Megújítható talajerő

A talaj legfontosabb lényegi tulajdonsága a termékenység, amit a talajélőlények összetétele és a talajélet minősége, működőképessége határoz meg. Élőlények nélkül a talajtermékenység nem értelmezhető, termékenység nélkül pedig a talaj, a „termő”talaj nem értelmezhető.

Vissza a természet(es)hez!

A talaj lényegéből eredő természetes és önállóan, önműködő automatizmussal megnyilvánuló termékenységet azonban mára már a részben vagy teljesen befolyásolt „kultúr-termékenység” váltja fel, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy valóban kulturáltan és művelten a talaj (és az emberi) előnyöket figyelembe véve alakul. Termőképes ugyanis lehet egy talaj kívülről, „mű”trágyákkal befolyásolva is. Sarkított helyzetekben nem is kell talaj, megfelelő a növénytámasztásra a recirkulált hulladékanyag (pl. a kókuszrost vagy a bazalt kőzetgyapot) is. Az ilyen mesterséges növénynevelők folyamatos figyelmet, automatizált tudást és művi beavatkozásokat igényelnek. A módszer elvezethet a „funkcionális éhezéshez”, ahol az elemek egyensúlyának eltolódása miatt működésbeli zavarok léphetnek fel.

Az élő talaj ezzel szemben természetes ásványi anyagokból áll, melyeket a talajélőlények tesznek felvehetővé a növények számára. Egy ásványi kőzet akár 60 különféle elemet is tartalmazhat, többszörösét annak a 14-nek, amit a „Talajok Nemzetközi Évében”, 2015-ben a FAO nyilvánosságra hozott, mint feltétlenül szükségeset. A talajokban a természetes folyamatok fontosságát, a biológiai szemlélet és az „ökoszisztéma” gondolkodás jelentőségét napjainkban kezdjük felismerni. Sürgető és halaszthatatlan a természetes úthoz való visszatérés és a talajerőnek, a talajegészségnek a visszaadása, a talajorvoslás, regenerálás.

A talajmegújítás igénye és lehetőségei

Az elmúlt években a talajok felé nagyobb figyelem fordul, világszerte együtt-gondolkodásra, szemléletváltásra van szükség. A talajok „ökoszisztéma-szolgáltatásainak” a visszaállítása a talajon „élő lényeket”, így az embert, az emberi ÉLETet is maximálisan támogatja. Amit „a talajjal művelünk, azt önmagunkkal tesszük”, mondta, Stefanovits Pál a talajvédelem 10-parancsolatában. Művelés alatt nemesíteni kellene a talajt, annak termékenységét az adott körülményekhez viszonyítva maximálisra növelni.

Az intenzív kertészetek többsége ezzel szemben a teljesen mesterséges termesztés irányába halad. Az élő talajjal ezekben a rendszerekben csak gond van, félünk a kórokozóktól, a fertőzésektől, az élelmiszer-biztonsági kérdésektől, aminek eredménye a mesterséges vagy művi termesztés-technológiák terjedése. Amit azonban meg lehet tenni egy dísznövénynél, az nem javasolható az élelmiszer-előállításnál. Az élelmiszereinknél a „termő”talaj olyan többletet eredményez a teljes-értékű összetételével, aminek a fontosságát már csak az „egész”ség elvesztésekor értékeljük.

A növényeknek a talaj állandó és folyamatos működőképességére van szüksége. Mindez a folyamatosan változó környezeti, éghajlati körülményekkel összhangban kell, hogy megvalósuljon. A növény stabil anyagcseréjét a változó környezetben a talaj jó állapota, szerkezete, a feltárható tápanyagok és a feltárásukra képes élő szervezetek biztosítják. A talajélőlények adják a növényi szervezet építéséhez szükséges vizet és a vízben oldott tápelemeket. A növény a mikrobáknak a folyamatos és stabil tápelem-feltáró tevékenységét úgy biztosítja, hogy a saját tápanyagainak (cukrok, amino- és szerves savak) akár a negyedét, 20-25%-át is feláldozza a rhizoszférában a mikrobák táplálására. Mikroorganizmusok nélkül nincs hatékony és önálló növénytáplálás. A mikrobák élettevékenységéhez ugyanakkor nem csak a növényi gyökér által kiválasztott szerves anyagokra van szükség, de a teljes talaj-táplálékháló szervezetek segítségével a talajban található, elhalt szerves anyagokra is. A szervesanyag a talajban olyan, mint egy jó éléskamra: mindig biztosíthat tápanyagot a talaj táplálékháló szervezeteknek, a talaj mikrobáknak is.

A talajélőlények közül a makro és mezofauna aprítja, morzsolja az elhalt szerves anyagokat. A földigiliszták mindeközben a szerves anyagot a saját bélcsatornájukon is átengedik, ami enzimekkel feltárhatóbbá teszi azokat a baktériumok számára. Fontos élőlénycsoport még a fonálférgeké, amelyek három különböző szerveződési szinthez tartoznak. A baktérium- és gombaevő fonálférgek feltárják a mikroszervezetek testi anyagait, azok mint egy apró műtrágya-zsák szolgálják így a növénytáplálást. A ragadozó fonálférgek saját fajtársaik feltárásával biztosítanak felvehető tápanyagokat. A gyökérkárosító fonálférgeket is ismerjük. Az egészséges talajban ezeket kordában tartják a mezo-fanuna tagjai és a talaj-egészséget biztosító biokontrol-szervezetek. A talaj-táplálékháló fontos a folyamatos növénytáplálás szempontjából. A szerves anyagok (állati trágyák, komposztok) hiányában a talaj-táplálékháló szervezetek önállóan, a talajtól függetlenül is felszaporíthatók, és ezzel önsegélyező saját környezetbarát kezelések valósíthatók meg az adott farmi körülményekhez igazítva.

Alternatív szerves anyagok és új szemléletű növénytáplálás

A talaj egy feltételesen megújuló energiaforrás. Ha az intenzív használat során az elhordott növényi tápanyagok pótlása nem történik meg, akkor folyamatosan kimerül, tápanyagtartalma és termékenysége is csökken, ennek hatására pusztul, degradálódik. A folyamat további következményét a biológiai romlás is jelenti. Amíg azonban van a talajban elegendő szerves anyag, addig a talaj romlása csak ideiglenes és visszafordítható. A további talajhasználat során a folyamatos romlás átcsaphat olyan degradációba is, amikor a helyreállítás (melioráció) már nem tudja visszahozni az eredeti jó talajállapotot, ami a szerves anyagok csökkenésével és elfogyásával alakul ki. A kulcs a talajba a szerves anyagok bevitelét jelenti. Állati trágyák hiányában egyéb szerves anyagokról is lehet gondoskodni. A szerves anyag kedvezően hat a talaj szerkezetre (vízháztartás), a talajhőmérsékletre, a talajlevegőzöttségre és ezeken a paramétereken keresztül a talaj biológiai aktivitására. A mikroorganizmusok a legjobb víztároló szervezetek, szárazság idején ez a mikrobák szervezetében tárolt víz is segítség lehet. A talaj agyagásvány-tartalmától erősen függ az, hogy a mikrobák mennyire védettek a kiszáradással szemben. Ha nincsenek a talajban duzzadó-képes agyagásványok, akkor a szárazság a gyökérrendszerben a mikroorganizmusok pusztulásával vagy vitális formáinak a csökkenésével jár. A mikrobákkal azonban a növény vízhez juthat, és további hasznos mikrobás aktivitással is a szárazságot képes átvészelni. A különböző talajokban a kritikus talajtényezők befolyásolása, a talaj ismerete javíthatja a talaj-növény-mikroba-rendszer „szárazság-tűrését” és stabilitását.

Szerves anyagok, melyekkel a talajállapot és a mikrobás aktivitás is javítható:

* komposztok: alternatív szerves anyagok, melyek levegőzött (aerob) körülmények hatására, természetes úton jönnek létre a legkülönbözőbb eredetű mezőgazdasági hulladékokból. A komposztálás folyamatát irányítani is lehet. Az egyenletesen 55-60 ^oC-on tartott komposztálási folyamat a termo-komposztálás, amelynek eredménye, hogy a komposztban a talaj-táplálékháló szervezetek szaporodnak fel.

* komposzt-tea: A komposzt felhasználásával, folyékony táptalajként szolgáló vízzel, ásványi anyagokkal és főleg állati szerves anyagok bevitelével, folyamatos levegőztetéssel állítható elő. A kiindulási alapanyagoktól függ, hogy ez az „aktívan levegőztetett komposzt-tea” (ALKO) a talaj-táplálékháló szervezetek milyen típusait és milyen mennyiségben tartalmazza. A talajba kerülve ez a termék vizet is kijuttat, és az élőlényeket is pótolja, ezzel a növénytápláláshoz, de a növényvédelemhez is kedvező hatású. Bizonyos időnként és szükség szerint a lombra permetezve biokontrol-hatást is ki lehet fejteni, és ezáltal a peszticid és az egyéb xenobiotikum (növényvédőszer-használat) is csökkenhet.

* gilisztahumusz: a giliszták a szerves anyagok feltárásában és az újraépítésében is hasznos tevékenységet folytatnak. A gilisztahumusz olyan táphumusz, ami a műtrágyákhoz hasonlóan közvetlenül hasznosítható tápanyagot tartalmaz. A nitrogént nemcsak mint nitrát, hanem mint ammnium ion is felvehetőként tartalmazza, magas enzimatikus aktivitás jellemzi. A gilisztahumusz hasznos a gyomok elnyomására, mivel a gyomok főleg nitrát-alapú táplálkozást igényelnek, a mikrobák és a gazdasági növények pedig inkább ammónia-alapút.

* erjesztett, fermentált szerves anyagok: ezek az anyagok a biogáztermelés melléktermékei. Mind a szilárd részek a fermentum, mind pedig a folyékony fermentlé felhasználható a növény–talaj-rendszerben. Ezek a mezőgazdasági eredetű szerves anyagokból a levegő (az oxigén) kizárásával (anaerob úton) keletkeznek. Az ilyen anyagokban található anaerob mikroszervezetek intenzív anyagcserét folytatnak és ezek eredményeként a talaj szerves anyaga gyorsan fogy. Rendszeres és tartós anaerob, erjesztett, fermentált anyagokkal történő kezeléseknél a talaj szerves anyagának a mennyiségét és minőségét folyamatosan vizsgálni, ellenőrizni szükséges.

Baktérium-trágyák és a talajállapot

A baktériumok a talaj hasznos mikroszervezetei. Hiányuk esetében a baktériumtrágya-kezelésekkel lehet a talaj-állapotot javítani. Az élőlényeket (baktériumokat, gombákat és algákat) tartalmazó termékek nem trágyaként hatnak, hiszen pusztulásukkal csak igen kevés felvehető talajtápanyag keletkezik. Aktív élettevékenységükkel azonban hozzájárulnak a talajtani folyamatokhoz. Számos típusuk van, így segíthetik a növény tápanyag-felvételét, a nitrogén-táplálást, a foszfor-mobilizálást, a növény vasfelvételének az egyensúlyát, kifejthetnek antagonista képességet a talajeredetű, növénypatogén gombákkal szemben, javíthatják a talaj strukturális, szerkezeti összetételét is azáltal, hogy a testük védelmére kiválasztott nyálkaanyagok, mint ragasztószerek stabilizálják a talaj mikroszerkezetét, segítik a talajok aggregátum-stabilitását.

A talajminőségtől függő kezelések meghatározása

Hogy mi hiányzik egy adott talajból, milyen annak állapota, egészsége, patogén-elnyomó képessége? Ezek a kérdések napjainkban új vizsgálati szemlélethez és módszerekhez vezetnek. A megfelelő válaszhoz vizsgálatokra, monitoringra van szükség. Ha megállapítjuk a mikrobák összetételét, mennyiségét és működőképességét egy adott talajban, akkor biztosabban válogathatunk a jelenleg piacon levő számos termék közül is. A megfelelő önálló tudás „talajerő-gazdálkodás” szakirányú továbbképzés keretében szerezhető meg. Ehhez és a hiányzó szolgáltatáshoz a hátteret a SZIE Talajtan és Vízgazdálkodás Tanszékén komplex talajlaboratóriumok biztosítják. A specifikus vizsgálatok tartalmazzák a piacon hiánypótló talajbiológiai tulajdonságokat is. A talajállapot fontosságát nemzetközi EU-Fp7 által támogatott projektben (www.biofector.info) jelenleg is kutatjuk. A mikrobiológiai hiányzó láncszemet a legtöbb és legfontosabb mikroba-csoportokra megadjuk, a kezeléshatásokat folyamatosan követjük, a végső eredményességet értékeljük, statisztikai alátámasztással igazoljuk. Ezek nélkül a baktériumtrágyás kezeléseknél bizonytalansági tényezők is felléphetnek, amit vizsgálatainkkal és szaktanácsadással javaslunk elkerülni.

Prof. Dr. Biró Borbála
talajbiológus, az MTA doktora, egyetemi tanár

[email protected]