-e Drosophila suzukii-t, szükséges a kártevő morfológiájának ismerete. A csapdákat gyümölcsfák ágaira, bokrok közelébe szükséges felakasztani. Amint a gyümölcsök érni kezdenek, a termés vonzása erősebb lesz a csapdákénál.

Drosophila suzukii (forrás: drosophila.hu)

A pettyesszárnyú muslica elleni védekezést jelentősen megnehezíti a kártevő szaporasága. Nincs még kialakult, teljesen hatásos módszer ellene. Agrotechnikai szempontból eredményes megoldás lehet a gyakori szüret, ha az érett bogyókat nem hagyjuk a bokrokon. Ennek érdekében érdemes lehet olyan feketeáfonya-fajtát választani, ami egyszerre érik. A lehullott, beteg bogyókat, növényi maradványokat minden esetben el kell távolítani az ültetvényből, és meg kell semmisíteni. Kísérletek folytak arra, hogy a növények sűrű szövésű hálóval történő takarása megvédheti a bogyókat a muslicáktól. Ez a megoldás azonban nagyon költséges, és a munkálatokat is megbonyolítja.

A kártevő ellen növényvédő szerrel történő védekezés nem egyszerű feladat. Minden esetben figyelemmel kell lennünk a készítmény élelmezés-egészségügyi várakozási idejére, mivel a pettyesszárnyú muslica károsítására az érőfélben lévő vagy már érett gyümölcs esetében kell számítani. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy nem minden esetben oldható meg a kellő mértékű szerrotáció alkalmazása. A hatóanyagok rotációja abból a szempontból fontos, hogy ne vagy nehezebben alakuljon ki rezisztencia a kártevőben a készítménnyel szemben. Ezenfelül a rendelkezésre álló növényvédő szerek listája is véges, amikkel felvehetjük a harcot a kártevővel szemben. Kutatások folynak a biológiai védelem megoldására, melynél első körben a Trichopria drosophiliae fürkészdarazsakat vetik be a pettyesszárnyú muslicákkal szemben.

Kálmán Anna Léda
növényorvos