Kaszák, rendkezelők, bálázók

A szálastakarmányok a gyep, lucerna, füveskeverék meghatározott szerepet töltenek be a kérődzők és a lóállomány takarmányozásában. A termőterület az állattenyésztés – korábbi években történt visszafejlődése következtében – csökkent a gyepterületek aránya, és a gyephasználat át is alakult.

Ennek ellenére azonban még így is jelentős nagyságú maradt a takarmányozás céljára használt gyepterület.

A termőterület és hozam alakulását az elmúlt évekre vonatkozóan az 1. táblázatban foglaljuk össze.

A táblázat adataiból látható, hogy a betakarítandó terület és a mennyiség így is jelentős volument jelent.

A betakarítási munkálatokat nehezíti, hogy mind a kaszálást, rendkezelést, bálázást az úgynevezett agrotechnikailag optimális időszakban kell elvégezni, aminek nagyságát a növény tápanyagtartam, élettani, frenológiai jellemzői mellett az időjárási tényezők határozzák meg.

Az agrotechnikailag optimális időszak betartása, és az előzőekhez való igazodás mellett, jó minőségű szálastakarmányt megfelelő gépkapacitás és magas műszaki színvonal mellett lehet készíteni.

Ezeknek az igényeknek megfelelően a gyártók folyamatosan fejlesztik a gyártmányaikat mind amellett, hogy a jelentősebb takarmánybetakarító gépeket gyártó cégek a betakarító gépsorok teljes nagyságrendi változatait gyártják.

Kaszák vonatkozásában elmondható, hogy jelenleg a magajáró és alternáló kaszaszerkezetű gépek használata erősen háttérbe szorult. A vontatott és függesztett rotációs kaszák tárcsás és dobos vágószerkezetű változatai – a vágószerkezet, váz, hidraulikus berendezések tekintetében – jól kiforrott szerkezetek.

A fejlesztés egyrészt a dobos és a tárcsás rotációs kaszák esetében a szerkezeti elemek súlyának, tömegének csökkentésére irányul. Ennek következtében a hátsó függesztésű tárcsás kaszáknál a munkaszélesség elérheti a 4,5 métert.

A nagy munkaszélesség miatt különös gondot fordítanak a hátsó függesztésű tárcsás rotációs kaszák kereszt- és hosszirányú talajkövetésére.

Az egyenletes vágási, illetve tarlómagasság biztosítására a kasza függesztőkarja a súlypontban fogja meg a vázkeretet, tehát a kasza vágószerkezete kereszt- és hosszirányban tudja követni a talajegyenlőtlenségeket. (1. ábra)

A nagy munkaszélességű és függesztett kaszák ilyen módon történő megfogása stabil és erős, a hajtásátvitelt is magában foglaló függesztő berendezésre csatlakozik az üzemeltető traktor hárompont függesztéséhez.

 

A vontatott tárcsás rotációs kaszáknál a jól bevált vágószerkezetes paralelogramma felfüggesztést alkalmazzák.

Az egyenlőtlen talajállapotú ősgyepek kaszálására pedig az egyedi paralelogramma felfüggesztéssel szerelt dobos vontatott kaszák használhatók üzembiztosan. (2. ábra)

Ebben az esetben a paralelogramma – rugóterhelésű – párhuzamos karjainak elmozdulásával a vágószerkezet is a talajjal párhuzamosan mozdul el, tehát a vágási magasság is egyenletes lesz.

A mellső függesztésű dobos és tárcsás kaszák esetében is alkalmazzák a paralelogramma felfüggesztést, a függesztő szerkezet a kasza súlypontjához közel fogja meg a vázszerkezetet, és ebben az esetben a vágószerkezet – az előzőekben elmondottak szerint – követi a talajt.

Az ilyen konstrukciójú mellső függesztésű kaszák szintén függesztőkeret segítségével csapszegekkel kapcsolódnak az üzemeltető traktor mellső hárompont függesztőjének gyorscsatlakozóihoz.

A függesztőkeret tartójához pedig csapszegen keresztül kapcsolódik a kiemelőkeret, mely szállítási helyzetben kiemeli, illetve munkahelyzetben lesüllyeszti a kaszagerendelyt a vágószerkezettel.

A kaszagerendelyt a paralelogramma függesztő szerkezet és a tehermentesítő rugók kötik össze a vázkerettel. (3. ábra)

A talajkövetés szempontjából legkedvezőbb megoldás a talajkövetés és vágási magasság egyenletessége szempontjából a mellső függesztésű kaszáknál az a konstrukció, mely a vázszerkezet megfogási csuklópontját alacsonyan helyezi el, és a központi hajtáskar el tud fordulni.

Ez a konstrukciós megoldás biztosítja térbeli, azaz a háromdimenziós talajkövetést. (4/a-4/b. ábra)

A rotációs kaszák esetében a vágási vagy tarlómagasság szempontjából a vágószerkezet talajterhelésének a beállítása szintén fontos művelet.

Ezek hagyományos megoldása a tehermentesítő rugók előfeszítése.

Újdonságnak számít a vágószerkezet talajterhelésének csökkentésére a hidraulikus, illetve hidropneumatikus rugók alkalmazása. (5. ábra)

A hidropneumatikus vágószerkezet felfüggesztés esetén a csúszótalpak vagy korongok talajterhelése az üzemeltető traktor vezetőfülkéjéből állítható.

A vágószerkezet csúszótalpainak vagy csúszókorongjainak a talajállapotához igazodó beállítása fontos, mert nagy talajterhelés esetén megnő a csúszótalpak, illetve tányérok ellenállása és túlzott lehet a talajtömörödés, alacsony érték esetén pedig a vágószerkezet lengésbe jön és egyenlőtlen, hullámos tarló marad vissza.

 

A kaszahajtáson egyre szélesebb körben terjed a hidrosztatikus energiaátvitel, ami azt jelenti, hogy a vágószerkezetet hidromotorral hajtják meg.

A mellső függesztővel és TLT tengelycsonkkal rendelkező univerzális traktorok motorteljesítmény kihasználására és a kaszálás, rendrevágás területteljesítményének növelésére egyre nagyobb számban jelennek meg a mellső függesztésű és hátul, egy- vagy két oldalra függesztett tárcsás, vagy dobos vágószerkezetű rotációs kaszákból álló gépkombinációk.

A gépkapcsolatban üzemeltethető mellső és jobboldalt függesztett rotációs kaszák gyakran azonos fődarabokból készülnek a szóló üzemeltetésű gépekkel.

A hátul két oldalra függesztett változatoknál is fenn áll ez a helyzet, különösen a függesztő szerkezetben és a hajtásátvitelben láthatunk jelentős eltérést. A kétoldalt üzemeltetett függesztett rotációs kaszák traktorhoz kapcsolódó függesztőkerete kétoldali konzollal rendelkezik, melyhez csapszegekkel kapcsolódnak kétoldalt a kaszagerendely kiemelő karjai és a kiemelő munkahengerek. (6. ábra)

Fűszenázs készítés esetén a nagyteljesítményű szecskázók tömeg- és motorteljesítményének kihasználása céljából a mellső és a kétoldalt függesztett kasza által levágott anyagot egy középső rendre rakják, a két hátsó kaszatag után épített szalagos rendrakóval. A szalagos rendrakók hajtásukat hidrosztatikusan kapják.

A kaszaszerkezeteket kiemelő munkahengerek működtetése általában a traktor hidraulikavezérlő tömbjéről történik.

A középre szállító szalagok kiemelését végző munkahengerek, a szállító szalagok hajtása, a hidroakkumulátorok működtetése végett azonban szükséges a kiépített hidraulikus rendszer használata.

A kiépített hidraulikus rendszer hidraulika tartályból, nyomásszabályzó szelepből, szűrőből és csővezetékből, hidraulikaszivattyúkból, munkahengerekből és hidromotorokból, vezérlőtömbből áll. (7. ábra)

A mai korszerű függesztett vagy vontatott tárcsás rotációs kaszák választhatók, ha többségében lucernakaszálást végzünk gumihengeres, vagy gyepek esetében ütő- vagy dörzsölő ujjas szársértőkkel.

A dobos kaszákat lucernában szársértő nélkül, míg gyepek esetében ütőujjas szársértővel célszerű használni.

A rendkezelő gépek esetében a fejlesztés iránya – a különböző és igen széles skálán mozgó felhasználói igényeknek talán leginkább megfelelő rotációs rendterítők és vezérelt ujjas rendkezelők esetében – szintén a munkaszélesség széles skálájának biztosítása (4-10 m), a munkaminőség és kezelhetőség javítása.

A munkaminőség javításán elsősorban a kezelt terület, illetve szűkített rendre rakott takarmány minél kevesebb földszennyezéssel történő kezelését, és emellett az elhagyási veszteségek csökkentését értjük.

 

A rendterítő gépek a kaszálás, rendrevágás után általában magas nedvességtartalmú anyagban dolgoznak, így azok forgórészeit nem szükséges vezérelt ujjas villakarokkal ellátni.

A nagy munkaszélességű rendterítők vázkerete több részből, osztott kivitelben készül és csuklósan kapcsolódik egymáshoz.

A forgórészeket hajtó tengelyek pedig a vázban futnak.

A szállítási helyzetben fel-, illetve munkahelyzetben lecsukott vázban futó tengelyek – a könnyű- és biztonságos csatlakoztatás céljából – körmös kapcsokkal csatlakoznak egymáshoz.

A rendrakó gépeknél éppen az említett porosodás és talajszennyezés elkerülésére nagyon komoly konstrukciójú futóműveket alkalmaznak.

Egyes típusoknál a forgórészeket külön-külön három-három párhuzamos és tändem kerék elrendezésű futómű támasztja alá.

Az így kialakított futóművek egy szerelési egységként vannak kialakítva és külön-külön támasztják alá az egyes forgórészeket. (8. ábra)

futómű keresztben elhelyezett tengelyén van csapágyazva a tändem tengelyek himbakarja, míg a paralelkerekek a futómű hossztartójához csatlakoznak.

Az ilyen elrendezésű futóművek még nagy, 4,0-4,5 m munkaszélességű forgórészek esetében is biztosítják a jó kereszt- és hosszirányú talajkövetést, vagyis minden körülmények között tartják a beállított működési magasságot.

A kíméletes növénykezelés, különösen lucerna esetében nagyon fontos a levélpergési veszteségek elkerülésére, éppen ezért a gyártók folyamatosan fejlesztik a rendrakó gépek rugós ujjait tartó rudazatok vezérlő pályáit.

A rugós ujjakat tartó rudazat görgői és a vezérlőpálya nagy mechanikai igénybevételnek van kitéve, ezért nagyon jó minőségű kopásnak ellenálló anyagból készülnek, és sok esetben a görgők folyékony zsírban, egyes típusoknál pedig zárt házban, olajban futnak. (9. ábra)

A rendkezelő gépek is különböző munkaszélességben családelven készülnek, ezért szinte valamennyi gyártó kínálatában megtalálhatók az egy forgórészes két oldalra rakó berendezések és a kettő-, négy forgórészes oldalra és középre rakó berendezések.

A bálázógépek esetében elmondható, hogy a szögletes kisbálakészítő gépek fejlesztése és az irántuk meglévő felhasználói igények az elmúlt időszakban háttérbe szorultak.

Ennek egyik oka a hengeres bálázógépek állandó- és változókamrás gépek folyamatos és gyors fejlesztése.

 

A fejlesztés eredményeként mind nagyságrendet, mind típusválasztékot tekintve széles választék áll a felhasználók rendelkezésére.

A bálaméretet tekintve a közlekedésrendészeti előírásoknak megfelelően a hengeres bálák szélességi méretei 1,2 m-ben állandósult.

A bálaátmérőt tekintve az állandó kamrás hengeres bálázók 1200 mm-től különböző méretlépcsőben 2000 mm-ig készülnek.

Egyes állandókamrás gépek megtartva a konstrukció előnyét meghatározott lépcsőkben különböző átmérőjű bálák készítésére alkalmasak. (10. ábra)

Ez a konstrukciós megoldás lehetővé teszi a különböző térfogattömegű szálasanyagokból (szalma, gyep és lucernaszéna, vagy szenázs) közel azonos tömegű hengeres bálák készítését.

Ez a megoldás a hengeres bálák rakodása során elsősorban a kisebb emelőképességgel rendelkező rakodógépeket üzemeltető vállalkozásoknál jelentkezik előnyként.

Az állandókamrás hengeres bálázók konstrukciójukból és működés módjukból adódóan laza közepű bálát képeznek, ami feltétlen előnyt jelent lucerna- szénabálák készítésében, mivel a levélpergés elkerülésére vagy minimalizálására a bálázást – az egyéb szálasanyagok bálázási nedvességtartalmához képest – kissé magasabb, 20-24 % nedvességtartalomnál, gyakran a harmatképződés okozta visszanedvesedést kihasználva kell elvégezni.

A laza középpel készített báláknál lehetőség van a táblán a behordás és kazalozás előtti utószáradásra.

A laza közepű bálák további manipulálása, rakodása, szállítása, kazalozása közben különös figyelemmel kell eljárni, mert ezek a bálák kevésbé alaktartóak, könnyen deformálódnak.

Az egyéb szálasanyagok, pl. réti széna, szenázskészítés, szalmabálázás során nincs szükség utószárításra, tehát tömörebb, keményebb bálák készíthetők.

Éppen ezért a görgős tömörítő szerkezetű állandókamrás hengeres bálázók egyes típusainál, a bálakamra görgős tömörítő szerkezetének felső három munkahengere a bála palástjára szorítható hidraulikus munkahengerrel. (11. ábra)

A hengeres bálázógépek szakaszos üzemű gépek, ami azt jelenti, hogy kötözés idejére az elkészített bálák körbeforgatására meg kell állniuk, a zsineges kötözés esetén ez 10-16 körbeforgatást is jelent, hálós kötözés esetén ez 1,5-2 körbeforgatás is lehet.

Ez az üzemmód egyrészt növeli a pergési veszteséget, ami lucernakészítésben jelentős mértékű is lehet, másrészt korlátozza a bálázás teljesítményét.

Mindezen hátrányok csökkentésére fejlesztették ki a hengeres bálázók menet közbeni kötözésre is alkalmas változatát.

 

A 2011-es Agritechnika Kiállításon mutatták be a KRONE ULTIMA Non Stop hengeres nagybálázó gépet, melyet aranyéremmel díjaztak.

A bálázógép rendfelszedő berendezés a szálastakarmányt a rendről felszedi, és két behordó szalag közé juttatja.

A behordó szalagok, mint előtömörítő szerkezet működnek, és szállítják a szálasanyagot a pálcás, gumihevederes változókamrás tömörítő szerkezethez.

A bála elkészültekor a kötözés hálóval történik, ami 1,5-2,0-szeres körbeforgatást jelent, ez alatt az anyag a két behordó szalag között, mint előtömörítő kamrában tartózkodik.

A behordó szalagok távolsága állítható, vagyis az előtömörítő befogadó változtatható. A kötözés megtörténte, és a bálának a bálakamrából való távozása után a behordó szalagok közül az anyag a bálakamrába kerül és kezdődik az újabb bála tömörítése. (12/a. ábra)

A hengeres nagybálakészítő gépek másik csoportja a változókamrás gépek.

A változókamrás gépek a bálát a bála közepétől kezdve kezdik el készíteni, és folyamatosan a bálakamra növekedésével töltik ki azt.

Ezeknél a gépeknél a bálaátmérő általában 0,9 m-től kezdődően a maximális bálaátmérőig beállítható.

A változókamrás gépeknél a bála tömörsége a tömörítő szerkezet rugóinak előfeszítésével beállítható. (12/b. ábra)

Hengeres nagybálakészítő gépek legtöbb típusához vagy egybeépített, vagy rászerelt, vagy vontatott bálacsomagoló gépeket is kifejlesztettek.

A traktorhoz kapcsolt külön futóműre épített, vagy függesztett bálacsomagoló gépeket is széles körben alkalmazzák.

Ez a megoldás lehetővé teszi a készített szenázsbálák tárolóhelyi egyedi csomagolását is.

Ebben az esetben a csomagolást, a bálakészítést követően 6 órán belül el kell végezni.

A hengeres bálacsomagoló gépeket ma már kiszorították a bálázógépre rászerelt, és a bálázógéppel egybeépített bálacsomagolók.

A bálacsomagolók az állandó- és változókamrás gépekhez egyaránt kapcsolhatók.

A rászerelt bálacsomagolók esetében kötözés és a bálakamra nyitása után a hengeres bála a csomagoló görgős asztalára kerül, amely a bálát vízszintes tengelye körül forgatja, miközben a fóliatartó hengert tartó keret a fóliára függőleges tengely körül a bálát körbetekeri.

 

A bálázóra vagy bálázóba épített csomagoló berendezés szintén hasonlóan működik.

Ennél a konstrukciónál az elkészült és bekötött báláról a bálakamra felső részét a hidraulikus munkahengerek leemelik, a bála a bálakamra alsó görgőin marad.

A bálakamrát – benne a bálával – fogas koszorú veszi körbe, melyre a függőleges tengelyű fóliatartó hengerek vannak elhelyezve.

A csomagolás az előzőekhez hasonlóan történik. (13/a. ábra) Hasonló megoldás, amikor a csomagoló egybe van építve a bálázógéppel, ebben az esetben a bálázás a csomagolás ideje alatt is folytatódik. (13/b. ábra)

A szögletes nagybálázó gépek csúszódugattyús tömörítő szerkezetű gépek.

Ezekre a gépekre is el lehet mondani, hogy kiforrott, és valamennyi típus jól bevált konstrukció.

A szögletes nagybálák tömörségét hidraulikus munkahengerrel működtetett mechanizmussal, a bálakamrában készülő bála összeszorításának mértékével lehet beállítani.

A tömörség egyenletessége azonban az előtömörítés módjától függ.

Ebben a tekintetben vezérelt karos mechanizmusok végzik az anyag előtömörítését az előtömörítő csatornában.

Általában mechanikusan, körpályán mozgó vezérelt anyagtovábbító villák, vagy vezérelt lengőkaros villák végzik az anyagtovábbítást.

Az előtömörítő kamrában való továbbítást ugyanezek a villák végzik, csak más vezérelt pályán.

A készített bálamérettel kapcsolatos – a széles felhasználói igényeknek megfelelően – a bálák általában 1000-3000 mm között, a beállításnak megfelelő hosszúsággal készülnek, a bálaszélesség a szállíthatóság miatt (KRESZ előírások) 1200 mm-ben állandósult.

A szállítóeszközök magassági űrszelvényének kihasználása miatt azonban az egyes géptípusok esetében változó is lehet, 700-900-1000-1200 mm. (14. ábra)

A mai korszerű hengeres- és szögletes nagybálázógépek szeletelő berendezéssel is felszerelhetők.

A szeletelés nagyban segíti a szálasanyagok további manipulációját, pl. takarmánykeverék esetében.

Szálastakarmány betakarításra tehát a technológiai igényeknek megfelelő komplett gépsorok állnak rendelkezésre, a kiválasztásnál azonban figyelembe kell venni az üzem erőgépparkjának összetételét (lucerna, gyep), termőterületi arányokat, a szalmabálázási volument, az egyéb növények, kukoricaszár, repceszalma bálázására vonatkozó igényeket.

 

 

Dr. Kelemen Zsolt

MGI – Gödöllő