Egyre pontosabb adataink vannak arra nézve, hogy milyen méretű és profilú gazdaságok milyen jellegű ökológiai termeléssel foglalkoznak hazánkban. A számok mögött sokszor meglepő, de érthető és egyben biztató folyamatot látunk.
2021-ben a KSH adatai szerint a mezőgazdasági terület 5,8%-án, 293,6 ezer hektáron folyt biogazdálkodás Magyarországon. A területek 61 százaléka rét/legelő volt és csak 31 százaléka szántóföldi növény, ezeknek is a harmada zöldtakarmány, vélhetően lucerna. 2023-ban már 6,4 százalék volt a bioterületek aránya Magyarországon. A 2030-ra kitűzött 10 százalékos cél már megközelíthető tűnik, de nem érhető el ebben a tempóban. Másrészt a legfontosabb kérdés az, hogy mit is termelünk ezen a 320 ezer hektáron?
Javuló trendek
A nemzetközi Fibl adatbázis grafikusan is ábrázolja a KSH adatait, így nemcsak számokat tudunk idézni belőle, de vizualizálva is megosztunk pár információt. 2023-ban 177 338 hektáron gyep, 121 750 hektáron szántóföldi növények és 21 133 hektáron ültetvények voltak találhatóak a magyarországi ökogazdálkodásba vont területeken. Még közelebbről szemlélve, a szántóból
• 43 839 hektárt a gabonafélék,
• 42 141 hektárt a takarmánynövények,
• 15 073 hektárt az olajnövények,
• 3498 hektárt a hüvelyesek
• és 4988 hektárt a zöldségek foglaltak el.
Az ültetvények felén, 9763 hektáron különféle gyümölcsök, 4553 hektáron diófélék, 2231 hektáron szőlő és 2159 hektáron bogyósok voltak. A mellékelt grafikonon az is érzékelhető, hogy a nagy területi megugrások a támogatási programok indulási időpontjaihoz köthetők. A legutóbbi, tavaly év végén megpályázható kiírásra mintegy 5800 kérelem futott be bő 350 ezer hektárra.
Sok ez vagy kevés? Gyepeken nagyon könnyen teljesíthető a 22,5% ökoarány, Ausztria is ennek köszönheti vezető helyét az ökológiai művelésben (lásd keretben.) Nézzük meg inkább a többi hasznosítási ágban az ökotermelés arányát és a trendeket is! Mindkettőben pozitív elmozdulások történtek az utóbbi 5 évben.
Nemcsak az ökoterület egésze ugrott meg, de ezen belül nőtt az ültetvények aránya is. (A szántó esetében az arányokat tekintve nem látni nagy elmozdulást.) Az ökoművelés már a magyarországi ültetvények negyedét fedi le! Ezzel szemben a gabonaféléknek csak 1,8, az olajnövényeknek mindössze 1,6 százaléka állt 2023-ban ökoművelés alatt. Ennél még a bioszőlő közel kétezer hektárja is nagyobb arányt (3,8%) képvisel az ágazaton belül. Nem rossz a biozöldségek 5,9 százalékos aránya sem, és egészen kiugró a száraz hüvelyesek körében elért közel 29 százalékos érték.
Az ültetvények körében tekintettel kell lennünk arra, hogy 2023-ban a bodza területe átlépte a 6 ezer hektárt, a csipkebogyóé pedig közelítette a 4 ezret. Elsősorban ezekre a növényekre kell gondolnunk, amikor az ökoültetvényekről beszélünk. A hüvelyesek körében pedig a szója foglalja el messze a legnagyobb területet hazánkban, ennek exportra szánt részében magas a bioarány is.
Az európai környezet
Minden országnak megvannak a maga termelési sajátosságai, amik az ökológiailag művelt terület hasznosítási irányában is megmutatkoznak. Franciaországban például kimagaslóan nagy (1,6 millió ha) az ökológiai szántóterület, hiszen nagy mennyiségben termelnek az exportpiacokra olyan gabonákat, mint a durum. Spanyolországban viszont az ültetvények (0,8 millió ha) viszik a prímet, köszönhetően az olajfaligeteknek. Olaszországban egyaránt sok található az öko minősítésű szántóból (1,1 millió ha) és ültetvényből (0,6 millió ha). A legnagyobb ökoművelési arányt azonban Ausztria éri el az EU-ban, ahol a mezőgazdaságilag hasznosított földek több mint 27 százalékát sorolják ide, de ez elsősorban legelőket takar, melyeken biominősítésű állattartás folyik. 2023-ban 14 ország ért el 10 százaléknál magasabb ökoarányt, nekik köszönhetően lépte át az EU ökoművelésbe vont területi átlaga a 10 százalékot.
A közösség legnagyobb biotermék-fogyasztója Németország, ahol 2023-ban 16 milliárd eurót tett ki a biotermékek kiskereskedelmi forgalma. És bár az ország az EU második legnagyobb feldolgozókapacitásával rendelkezik Olaszország után, készen is rengeteg bioterméket importál. Az egy főre eső költésben azonban Svájc, Dánia és Ausztria vezet a biopiacon.
Az EU legnagyobb mennyiségben biominősítésű trópusi gyümölcsöket importál (főként Ecuadorból és a Dominikai Köztársaságból), valamint olajpogácsákat és szójababot, utóbbiak döntően Ukrajnából érkeznek. Ukrajna mind a mai napig az EU harmadik legnagyobb biotermék-beszállítója, noha már csak a 40 százalékát (190 ezer tonna árut) képes leszállítani a háború előtti árumennyiségnek.
Mekkora gazdaságok foglalkoznak ökotermeléssel?
Tavaly ősszel érdekes tanulmányt tett közzé az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ÖMKi). Az Allacherné Szépkuthy Katalin és dr. Jobbágy Péter által jegyzett írás sok meglepő adattal szolgál a bioszegmensben tevékenykedőkről a 2020-as évből. Először is sokak számára megdöbbentő lehet, de az ökogazdálkodás nem a kisüzemekre jellemző tevékenység. Az ökoművelést (is) folytató üzemek átlagos mérete nyolcszor nagyobb, mint az ezzel nem foglalkozó gazdaságoké. A mérethatékonyság mellett a támogatásokra is erőteljesebben támaszkodnak azok, akik beszálltak a szegmensbe.
Míg a tisztán konvencionális gazdaságok 55,4 százaléka, addig az ökogazdaságok 98,6 százaléka vett igénybe támogatást a Közös Agrárpolitika keretein belül. Ökológiai művelés esetén már sokkal kisebb mérettől igénylik a dotációt az üzemek: 50 hektár felett már mindegyikük igényelt valamilyen KAP-támogatást, míg a konvencionális gazdaságok esetében ez csak a 300 hektár feletti gazdaságokra igaz. A méret növekedésével az üzemek egyre nagyobb aránya vállal valamekkora területen ökológiai gazdálkodást. A 300 hektár feletti méretkategóriában 514 ökogazdaság működik az országban, ez az összes 300 hektár feletti gazdaság közel ötödét (18,6%) teszi ki! És bár igaz, hogy közöttük a legalacsonyabb a teljes területen ökológiai gazdálkodást folytatók aránya (csupán 16,7%), mégis ez a méretkategória adja ki a legnagyobb ökológiai területet, 142 ezer hektárt. Tehát az országban művelt ökoterületek mintegy fele 300 hektárnál nagyobb méretű üzemekben található, amelyek párhuzamosan folytatnak bio- és konvencionális gazdálkodást.
Mit termelnek ökocímkével?
A méret növekedése azonban nem tesz jót a termelési szerkezetdiverzifikációjának, és ez az ökoművelésbe vont területekre nézve is igaz – mutatnak rá a szerzők. A legnagyobb üzemek gyakorlatilag csak szántó és gyep művelési ágakban folytatnak ökológiai gazdálkodást. Ezzel szemben a legkisebbeknél igen jelentős az ültetvények (főként gyümölcsösök és kisebb részt a borszőlő) részesedése az ökológiai területekből. Ennek részben az is oka, hogy a kertészeti ágazatok kisebb területen is jelentős jövedelemtermelő képességgel rendelkeznek – fűzi hozzá az eredményhez Jobbágy Péter.
Az ökoművelést folytató gazdaságok általában véve hajlamosabbak a gyepeket bevinni az ökoprogramba. Konkrétan az érintett üzemek a gyepterületeik 77,5, százalékával szálltak be a támogatási konstrukcióba, míg a szántók esetében csak a 24,5 százalékával. Másrészt a szerzők rámutatnak: a gyepterületekre kapott ökológiai támogatás valószínűleg hozzájárul a konvencionális állattenyésztés jövedelmezőségéhez, hiszen ezekben az üzemekben jelentős nagyságú nem tanúsított kérődzőállomány található. A gyep/tömegtakarmány terület egy része a tavaly őszi támogatási igények alapján vélhetően átkerül az Agrár-környezetgazdálkodási Programba (AKG).
Kik vezetik az ökogazdaságokat?
A tanulmány tesz néhány érdekes megállapítást a gazdaságirányítókra nézve is. Egyrészt az ökogazdálkodást folytató üzemekben szignifikánsan magasabb a férfi vezetők aránya, másrészt ezek életkora is szignifikánsan alacsonyabb, mint a konvencionális gazdaságok vezetőié. Konvencionális gazdaságok esetében ugyanis átlagosan a 35 százalékuk töltötte be az öregségi nyugdíjkorhatárt, míg az ökogazdaságok esetében csak 19 százalékuk. A 40 év alattiak körében ugyanezt látjuk: kétszer nagyobb a fiatal vezetők aránya a biogazdálkodást folytatók között (21%), mint a hagyományos művelést folytató gazdaságokban (10%).
Még szembetűnőbb az iskolázottságbeli eltérés a két kategóriában: míg a tisztán konvencionális üzemek vezetőinek 62 százaléka nem rendelkezett mezőgazdasági végzettséggel, addig ez az arány az ökoművelést is folytatók körében mindössze 17 százalék volt. Az ökogazdaságok vezetőinek 36 százaléka felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkezett, míg a konvencionális gazdaságokban ez az arány alig 9 százalék volt. Úgy tűnik, valóban szükséges a képzettség és a fiatalos, vállalkozó szellem az ökológiai átálláshoz.
Jövedelmezőségi kérdések
A kutatások újabban az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) bevonásával az ökotermelés jövedelmezőségi kérdéseit is feszegetik, de az adatgyűjtés még csak most indult el. Jobbágy Péter az első számokból úgy látja, hogy kifejezetten az árutermelés felé mozdult el az ökogazdálkodás. A legelők egy része átsorolódott más támogatástípusok alá (Natura 2000, AKG), az ökoültetvényekben jó alapokat jelent, hogy a fák átlagéletkora alacsonyabb, mint a hagyományos üzemekben, és újabban a szántót is megéri átállítani ÖKO-ra: „Mióta a konvencionális termelésben 7-8 tonna búza szükséges a nyereséges működéshez, sok területen észszerű alternatíva lett a 3-4 tonnát hozó ökogabona előállítása” – magyaráz a kutató.
Gönczi Krisztina
