Nyárutón szembesültek az európai burgonyatermelők az igazsággal, hogy az atlanti fajták esetében akár 40-50 százalékos a terméskiesés egy különösen aszályos évben. Kecskés Gábor, az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács elnöke úgy fogalmazott: rekord alacsony burgonya mennyiséget termeltek tavaly az EU 27 tagországában.
A mintegy 55,2 millió tonna 8 millióval kevesebb, mint 2011, és 1,6 millió tonnával kevesebb, mint az aszályos 2006-os esztendőben, ráadásul extrém későre húzódott a betakarítás, például Franciaországban a szedéskor nagyon nedvesek voltak a talajok, csak nagy nehézségek árán sikerült a betakarítás.
Feltűnően (2011-hez képest 16,7 százalékkal) kevesebb lett a termés az öt legfontosabb európai termőkörzetben, de minden országban és minden szegmensben kevesebb lett a felszedett mennyiség – ez általánosan élénkíti a burgonya iránti keresletet és emeli az árakat, a gazdák egyértelműen a kivárásra rendezkednek be, és így próbálják a lehető legmagasabb árakat elérni az értékesítéskor.
A franciaországi Champagne-ban fajtától függően 30-40 Eurót kérnek 100 kilogrammért.
A betárolt készletek jó minőségűek, hosszú ideig tárolhatóak.
A francia gazdák terméseredménye 10 százalékkal maradt el, a belgák 900 ezer tonnával kevesebbet szedtek fel, az angolok terméskiesése 25 százalék volt.
Ez abból adódott – fogalmazott a terméktanács elnöke, hogy 5%-kal kisebb volt a termőterület és a termésátlag is gyengébb volt, mintegy 37,4 tonna hektáronként.
Ez köszönhető a kései ültetési időpontnak és a rendkívül csapadékos időjárásnak a betakarítás kezdetekor. 1976-óta nem volt ilyen kevés a termésmennyiség Angliában.
Kecskés Gábor értékelte a hazai eredményeket is.
Hazánkban is alacsonyabb a termés az előző évinél, az extrém száraz és forró időjárás miatt hatalmas költségek árán sikerült megtartani az állományt.
A korai burgonya alacsony ára után a termelők igyekeztek betárolni és később magasabb áron értékesíteni a készleteiket – bár kevés a jó minőségű tárolótér.
A minőséget vegyes kép jellemzi, tükrözi a termelő gazdaságok felkészüléségét és lehetőségeit.
A burgonya értékesítés színtereinek versenyében tovább folytatódik a nagyáruházak térhódítása, érdemi mennyiséget „zsákban” már nem lehet eladni.
A jelenlegi magasabb piaci árak újra csábítják a gazdákat a burgonyatermesztésre, csakhogy a kiskereskedelmi forgalom visszafogott, az ipari célra történő termesztés megszűnt, emiatt azok a gazdálkodók, akik e területeken szerepeltek, hogy lekössék kapacitásaikat, a jövőben az étkezési piacokra termelnének.
A terméktanács törekvése, hogy az új „kartel” törvény szellemében megvizsgálja az árak szinten tartásának lehetőségeit.
A termelőket tudatosabb magatartásra biztatja, hogy elkerüljék az alacsony áron történő kényszer értékesítéseket, csak biztonságosan eladható mennyiségre törekedjenek.
Kecskés Gábor szerint a burgonyatermesztők körében már most hatalmas az érdeklődés a nem fémzárolt szaporítóanyagokra, pedig – hívta fel a figyelmet – az ellenőrzött, jó minőségű vetőmag használattal megelőzhetőek, illetve jelentősen csökkenthetőek a termesztési gondok.
Valóban étkezési burgonya hiány van, ezért emelkedik az ár – összegezte a tavalyi eredményeket Polgár Zsolt, a Pannon Egyetem Burgonyakutatási Központjának igazgatója, a Burgonya Ágazati Fórum házigazdája.
Előretörőben vannak a hazai és elsősorban keszthelyi fajták a hazai termesztésben, leginkább a Balatoni rózsa.
(Az Axona fajta nem keszthelyi, és egy kakukktojás – a státusza és a vetőgumó eredete, még inkább annak minősége kérdéses és bizonytalan – jegyezte meg bírálóan.)
A burgonya víz és tápanyag-hasznosítása című előadásában Polgár Zsolt (támaszkodva saját és Pocsai Károly, a Solum Zrt. tudományos tanácsadójának munkájára) rámutatott, a szélsőséges időjárásban (például aszályban) kimondottan csak együtt szabad értelmezni a tápanyag és vízhasznosulást.
Ha bármelyik feltétel nem optimális a burgonya számára a termelési időszakban, a másik érvényesülését korlátozza.
Előnyben vannak a hazai nemesítésű fajták, amelyek többsége jobban bírja a hazai szélsőséges időjárási körülményeket, hiszen ilyen környezetben választották ki szaporításra.
Különösen kiugró a Balatoni rózsa eredménye.
Polgár Zsolt megismételte egy korábbi nyilatkozatát, miszerint a magyar fajták aránya 10-15 százalék a hazai burgonya-vetésterületen, amelyből 99 százalékot a keszthelyi fajták képviselnek.
A kinemesített tucatnyi fajta közül öt kifejezetten szárazságtűrő, ennek jelentősége, hogy míg az atlanti fajták esetében 40–50 százalékos a terméskiesés egy, a tavalyi esztendőhöz hasonló, különösen aszályos évben, addig a keszthelyi a fajtáknál ez csak 25–30 százalékos öntözés nélkül.
Öntözve pedig nagyüzemi körülmények között hektáronként akár 50 tonnát meghaladó mennyiséget takaríthatnak be.
Lényegében öntözéssel az atlanti és a hazai fajták között nincs jelentős különbség, szárazság esetén azonban a hazaiaknak jóval kisebb a veszteségük, továbbá a fokozottabb rezisztencia miatt a növényvédelmi költségek is alacsonyabbak.
Polgár Zsolt a piaci lehetőségek kapcsán kérdésünkre kifejtette, a csökkenő forgalom miatt az üzleteknek az egyik lehetősége, hogy tovább faragják a beszerzési, felvásárlási árakat a saját profit elvárásuk végett.
Ez viszont a jelenleg is kifeszített állapotok miatt nehezen megy, hiszen a beszerzési árak most is nyomottak, a termelők nehezen érvényesíthetik extra ráfordításaikat az árakban.
A burgonyát a kereskedelmi láncok stratégiai terméknek tekintik, az olcsó áraikkal, árakcióikkal csak a vevő becsalogatása a cél, és ennek esik áldozatul a burgonya.
A 2012-e év burgonya vetőgumó szaporítás eredményeiről Gergely László és Szabó Kristóf, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal képviselői számoltak be.
Adataikból kirajzolódott, hogy a legnagyobb szaporító területű fajták iránti igények miként változtak az elmúlt öt évben.
2008-ban 342 hektár terület volt alkalmas szaporítás helyszínéül, amelyen Cleopátrát, Désirée-t Red Scarlett-tet és Kondort neveltek.
Míg két éve 193 hektáron szaporítottak Red Scarlett-tet, Cleopátrát, Desirée-t és Adriát, addig tavaly 320 hektáron Axonát, Desirée-t, Red Scarlett-tet, Balatoni Rózsát és Cleopátrát.
A legjelentősebb hazai fajtákat (szaporító-területet alapul véve) összesen 156,4 hektáron szaporították.
A 4773,5 tonna mennyiségen 16 fajta osztozott, a top 5-ben szerepel az Axona, Balatoni Rózsa, Katica, Hópehely és a Démon.
A legjelentősebb külföldi fajtákat összesen 163,5 hektáron szaporították, a vetőgumók 16 fajta listáját itt a Desirée vezeti a Red Scarlett, Cleopátra, Agria és a Laura előtt.
Gergely László és Szabó Kristóf a hivatal ellenőrzési tapasztalatai közül kiemelte, hogy a rendkívül száraz és meleg tenyészidőszakban alacsony volt a vírusfertőzöttség mértéke, és szelektálható mértékben, de jelen volt a feketelábúság (Erwinia spp.).