fbpx

Gyakran elfelejtett tápelem a zöldségtermesztésben

Írta: Szerkesztőség - 2014 december 18.

A három fő növényi tápanyagként emlegetett nitrogén, foszfor és kálium közül a foszfor az, amelynek hiánytünete a legtöbb zöldségfajon – eltérően a másik kettőtől – csak lassan fejlődik ki, soká válik felismerhetővé, más tápelemekétől biztosan megkülönböztethetővé. Ez részben abból is adódik, hogy egyes zöldségfélék nitrogénhez vagy káliumhoz viszonyított foszforigénye kisebb, másrészt abból is, hogy a paradicsom, fejes káposzta, karalábé, levélzöldségfélék, cékla, stb. sötétzöld, lilás, antociános levél és termés színe nagymértékben megnehezíti a foszforhiány felismerését. Sokáig a foszforhiányra csak abból lehet következtetni, hogy rossz a gyökérképzés, késik a virágzás, elmarad a terméskötés, fejletlen a palánta, ami természetesen más tápelem hiányának is velejárója lehet.

A foszfor a talajban a fent említett tápelemektől eltérő módon viselkedik, ebből adódóan a talajok feltöltése, az elfogyott foszfor pótlása is más technológiával, más módszerekkel, ütemezéssel történik.

Foszfor a talajban

A talajban található foszfor nagyobb része (talaj ásványi összetételétől függően 60-70%-a) ásványokhoz kötődve szervetlen formában van jelen, de nem elhanyagolható növénytáplálás szempontjából a szerves anyagok foszforkészlete sem, ami főleg a kertészeti talajokban számottevő. A talajban lejátszódó foszforkörforgalom összefüggésben van a foszfortartalmú ásványok bomlásával és oldódásával, ezek a folyamatok dinamikus egyensúlyi állapotot teremtenek a talajoldat foszfortartalma, azaz a növények által könnyen hasznosítható, és a szerves, valamint szervetlen részekhez kötődő, a növények számára nem vagy csak nehezen hasznosítható foszfor között.

A káliumtól eltérően, a bomlásból és oldódásból adódó foszforfeltáródás üteme és a felvehetővé vált foszfor mennyisége nincs szinkronban a növények foszforfelvételével, szerves és szervetlen foszfortartalmú trágyákkal szükséges a termesztőnek közbeavatkoznia. Különösen így van ez az intenzív kertészeti kultúrák esetében, ahol lényegesen nagyobb a foszforfelvétel üteme, mint a természetes úton képződő, könnyen felvehető, azaz a talajoldatban lévő foszfor.

Ismert a foszfor esetében is az úgynevezett relatív tápanyaghiány, amikor a talajban megfelelő a foszforkészlet, csak annak felvételét bizonyos környezeti tényezők gátolják (pl. hideg talaj, kedvezőtlen pH viszonyok, nem megfelelő tápanyagarány, szárazság, sekély gyökeresedés, stb.). Ezzel a jelenséggel a szabadföldi zöldségtermesztésben, főleg palántázás során gyakran lehet találkozni.

A talajban is jellegzetes módon viselkedik, több vonatkozásban eltér a nitrogéntől és a káliumtól. A foszfor erősen kötődik a talajrészecskék felületéhez, mozgása még kellően nedves talajban is minimális, nem képes „megkeresni” a gyökérzetet. Ezért ha túl mélyre vagy túl sekélyen helyezzük el, akkor vagy a fejlődés kezdetén, kelés, begyökeresedés idején kell hiányával számolnunk, vagy a tenyészidő későbbi szakaszában nem jutnak hozzá a növények.

Foszfor a növényben

A zöldségfélék foszforigénye fajtól függően (néhány zöldségféle esetében fajtától is függően) eltérő, ami értéket tovább módosít a termésmennyiség. Az 1. táblázatban néhány fontosabb zöldségnövény fajlagos foszforigénye és egy közepesnek mondható termésszint esetén a talajból felvett NPK mennyisége lett feltüntetve. Az adatokból látható, hogy foszforból lényegesen kevesebbet igényelnek a növények, mint nitrogénből vagy káliumból, egyes fajok esetében megközelítőleg annyit, mint magnéziumból, ugyanakkor nagyságrenddel többet, mint a mikroelemekből.

1. Táblázat: Szabadföldi zöldségnövények fajlagos tápanyag- és számított trágyaigénye

Zöldségfaj Fajlagos tápanyagigény (kg/t) Közepes termés esetén kijuttatandó tápanyagmennyiség (kg/ha) *
N P2O5 K2O N P2O5 K2O
Paprika 2,4 0,9 3,5 96 36 140
Paradicsom 2,4 1,0 4,5 168 70 315
Uborka 3,0 1,5 4,0 150 75 200
Borsó 16,0 5,6 15,2 96 66 91
Bab 12,0 4,0 13,0 102 34 110
Fejes saláta 4,0 1,8 5,0 120 54 150
Görögdinnye 2,4 1,1 5,6 144 66 336
Cs. kukorica 10,0 4,0 11,0 150 60 165
Sárgarépa 4,3 1,8 6,0 215 90 300
Fejes káposzta 3,5 1,3 4,3 245 91 301
Vöröshagyma 3,4 0,9 3,5 102 27 105
K. burgonya 5,9 2,2 8,0 118 44 160

* Közepes talaj-tápanyagellátottság esetén, tápanyagveszteséggel nem számolt elméleti, kerekített érték.

A levelekben mért foszfortartalom is jól tükrözi a nitrogén és káliumhoz viszonyított alacsonyabb igényt. Egészséges paprikanövény alsó, idősebb, de még funkcióképes levelében mért értékek:

nitrogén (N): 30-40 mg/g

foszfor (P): 3,5-4,5 mg/g

kálium (K): 40-50 mg/g

A növények foszforfelvételének üteme eltér a többi makroelemétől. A szárazanyag 25%-ának felhalmozásakor, már a foszforigény közel 75%-a felvételre kerül. Vagyis a termesztett lágyszárú növényeknél, így a zöldségfélék esetében is a foszforigény a tenyészidő elején jelentős. Hatására a gyökerek intenzívebben fejlődnek, főleg a tápanyagfelvételben meghatározó szerepet játszó hajszálgyökerek száma és elágazása növekszik meg a foszforral jól ellátott talajon.

Foszfortrágyázás gyakorlata a zöldségtermesztésben.

A hazai műtrágya felhasználás (70 kg/ha) más európai országokéval összevetve átlagosnak mondható. Kiemelkedő Hollandia (150 kg) Németország (125 kg/ha) és Lengyelország (110 kg/ha), viszonylag alacsony Lettországban, Észtországban és Romániában (30 kg/ha). Bíztatónak mondható, hogy a korábbi évekhez képest a nitrogén esetében 18%-os, a foszfor esetében 10%-os emelkedés van, (kálium stagnál), de még így is a foszfor és a kálium 20-30%-kal kevesebb, mint azt a talajok tápanyagszintje indokolná.

A foszfortrágyázás megtervezésekor a következőkre kell különösen figyelemmel lenni:

  • lassan mozog a talajban, erősen kötődik a talajszemcsék felületéhez,
  • a tenyészidő kezdetén igényli a növény nagyobb mennyiségben és
  • a foszfortrágyáknak alacsony a sóindexe.

A foszfor esetében – abból adódóan, hogy jelentős mértékben kötődik a talajhoz, évente csak 5-7 cm-t halad lefelé – nem kell kimosódási veszteséggel számolni. Ez kétségtelen előny a nitrogénhez képest, ugyanakkor hátrány is, amennyiben ősszel, az alaptrágyázás idején, a szántást megelőzően nem került sor a foszfortrágyázásra, később a tenyészidőben nem vagy csak nagyon nehezen pótolható.

A zöldségfélék foszforigénye a tenyészidő elején jelentős, a mélyre szántott foszfort nem tudják hasznosítani. Ebből adódóan szükséges a foszfortrágya megosztása, nagyobb részét ősszel jutassuk ki (80-90%), kisebb mennyiséget az ültetés vagy a vetés alkalmával sekélyen, a gyökerek közelébe, starter formájában dolgozzuk a talajba (10-20%).

A foszfor trágyák sóindexe alacsony, ebből adódóan nincs vagy minimális a perzselő hatásuk, nem zavarják a gyökeresedést, a kelést. Szükség esetén nagyobb mennyiség is adható belőlük, az említett starterkezelésen kívül nem szükséges megosztásuk. (Tápoldatos termesztés alkalmával csökkenő mennyiségben, de fejtrágya formájában is adnak foszfort).

Leggyakrabban a foszforhiányt a palántanevelés alkalmával és újabban a konténeres termesztés során lehet megfigyelni (az itt gyakran használatos tőzeg erősen megköti), továbbá korai szabadföldi termesztésben a tenyészidő kezdetén (paradicsom, fejes saláta, káposztafélék).

Hiányát, a tünetek megjelenésekor, ellentétben más tápelemekkel, az említett okok miatt csak lassan és nehezen lehet pótolni. Kritikus esetben többszöri lombtrágyázással, vagy az intenzív zöldségtermesztésben használatos, magas foszfortartalmú karbamid-foszfát hatóanyagú tápoldatozó műtrágyákkal lehetséges orvosolni.

Dr. Terbe István