Kajszi fitoplazma

Magyarországon a kajszibarack termesztésnek nagy múltja van, azonban napjainkban gazdasági jelentősége rohamosan csökken. Ez több okra vezethető vissza.

Az egyik, hogy a régi, megbecsült fajtáink, mint a Magyar kajszi és a Rózsabarack, amik zamatukkal és illatukkal kedveltették meg magukat, váltak jó pálinka, valamint lekvár alapanyaggá, nem fedik le a mai vásárlói igényeket, és tárolhatóságban sem tudják felvenni a versenyt az újabb fajtákkal, így frisspiaci termelésre nem a legalkalmasabbak. Ezek az új fajták a piaci igényeket jobban kielégítik, viszont a környezeti tényezőkre érzékenyebben reagálnak, így a termelők nehezebben tudják biztosítani a kívánt termésmennyiséget.

Az újabb fajták megjelenésével, elterjedésével, nem csak új termesztési lehetőségek nyíltak meg a termelők számára. A külföldről érkező, nem kellően, vagy megfelelően ellenőrzött szaporítóanyagokkal a hazai termelés számára ismeretlen vagy kevésbe ismert, új kórokozók, kártevők jelentek meg, amik ellen még nem feltétlen áll rendelkezésre bevált védekezési mód a gazdák zsebében.

Kajszi ültetvényekben egyre nagyobb problémát jelent a csonthéjasok európai sárgulása néven is ismert, European stone fruit yellows phytoplasma (ESFY), ami a csonthéjas növények fitoplazma okozta betegsége. A fitoplazma eredetű károsítások mind a szántóföldi, mind a kertészeti növénytermesztésben világszerte folyamatosan növekvő gondokat okoznak, egyre súlyosabb mennyiségi és minőségi terméskiesést eredményezve. Az ESFY magába foglalja az európai egyéb gyümölcsfajokat károsító fitoplazmákat is, ilyen például az alma-proliferáció és a körte fitoplazmás leromlása. Ahogy a magyar nevük is jelzi, a fitoplazma okozta a problémák, a komoly termésveszteség, a termő fák élettartamának drasztikus csökkenése, a korai pusztulása és a termés minőségének leromlása. Nagyobb jelentőséggel bír a betegség Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban, ahol a japán szilva és kajszi, fitoplazmára érzékenyebb változatai terjedtek el a termesztésben. Viszont ezeknél az országoknál északabbra is megtalálható, így már Németországban is. Magyar viszonyok között is egyre több ültetvényben jelenik meg a kórokozó. Országosan 2017-ben átlagosan a kajszisok 5%-ában okozott az ESFY pusztulást, de ez volt, ahol ültetvény szinten az állomány 20%-ának fertőződését jelentette. Mindebből következik, hogy az átlag termésmennyiséghez képest 25%-kal, számszerűsítve 1.500 tonnával termeltek kevesebbet 2016-ban, ami még inkább kifejezi a betegség aktualitását. Az utóbbi évek legnagyobb pusztítását Borsod-Abaúj-Zemplén megyében okozta a fitoplazma 2015-ben, ekkor egyes ültetvényekben a fák pusztulásának mértéke elérte a 30-50%-ot is.

A fitoplazmák igen kicsi, csak elektronmikroszkóppal látható, egysejtű élőlények, amelyek érdekessége, hogy több hasonló tulajdonságuk van a baktériumokkal, azonban sok mindenben mégis különböznek tőlük. Táptalajon nem tenyészthetők, ami vizsgálatukat jelentősen megnehezítette. A fertőzött növényeken eleinte sárgulást, majd torzulást és sejtburjánzást eredményeznek. A fitoplazmák felismerése és beazonosítása előtt, minden hasonló tünetet produkáló betegséget vírusként könyveltek el, egészen 1967-ig, amikor is japán kutatóknak sikerült izolálni beteg növény szöveteiből a kórokozót, aminek eredményeképpen sikerült bebizonyítani, hogy a korábban felsorolt tünetek okozója egy teljesen önálló kórokozó csoport, amit 1994ben fitoplazmának neveztek el.

Európai szinten az European stone fruit yellows phytoplasma mára már a csonthéjasok egyik legjelentősebb betegségévé nőtte ki magát, ugyanis számos ország kajszibarack termesztésének egyik legnagyobb gátját jelenti. 1924-ben Franciaországban írták le először a tüneteit, 1992-ben pedig hazánkban is, ugyan akkor még vírusként gondoltak rá. A betegség az elmúlt pár évtizedben azonban olyan mérteket kezdett ölteni, főleg kajszi esetében, hogy komoly fejtörést okozott a termesztők számára. A fitoplazma kiváltotta tünetek könnyen összetéveszthetők a gutaütéssel, ami – mint tudjuk – több kórokozó együttes fertőzésének (Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium, Cytospora cicnta gomba) és abiotikus tényezők, pl. hideghatás összességével eredményezik a kajszibarack fák idő előtti, gyors pusztulását. Azonban az ismereteink bővülésével, a korábban gutaütés károsításnak hitt növénypusztulások nagy részénél feltételezhetően az ESFY eredményezte a tényleges problémát, és a gutaütést okozó kórokozó együttesnek kisebb a jelentősége hazai viszonyok között.

A kórokozó csak a növények háncsszövetében életképes. A csonthéjasokat fertőző fitoplazma télen, a nyugvó időszakban a fák föld feletti, fás részeiben is képesek fennmaradni, ellentétben az almasöprűsödéssel és a körte fitoplazmás leromlásával, amik telelőre a növények földalatti részeire vonulnak vissza. Tavasszal az új háncsszövet kialakulásával indul meg a betegség terjedése is a fertőzött növényben. A kórokozó viszonylag lassan „mozog”, mindössze 3-20 mm-t képes megtenni naponta, így a fa egészébe történő eljutásával augusztus, szeptember környékén lehet számolni. Ezek alapján fiatal ültetvényekben a tünetek megjelenésére nagyjából a 3-4. évben lehet számítani. Fontos tudni, hogy a fertőzési kép fajtától és az észlelés időszakától függően változhat. A betegség okozta tünetek a fák egészén jelentkeznek. Ilyen pl. a virágok torzulása, a normális 5 sziromlevél helyett 6, akár 8 db is kialakulhat, nyáron a levelek a színük felé kanalasodnak, sodródnak, esetleg sárgulnak, de van, hogy inkább haragos zölddé, törékennyé válnak. A fertőzött növények egy-egy ága leszáradhat, ez elsősorban az idősebb egyedekre jellemző, vagy akár az egész lomb hirtelen hervadhat, elpusztulhat. Ezen kívül a fák kérgét lehántva narancssárgás, majd barna elszíneződés lehet tapasztalni. Ekkor a fitoplazma elpusztítja a háncsszövetet, ez okozza a gutaütéshez hasonló képet, azonban jelentős szempont a két betegség elkülönítése érdekében, hogy az ESFY esetében a fertőzés nem eredményez a gutaütésre jellemző mézgaképződést. Megfigyeltek már tél folyamán, vegetációs időn kívüli növekedést is, ami jelentősen rontja a gyümölcsfa fagytűrését, ugyanis az ekkor sarjadó rügyek fagyállósága igen csekély. Fontos megemlíteni, hogy egyes tünetek utalhatnak abiotikus stressz okozta jelekre is, valamint tápanyaghiányra.

A fitoplazmával fertőzött fák kezelése nem lehetséges, a betegség következtében a károsodott egyedek 60-80%-os valószínűséggel pusztulnak el idő előtt. Így egyedüli védekezési lehetőséként a megelőzés áll a termelők számára, amihez azonban ismerni kell a fertőzési forrásokat. A betegség terjedésére két féle módot ismerünk. Ültetvényekbe legkönnyebben fertőzött szaporító anyaggal tud bejutni, így is képes eljutni nagyobb távolságokra. Ezek az egyedek általában tünetmentesek, és csak hordozzák a kórokozót magukban. Ekkor válnak fontos szereplővé a betegség terjesztésére alkalmas vektorok, melyek a már beteg, de esetleg tüneteket nem mutató növényről juttatják át a fitoplazma fertőző anyagát az egészséges növényekre. Ebből következik, hogy az ellenőrzött körülmények közül származó, és kórokozó mentes szaporítóanyag megválasztása mellett, a vektorok elleni védekezéssel tudunk fellépni a betegség terjedésével szemben. AZ ESFY jelentőségének köszönhetően sok kutatás folyik annak érdekében, hogy meg tudjuk akadályozni a betegség kialakulását. Az egyik ilyen módszer a megfelelő alany megválasztása. Hazai tapasztalatok alapján a szilva alanyok használata jelenthet megoldást, ugyanis ezek ellenállóbbnak bizonyultak, míg a magyar termesztésben inkább elterjedt mirabolánra a nagymértékű érzékenység a jellemző. A nemes fajták fogékonyságában is jelentős különbségek tapasztalhatók. Érzékenyebbnek a Flavorcotv, Kioto, Silvercot, Orangered, Hargrand, Sweet cot, Bergarouge és a Goldbar tekinthetők, ill. a japán szilva, amit a betegségre való fogékonysága miatt, lényegében nem lehet termeszteni Magyarországon.

Jelen tudásunk szerint a csonthéjasok európai sárgulás fitoplazmáját a Cacopsylla pruni, szilva-levélbolha terjeszti. Hazai felmérések alapján az egyedek 14%-ának szervezetében megtalálható az ESFY. Azonban nem szabad kizárni más levélbolhák és kabócák szerepét sem vektorként. Az European stone fruit yellows phytoplasma elleni védekezésben tehát kulcs szerepe van a terjesztésében közreműködő rovarok korlátozásának. Kajsziültetvényekben előforduló kabócák (Auchenorrhynca) száma igen nagy, ezek közül több fajnál már sikerült bebizonyítani, hogy képesek terjeszteni a fitoplazmát.

6. kép. Nőstény (alul), hím (felül) Cacopsylla pruni egyedek (fotó: Lepres Luca)

7. kép. Áttelelő és új nemzedék egyedei egymás mellett (fotó: Lepres Luca)

A Cacopyllla pruni kizárólagos vektor szerepe a fitoplazma esetében vitatott, ugyanis országos szinten még nem terjedt el teljesen. Eddig Vas megyében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Budapest környékén találták csak meg. A Cacopsylla egyedeknek egy nemzedéke alakul ki Magyarországon. Telelőre tűlevelűek védelmébe vonulnak, tavasszal vándorolnak át csonthéjasokra, ahova tojásaikat is rakják. Az új nemzedék május és július eleje között táplálkozik az ültetvényekben, majd amikor elérik az imágó állapotot, elhagyják a gyümölcsfákat. A szilva levélbolha egy kimondottan oligofág faj, igen szűk a gazdanövény köre, Prunus fajokon belül is kökényen (Prunus spinosa) szeret leginkább táplálkozni.

Az European stone fruit yellows phyoplasma-t a Cacopsylla pruni perzisztensen terjeszti, vagyis a beteg növényt szívogatva a kórokozó bejut a vektor szervezetébe, ahol felszaporodik, és elterjed az egész testében. Ahhoz, hogy a betegséget a szilva levélbolha fel tudja venni legalább 2-4 napot kell, hogy az ESFY-vel fertőzött növényen táplálkozzon. Annak érdekében pedig, hogy a vektor a fitoplazmát majd tovább is tudja adni, a kórokozónak egyedtől függően 1-2 hetet, de akár 7-8 hónapot is el kell töltenie a kártevő testében, ez a betegség úgynevezett látens periódusa. Ezt követően azonban a Cacopsylla pruni élete végéig megtartja fertőző képességét. Nagy veszélyt jelenthetnek a telepített ültetvényt körül lévő olyan Prunus fajok, melyek a fitoplazmával szemben toleránsak, de a szilva levélbolha számára kedvelt tápnövények, mert ezekről könnyen tudják a vektor szervezetek átvinni a kórokozót az egészséges gyümölcsfákra. Ilyen tüneteket nem produkáló, de a levélbolhának táplálékul szolgáló faj a már korábban is említett kökény (Prunus spinosa), valamint a cseresznyeszilva vagy mirabolán (Prunus cerasifera) és az elvadult szilva (Prunus domestica) is, de fitoplazma rezervoárjaként szolgálhatnak még az áttelelő helyet biztosító tűlevelű fajok is.

A csonthéjasok európai sárgulás fitoplazmájának terjedését tehát a vektor szervezetek elleni védekezéssel tudjuk meggátolni, azonban a menetrend szerinti, széles hatássprektumú készítményekkel történő kezelések hoszszútávon nem célravezetőek. A korábban nagyon sokat használt azonin-metil és szerves foszforsav-észter hatóanyagú inszekticidekkel szemben a kabócák rezisztenciájának kialakulását már feljegyezték. Eddigi tudásunk szerint a Cacopsylla pruni elleni védekezést előrejelzésre alapozva, már kora tavasszal el kell kezdeni, mielőtt a telelésből átrepülnének a kajszi ültetvényekre. Ezt követően a tojások rakásának idejében lehet hatásos egy újabb rovarölőszeres védekezést beiktatni, majd áprilistól május közepéig tudnak a termelők kémiailag fellépni az L1-es és L2-es lárvák ellen. Fontos, hogy ebben az időszakban a méheket kímélő technológiával végezzük el a növényvédelmi kezelést, valamint a nyár folyamán is, ha lehet, inkább szelektív, a természetes ellenségeket kímélő rovarölőszereket részesítsünk előnyben. A kémiai védekezés mellett folynak kísérletek, olyan természetes hatóanyagok alkalmazására, melyek repellensek a szilva levélbolhára. A kaolin, narancsolaj, fenyő olaj, paraffinolaj számottevően csökkentették a Cacopsylla pruni egyedek számát. Francia kutatások a levélbolhák mechanikai korlátozására fókuszáltak. A fitoplazmára fogékony, japán szilvafákat, finom szövésű hálóval vették körül, ami szintén hatásosnak bizonyult. A védekezési lehetőségek között agrotechnikai módszer is a rendelkezésére áll a termelőknek. Az intenzíven sarjhajtást képző alanyok (Prunus domestica, Prunus cerasifera, Prunus salicina) esetében a sarjak eltávolításával megakadályozzuk a levélbolhák nagy tömegű megtelepedését. Amennyiben a betegség tüneteit mutató gyümölcsfát találunk az állományban, mihamarabb el kell távolítani az ültetvényből és meg kell semmisíteni. Amennyiben az ültetvény környezetében találhatók vadon élő Prunus fajok, érdemes ezeket is folyamatosan átvizsgálni, és a beteg egyedeket eltávolítani, a további fertőzés megakadályozása érdekében.

A csonthéjasok európai sárgulás fitoplazmája Európa szerte egyre nagyobb problémát okoz a termelők számára, ez alól Magyarország sem kivétel, ahol elsősorban a kajszibarack termesztéssel foglalkozók dolgát nehezíti meg. A vektor szervezetek korlátozása rövidebb távon ugyan, de megoldást jelenthetnek az ESFY-vel szemben, azonban a Cacopsylla pruni hazai életvitelével kapcsolatban további ismeretek szükségesek, a hatékony védekezési módszer kialakításához.

Forrás: Lepres Luca Annamária – Kajszibarack-ültetvény növényvédelmi felmérése Verpeléten, SZIE 2017

Kálmán Anna Léda növényorvos