fbpx

Azért a víz az úr!

Írta: Szerkesztőség - 2011 február 08.

A sejtelmes cím, csak arra akar utalni, hogy Magyarországon az elmúlt időben egyre nagyobb problémát okoz a víz. Évente többször elönti hazánkat a belvíz, és egyre több kárt okoz az árvíz. Főleg ha a kettő egyszerre jön, nehéz helyzetbe hozva családokat és a gazdaságot. Ennek előzményeit kutatva, megvizsgálva a történelmi előzményeket, a kiváltó okokat, következményeit a lehetséges megoldásokra is próbál javaslatokat tenni cikkem.

Történelmi előzmények

Honfoglalás dicső története minden magyar ember előtt ismert. Az új hazát kereső Magyar törzsek célja könnyen védhető, és védett terület megszerzése volt, amelyen sok volt az erdő, legelő, és természetesen a víz. A Kárpátok hegyeivel körülölelt medence ebből a szempontból, tökéletes választás volt, lehetett vadászni, halászni, állatokat legeltetni. Visszatekintve történetünkre ez már nem olyan egyértelmű.

Hazánk vízrajzát elemezve könnyen belátható, hogy a környező hegyekben lehulló víz, hó, tavaszi fokozatos olvadása egész évben bővizű folyóinkat táplálta és táplálja ma is, így szinte ideális terület volt, ellátta az egész népcsoportot élelemmel, tiszta vízzel. Az itt letelepedett törzsek gyors növekedésnek indultak, hosszú ideig Európa éléskamrája voltunk. A 19. században meginduló ipari és mezőgazdasági fejlődés érdekében merült fel a folyók szabályozása. A szabályozatlan folyók árvízkor hatalmas területeket öntöttek el, ez akadályozta a közúti és vasút fejlesztési tervek megvalósítását. A megnövekedett élelmiszer igények kielégítése, maga után vonta a termő területek iránti kereslet növekedését. A felsorolt indokok eredményeként elkészült a Vásárhelyi Miklós által fémjelzett Tisza és más folyók szabályozási terve, és megvalósítása.

Mi lett ennek az eredménye?

Rengeteg munkalehetőség, új termőterületek, európai szintű vasúthálózat, és a 19. század második felében történt össztársadalmi fejlődés. És természetesen a levágott folyó kanyarulatok, és a gátak közé szorított folyókon gyorsabban haladt át a bennünket körülvevő hegyekből lezúduló víz.

A 20. század második felében rohamosan növekedett a gazdaság minden ága, de főleg a mezőgazdaság. A mezőgazdaságunk gépesítése, iparszerű termelést tett lehetővé, melynek következményeként magával húzta a feldolgozó iparunkat is. Gombamód nőttek ki a konzervgyárak, cukorgyárak és a malomipar is jelentőssé vált. A mezőgazdaságnak a termelés növekedéséhez egyre nagyobb szüksége lett új, korszerű gépekre is. Meg kell jegyezni azt is, hogy termelési eredmények növekedéséhez (többek között) szükséges volt a mezőgazdaság kemizálására is. Kialakultak a műtrágya gyárak, a növényvédelmi vegyszereket előállító üzemek és a vetőmag nemesítéssel foglalkozó gyárak. Létrejöttek jelentős mezőgazdasági kombinátok (például IKR Bábolna, HAGE és még sokan mások). Közben ne feledkezzünk meg az állatállomány növekedéséről sem. A teljesség igénye miatt említsük még meg a tejipart és a húsipart is.

Mi lett ennek a következménye:

– egyre fokozódó víz igény,

– növekvő kémiai terhelés a környezetre (víz, föld),

– egyre nagyobb energia igény (szállítás, feldolgozás, öntözés),

– nagyobb termelési eredmények, egyéb.

Tekintsük át a felmerült problémákat részletesen is!

Mezőgazdaság privatizálása

A rendszerváltást követően a magyar mezőgazdaság tönkretétele, a feldolgozó ipar leépítése, a megtermelt áruk felvásárlási árának rohamos, és mesterséges csökkentése, a termő gyümölcsösök kivágása, az állatállomány rohamos csökkentése (államilag dotált kényszervágásokkal akár). Talán legfontosabb a Magyarországra rázúduló, minőségileg gyengébb termékek széleskörű terjesztése. Előfordult, hogy a befektetők csak a piacot akarták megvenni azzal a céllal, hogy egy kiválóan működő versenytársat kiüssenek a piacról (nem csak Magyarországról).

Globális klímaváltozás

Földünkön az eszeveszett profit éhség következtében a klimatikus változások felerősödtek. Kiváltó okainak egyike az energiafogyasztás rohamos növekedése. Továbbá a vegyi anyagok túlzott használata, a népesség robbanásszerű növekedése, a kibocsájtott széndioxid mennyiségének növekedése, és még sok más egyéb (kibocsátási kvótákkal való kereskedelem). Erre jellemző példa, hogy a klíma konferenciákon nem tudnak és talán nem is akarnak megegyezni.

Magyarországi helyzet elemzése előtt vessünk egy pillantást a térképre, mely mutatja az éves csapadék területi eloszlását hazánk területén. Érdekes módon átlagosan ott esik a legkevesebb eső ahol most a legnagyobb belvizeink vannak.

Eszerint azokon a területeken az előre jelzések szerint elsivatagosodás veszély áll fent. Azokban az években, amikor aszály van ez nagyon is követhető. Milyen jó is lenne ilyenkor az eltárolt vizeket öntözésre felhasználni. Valamilyen megoldást kell erre találni sürgősen.

A folyószabályozás és következményei

A tizenkilencedik században elvégzett folyószabályozás után, a meder folyamatosan emelkedett, ezért egy idő után a gátak szintjén is emelni kellett. Ennek folyományaként, közvetlen a gátak védett oldalán szép lassan a folyó szintje alá kerültek árvíz idején. A környező hegyek vízmegtartása is rohamosan csökkent (hiányzik az erdő víz visszatartó hatása). Egy nagyobb esős időszak után sokkal rövidebb idő alatt jut el a víz a folyók alsó szakaszára. Magasabb szinten tetőzik az árvíz a folyó alföldi szakaszán. Védelem érdekében így újabb gát szintemelések következtek be. Természetesen a talajvíz szintje is megemelkedik, a védőgát mögött a fizika törvényeinek megfelelően. Ehhez adódik hozzá az ökológiai hatás miatti nagyobb esőzés, melynek következményeit napjainkban egyre jobban érzünk és látunk.

Szót kell ejteni arról is, hogy sokan az ártéren építkeztek nem sejtve a jövőt. Hozzájárult nagyban a hatalmas belvízhez az a tény is, hogy a régebben kialakított vízelvezető csatornák tisztán tartása elmarad éveken keresztül.

A környező országok erdőirtása, iparosítása a folyók felső szakaszán

A globális felmelegedés okai között szerepel a tisztítatlan szennyvizek folyóba engedése, az elavult technológiai módszerek alkalmazása, megfűszerezve a termelés növekedésének érdekében történő be nem tartásával (lásd ciánszennyezés), valamint az erdőirtás is felgyorsítja a lehulló csapadék folyókba jutását, mely gyors lefolyású árvizeket (is) okozott.

Természetesen mondhatják sokan (és jogos is), hogy az itt felvetett problémákkal mindenki tisztában van. Sajnos azt kell megállapítani, hogy ennek ellenére mindenki a másiktól illetve másoktól várja a megoldást, de tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy a dolgok maguktól nem fognak megoldódni. Gyerekeinktől nincs jogunk megvonni az egészséges környezet jogát. Köszönöm kitartó figyelmüket.

Farkas György