Munkahely, építkezés, húzómarhák, majd egy “hátraarc” és újrakezdés. Krizák Ferenc egy dologhoz ragaszkodott csak: a mezőgazdasághoz, azon belül a természetközeliséghez. A Paks melletti Krizák-tanya maga a csend, a nyugalom. Ahogy Ferenc fogalmazott: “Ma már senkinek sincs ideje. Hát nekünk van.” És emellett persze megy a termelés, csak pár pillanatra megfeledkeztünk arról is.
