2013. január 1-vel a kölcsönös megfeleltetés előírásrendszere 3 új jogszabályban foglalt gazdálkodási követelménnyel (JFGK) bővült:
- JFGK 16.: Borjak védelme
- JFGK 17.: Sertések védelme
- JFGK 18.: Mezőgazdasági haszonállatok védelme
Az állatjóléti követelmények közül a mezőgazdasági haszonállatok védelmére vonatkozó előírásokat kívánom részletesebben ismertetni.
JFGK 18.: MEZŐGAZDASÁGI HASZONÁLLATOK VÉDELME
A követelmények célja:
Az állattartót terheli a felelősség azért, hogy a gazdasági haszonállatok tartási körülményei minden szempontból megfeleljenek az Európai Unió által meghatározott minimális állatjóléti előírásoknak.
Kit ellenőriz az illetékes hatóság a kölcsönös megfeleltetés ezen követelményei kapcsán?
A megyei kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságának munkatársai a szarvasmarhát, sertést, juhot, kecskét, lovat, nyulat, baromfit (házityúk, pulyka, kacsa, lúd, gyöngytyúk, strucc, emu, fácán, fogoly, fürj, házi galamb), továbbá a prémes állatot tartó gazdálkodókat ellenőrzik a követelmények vonatkozásában.
Követelmények:
I. A személyzetre, az állatok ellenőrzésére, és a nyilvántartásokra vonatkozó követelmények
A telepen alkalmazott technológia figyelembevételével az állatokról elegendő számú állatgondozónak kell gondoskodnia.
Az állatgondozóknak megfelelő szakismerettel (végzettség, tapasztalat) kell rendelkezniük az ellátandó állatfajra, állatfajokra nézve, ami lehetővé teszi a viselkedésbeli változások, betegségek, sérülések, állatjóléti problémák, technológiai hibák idejében történő észlelését.
Ennek biztosítása érdekében célszerű a személyzetet rendszeres állatvédelmi képzésben részesíteni.
Minden olyan tenyésztési rendszerben tartott állatot, amelyben az állatok jóléte a gyakori emberi figyelemtől függ, naponta legalább egyszer ellenőrizni kell.
A más rendszerekben tartott állatokat olyan időközönként kell megvizsgálni, szemrevételezni, hogy elkerülhető legyen az állatoknak okozott szenvedés.
Az állatokat bármely napszakban meg kell tudni figyelni minden nehézség nélkül.
Ennek érdekében gondoskodni kell olyan működőképes, rögzített vagy hordozható kiegészítő fényforrásról, amellyel szükség esetén bármelyik állat akár éjszaka is megvizsgálható.
Bármely betegnek vagy sérültnek tűnő állatról késedelem nélkül megfelelően gondoskodni kell, és ha egy állat nem reagál az ilyen gondoskodásra, a lehető legrövidebb időn belül állatorvos tanácsát kell kérni.
Szükség esetén a beteg, vagy sérült állatokat megfelelő helyen kell elkülöníteni, adott esetben száraz, alommal ellátott, férőhelyszükségletét kielégítő helyen kell elhelyezni.
Az állattartónak minden elvégzett orvosi kezelésről és az egyes ellenőrzések során megállapított elhullások számáról naprakész nyilvántartást kell vezetnie.
A kezelési naplót és elhullási naplót, vagy az azzal egyenértékű nyilvántartásokat legalább három évig meg kell őrizni, és ellenőrzés alkalmával vagy kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani.
II. A mozgásszabadságra vonatkozó követelmények
Az állat fajának és fajtájának megfelelő mozgásszabadságát tilos oly módon korlátozni, hogy az az állatnak szükségtelen szenvedést vagy sérülést okozzon.
Ha egy állatot tartósan vagy rendszeresen lekötnek, vagy mozgását más módon jelentősen korlátozzák, annak is – szabadabb mozgása érdekében, élettani és viselkedésbeli szükségleteinek, a bevált gyakorlatnak és a tudományos ismereteknek megfelelően – elegendő teret kell biztosítani ahhoz, hogy akadály nélkül le tudjon feküdni, fel tudjon állni, valamint tisztálkodni tudjon.
III. Az épületekre és a mikroklimatikus viszonyokra vonatkozó követelmények
A szálláshelyek, és különösen a kutricák, illetve felszerelések építéséhez használt anyagok, amelyekkel az állatok kapcsolatba kerülhetnek, nem lehetnek károsak az állatokra nézve, és alaposan tisztíthatónak és fertőtleníthetőnek kell lenniük.
Az állatok megkötésére használt szálláshelyeket és felszereléseket úgy kell kialakítani és fenntartani, hogy ne legyenek éles szegélyek vagy kiemelkedések, amelyek az állatok sérülését okozhatják.
Az állatok tartására szolgáló épületben megfelelő szellőzésről kell gondoskodni, amelynek következtében az istálló levegője friss, nem vizeletszagú (ammóniás) és alacsony páratartalmú, ugyanakkor az istállóban nem alakul ki túlzott mértékű huzat.
A takarítási műveletek során biztosítani kell, hogy ne legyen – a légmozgástól könnyen felkavarodó – vastagon lerakódott por, valamint szemmel látható mennyiségű szálló por az istállóban.
A káros gázok (pl. ammónia, szén-dioxid, kén-hidrogén) koncentrációját az állatok jólétét és egészségét veszélyeztető szint alatt kell tartani, a rendszeres takarítás és a megfelelő szellőztetés révén.
Az épületben – figyelembe véve a faj- illetve korbeli sajátosságokat – megfelelő hőmérsékletet kell biztosítani, amely nem készteti az állatok hőszabályozását többletenergia felhasználására, például összebújás, remegés, vagy izzadás, lihegés által.
Az állatokat meg kell védeni a szélsőséges hőmérsékleti viszonyoktól.
Az épületben tartott állatokat sem állandó sötétségben, sem a mesterséges világítás megfelelő megszakítása nélkül (azaz állandó világításban) nem lehet tartani.
Ha a rendelkezésre álló természetes fény kevés az állatok élettani és etológiai szükségleteinek kielégítésére, megfelelő mesterséges világításról kell gondoskodni.
Azon állatok számára, amelyeket nem épületben tartanak, ha ez szükséges és lehetséges, védelmet kell biztosítani a káros időjárási hatásokkal, ragadozókkal, és egészségi kockázatokkal szemben.
IV. A műszaki berendezésekre, felszerelésre vonatkozó követelmények
Minden olyan automatikus vagy mechanikus berendezést, amely alapvető az állatok egészségéhez és jólétéhez, legalább naponta egyszer ellenőrizni kell.
A műszaki berendezések megfelelő, működőképes állapotának biztosítása érdekében folyamatosan ellenőrizni kell az izzók, fénycsövek, lefolyók, itatószelepek stb. működését, a nyílászárók záródását.
Az állatok környezetében található elektromos áramkörök és elektromos berendezések nem okozhatnak áramütést, ezért érintésvédelmi szempontból rendszeresen végzett felülvizsgálatuk, karbantartásuk indokolt.
A felfedezett meghibásodásokat azonnal ki kell javítani, vagy – amennyiben ez nem lehetséges – a hiba kijavításáig meg kell tenni a megfelelő lépéseket az állatok egészségének és jólétének biztosítása érdekében.
Ha az állatok egészsége és jóléte mesterséges szellőztető-berendezéstől függ, gondoskodni kell megfelelő tartalék rendszerről, amely a berendezés meghibásodása esetén biztosítja az állatok egészségének és jólétének megőrzéséhez szükséges légcserét, valamint a hibát jelző riasztórendszerről.
A riasztórendszert rendszeresen ellenőrizni kell, melyet a naprakészen vezetett dokumentációval lehet alátámasztani.
V. A takarmányozással és az ivóvízellátással kapcsolatos követelmények
Az állatokat koruknak és fajuknak megfelelő, egészséges táplálékon kell tartani, amelyet, jó egészségük megőrzése és táplálkozási szükségleteik kielégítése érdekében, elegendő mennyiségben kell adagolni.
Egyetlen állatot sem lehet olyan takarmánnyal vagy folyadékkal ellátni, amely szükségtelen szenvedést vagy sérülést okoz. Minden állat számára hozzáférést kell biztosítani az élettani szükségleteinek megfelelő időközökben a takarmányhoz.
A takarmányozás során különös körültekintéssel kell eljárni, és az összetétel kialakítása során figyelembe kell venni az állatok faját, fajtáját, életkorát, nemét, fiziológiai állapotát, valamint etológiai sajátosságait.
Minden állat számára biztosítani kell a megfelelő vízellátást, vagy azt, hogy folyadék-beviteli igényét más módon ki tudja elégíteni. Ezért az itató-berendezések kialakítása során a fagy elleni védelemre is gondolni kell.
Az etető- és itató-berendezéseket úgy kell megtervezni, kialakítani és elhelyezni, hogy a takarmány és az ivóvíz elszennyeződése és az állatok közötti versengés káros hatásai minimálisra csökkenjenek.
Csoportosan tartott állatok esetében legalább akkora legyen a takarmánykiosztó-berendezés, hogy minden egyed számára biztosítsa a takarmányhoz való egyidejű hozzáférés lehetőségét, és így megakadályozza a takarmányért folyó versengés kialakulását, az egyes állatok fejlődésben való visszamaradását.
A csoport összeállítása során kerülni kell az olyan fokú kor- és testtömegbeli különbségeket, amelyek gátolhatják a takarmányhoz való egyidejű hozzáférést.
Az állattartó saját tevékenységi és felelősségi körében köteles biztosítani, hogy az állatnak adott takarmány és folyadék ne tartalmazzon olyan anyagot, amely annak szenvedést vagy fájdalmat okozhat.
Az állatnak – a terápiás, megelőzési vagy tenyésztéstechnikai beavatkozás céljából adott anyagok kivételével – csak olyan takarmány adható, amely a tudomány jelenlegi állása szerint nem befolyásolja kedvezőtlenül egészségét vagy jólétét.
A takarmány vagy az ivóvíz nem tartalmazhat sem fizikai (pl.: üveg- vagy fémszilánkok), sem kémiai (pl.: tisztító- vagy fertőtlenítőszerek), sem biológiai (pl.: túlszaporodott kórokozó baktériumok, penészgomba mikotoxinok) ártalmas anyagot.
VI. Az érzéstelenítés nélkül végzett beavatkozásokra vonatkozó követelmények
Érzéstelenítés nélküli beavatkozást minden esetben kizárólag megfelelő szakértelemmel rendelkező személy végezhet.
Amennyiben az állattartó nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel és nincs megfelelő szakértelemmel rendelkező alkalmazottja (megbízottja), úgy állatorvosi szolgáltatást köteles igénybe venni, amelyet a kiállított bizonylat bemutatásával kell igazolni.
VII. Az állattartásban használatos eljárásokkal kapcsolatos követelmények
Tilos olyan állatfajt mezőgazdasági célra tartani, amelynek ezek a körülmények – az adott faj genetikai vagy egyéb jellemzői miatt – szenvedést okoznak, vagy káros hatással vannak az egészségére.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy csak a hazánkban szokásos háziállatok tarthatók haszonállatként, mivel csak ezek tartásának van az állatjólét szempontjából is kielégítően kialakult gyakorlata.
Tilos olyan természetes vagy mesterséges tenyésztési eljárásokat alkalmazni, amelyek az érintett állatok szenvedését vagy sérülését okozzák vagy okozhatják, kivéve azon szükséges beavatkozások alkalmazását, amelyek minimális vagy pillanatnyi szenvedést vagy sérülést okoznak.
Tilos például a fias kocák túlszoptatása, vemhes kancák szándékos vetéltetése, valamint a túlzott, egészségkárosodással járó genetikai manipuláció.
![preciz[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2018/04/preciz1-375x218.jpg)
