Bezárás

Eldőlt: felszámolják a holland sertéstartás javát, új világ jön

Írta: Gönczi Krisztina - 2020 május 20.

Hollandia a világ második legnagyobb mezőgazdasági exportőre az Egyesült Államok után. Az ország azonban kicsi a mezőgazdasági kibocsátáshoz mérten, ezért képtelen a Natura 2000-es területeken betartani a nitrát-határértékeket. A védett területek kétharmadán messze a megengedett szint felett van a felszín alatti vizekbe bemosódó nitrogén mennyisége. Az unió legtalajszennyezőbb állama több mint négyszer annyi nitrogént bocsát ki, mint az európai átlag. Hollandia tavaly szeptemberben emiatt már komolyan fontolóra vette, hogy megfelezi az állatállomány nagyságát, de szóba jött egy visszafogottabb takarmányozás lehetősége is. Mindkettő a termelés drasztikus csökkenését hozhatja. Válaszul a gazdák tömeges tüntetésbe kezdtek, ezrek vonultak a traktoraikkal Hágába.

Mézesmadzag

November 13-án a kormány meghátrált, és egészen más irányból próbálta meg a környezetterhelést mérsékelni: az autópályán 130 km/h-ról 100 km/h-ra csökkentette a megengedett sebességhatárt (ez 2020 márciusában lépett hatályba), ezenkívül decemberben javasolta, hogy 180 millió eurót különítsenek el azon sertéstartók kivásárlására, akik hajlandóak felhagyni az állattartással. Továbbá javasolta a takarmánykeverékek fehérjetartalmának csökkentését és a trágya vízzel való keverését.

A telepfelvásárlási program 2020 januárjában elindult, és már az első körben több gazdaság jelezte, hogy lehúzná a rolót, mint amennyi pénz volt a kasszában a kivásárlásukra, ezért a kormány további 170 millió eurót különített el a célra. Így már összesen 350 millió euró, azaz csaknem 122 milliárd forint áll a gazdák rendelkezésére, csak ne tartsanak annyi disznót. Összehasonlításképpen: Magyarország ennyi pénzt fizetett ki a Vidékfejlesztési Programon belül az összes állatfaj telepkorszerűsítésére a most futó hétéves ciklusban.

A holland kormány a kivásárlásokon felül 172 millió euróval (tehát fele annyi pénzzel, mint mi) korszerűsítési programot is hirdetett az állattartók számára. Az intézkedések célja, hogy 10 éven belül legalább a nitrátérzékeny területek felén a határérték alá csökkenjen a terhelés. Ezt egyrészt a területek helyreállításával, másrészt a kibocsátás-csökkentéssel kívánják elérni. Utóbbi érdekében fontolóra veszik a marhatartás felszámolását is a védett területeken.

Félállomány dupla pénz?

A Holland Mezőgazdasági és Kertészeti Társaság (holland rövidítéssel LTO) azonban nem rajong az intézkedésekért, úgy véli, hogy ezek a vidék hanyatlásához fognak vezetni. A hollandok azonban a világ egyik legtehetségesebb, kevert populációjú kereskedőnépe, akik megtanultak élni azzal, hogy kis helyen kell nagy értéket teremteniük. Az utóbbi években, évtizedekben ezeket az utakat választották az állattartásban:

  • Éveken át működött az, hogy a németeknek exportálták a trágyájukat, mígnem Németországot is kötelezettségszegési eljárás alá vonták a talajok túlzott nitrátterhelése miatt.
  • Szakosodtak a kis helyigényű, nagy értékű malac-előállításra, a hizlalást más nemzetekre (németek, spanyolok, lengyelek) bízták.
  • Világgá mentek maguk is, bár Magyarországon elsősorban a növénytermesztésben találták meg a helyüket. A legismertebb Benelux-származású sertéstenyésztőnk belga (Peter Claessens).
  • Extrém kis helyigényű, nagyon költséges indoor-megoldásokat fejlesztenek ki nemcsak a kertészetben, de a műhúsgyártásban is (Mosa Meat).
  • Kitelepítik a termelést a tengerre. Még kísérleti üzemnek tekinthető a rotterdami, 32 tehenes, full-robotizált, úszó istálló, de lehet, hogy beválik.
  • Tanulmányutakat szerveznek más országok sertéstartóinak, és szaktanácsot adnak a világ minden szegletében, azaz meggazdagodtak a tudásátadásból.

Egyszóval nem aggódnék a hollandokért. Kis fanyalgás után beleállnak az új helyzetbe, és a lehető legjobbat fogják kihozni belőle.  Érdemes figyelni őket, mert a világ mindannyiunk számára egyre csak szűkül.