„A legnagyobb energia a gazdaságban nem a gázolaj, hanem a nitrogén”– David Guy
„Nem vagyok előadó, én gazda vagyok” – a TMG REAG Talajélet Konferencián ezzel a mondattal kezdte előadását David Guy, aki ma egyszerre gazdálkodó, agrármérnök és a francia SKY Agriculture (Burel-csoport) vezetője (és egyébként zseniális előadó, a Szerk.).
David Guy története azért érdekes a magyar termelőknek is, mert nem „tankönyvből” jutott el a talajkímélő rendszerekig: pénzhiányból induló, álmodozó fiatalként kezdte, csak később lett belőle tudatos talajépítő, inputcsökkentő, majd – a legnehezebb pályát is megcélozva – forgatás nélküli vagy erősen csökkentett művelésű ökológiai növénytermesztő.
Egy álom a tanterem fölött és az inspiráló kényszerGuy nem gazdálkodó családból érkezett: édesapja tanár volt, családjuk a tanterem fölött élt. A gyerekkori álom is a klasszikus volt: nagy traktor, nagy eke, nagy birtok. Csakhogy indulótőke és föld nélkül ez inkább volt romantikus, mint reális elképzelés. Ahogy előadásában is fogalmazott Jakabszálláson: kezdő farmerként a forgatás elhagyása kezdetben nem agronómiai hitvallása volt, hanem egy kényszermegoldás, mivel a szántás költségeit egyszerűen nem tudta kitermelni. A „technológia” viszont – ha valaki elég makacs és kíváncsi – idővel rendszerré áll össze.
(fotó: David Guy, Horizont Média)
A regeneratív gondolkodás és az 5%-os szabály
David Guy leegyszerűsíti a regeneratív szemlélet fogalmát, szerinte „csak” három ismérve van a technológiának, mégpedig a talajbolygatás csökkentése, a talaj takarása és a diverzitás növelése. A negyedik szót – a no-tillt – viszont direkt nem emeli piedesztálra gazdálkodóként. Nála a forgatás nélküli művelés nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy jobb talaja és pénzügyileg működő gazdasága legyen. Meggyőződése, hogy nem attól lesz valami „jó”, hogy ráírjuk, hogy no-till, hanem attól, hogy a talajállapot és a költség–hozam egyenleg javul.
Az előadás egyik megszívlelendő üzenete a kísérletezésről szólt. A TMG REAG-hoz hasonló konferenciák után sokan „megtérnek”, hazaérve egyetlen mozdulattal átírják az egész üzemet, majd ha jön egy rossz év, az egész koncepciót temetik. Guy ezzel szemben azt mondja: „először csak 5%-on próbáld ki! Elég nagy terület, hogy tanulj belőle, és elég kicsi, hogy nyugodtan aludj”. Cégvezetőként is azt látja működőnek David Guy, ha a szervezet minden évben szán pénzt és időt a tesztekre. A Burel/SKY Agriculture is erre épít, a három történelmi márka – Sulky, Sky, Prolog – egy zászló alá került, és a vállalat kifejezetten hangsúlyozza a fejlesztést, a képzést és a kísérleteket.
Egy francia „átlagfarm” tanulságai: 170 hektár, 13 kultúra, sok takarónövény
David Guy 2003-ban vásárolta meg a gazdaságát. Először minimális műveléssel indult, 2011 körül váltott erősen csökkentett bolygatásra, forgatás nélkülire, majd 2016–2017 táján ökológiai rendszerre. A 170 hektáros birtokmérete francia szemmel átlagos, az évi 800 mm körüli csapadékátlagával viszont már mi is kiegyeznénk, még akkor is, ha a téli „túl sok” és a nyári „semmi” ott is nehezíti a termelést.
A leglátványosabb fordulat a gazdálkodásában a vetésforgók megváltoztatása volt: induláskor három fő növényt (búza, árpa, repce) termelt, ma tizenhármat. A felsorolásában szerepel többek között őszi kalászos blokk (árpa, búza, tritikálé, rozs, zab), pillangósok (lóbab), valamint hajdina, csillagfürt, szója, kukorica, napraforgó, kender, és ezek között takarónövény-keverékek, jellemzően 5–7 fajból.
Mitől „talajkímélő” ez a gyakorlatban?
A talajkímélés David Guy gazdaságában nem egyetlen művelet elhagyását jelentette, hanem több elem összehangolását:
• állandóbb gyökérjelenlétet (takarónövények, alávetések, társítások),
• mulcs és felszíni szervesanyag-védelmet,
• sekély, célzott beavatkozást, ha szükséges,
• a gyomok és a nitrogén körforgásának „rendszerszintű” kezelését, nemcsak tüneti megoldásokkal.
A talajvizsgálati példájában 20 év alatt nőtt a szervesanyag-tartalom (1,6-ról 2,4%-ra), és javított a pH-n is (5 környékéről 7 közelébe). „Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki holnap megduplázza, ha így gazdálkodik, hanem azt, hogy következetes rendszerben mérhető irányba mozdulnak a fontosabb mutatók”– hangsúlyozta a francia tapasztalatait David Guy.
Miért a nitrogén a „legnagyobb energiafaló”?
Amikor energiáról beszélünk a gazdaságban, reflexből a gázolaj jut eszünkbe. Guy ebből a gondolatból indította provokáló véleményét is: szerinte a legnagyobb energiatétel a nitrogénműtrágya, mert az ára és előállítása erősen földgáz- és energiafüggő. És itt kapcsol át a talajkímélés a gazdasági túlélésre, ugyanis ha a nitrogén ára kileng, a klasszikus, magas inputú modellek kiszámíthatósága egyből sérül.
A Jakabszálláson bemutatott példák (búza 8 t/ha átlag, 190 kg N/ha körüli igény; a nitrogén ára 0,8–2,9 euró/kg sávban ingadozott) is azt üzenték, hogy a költség nem „kicsit nő”, hanem üzemmérettől függően sok tíz- vagy százezer euró lehet a különbség. A részletek országonként eltérnek ugyan, de a logika magyar viszonyok között is ismerős: a műtrágyaár közvetlenül meg tudja ingatni a mezőgazdaság jövedelmezőségét.
Két út: technológia és agronómia – de nem azonos súllyal
A precíziós kijuttatás, a szakaszolás, a dózisvezérlés valódi megtakarítást jelent – Guy is beszél erről, hiszen a Sulky/SKY kínálatban is hangsúlyos ez a technológia. Ugyanakkor gazdaként azt állítja, hogy a technológia sokszor 15–20% körüli plafont ad a nitrogénoldalon, míg az agronómiai fogásokkal – jó rendszerben – ettől nagyobb ugrás érhető el. A nitrogén-megtartásban a legnagyobb eszköznek a takarónövényeket nevezte meg Guy, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez sem varázspálca, az időzítés a kulcsa az eredménynek. A vetés ideje és a bolygatás mértéke meghatározó továbbra is. Korai vetésnél (augusztus vége–szeptember eleje) a takarónövény felveszi a talajban maradó nitrogént, csökken a kimosódás kockázata, „áttelelteti” a tápanyagot biomassza formájában. Késői vetésnél és intenzív talajmunkánál ugyanakkor a talajbolygatás felerősíti a mineralizációt, hirtelen több felvehető N jelenik meg, amit a gyér takarónövény már nem képes időben megfogni, így a rendszer akár rosszabbul is járhat. Ez különösen aktuális ott, ahol az őszi csapadékos időszak laza szerkezetű talajjal párosul.
Miért keverék? Eltérő gyökér és gyomelnyomás
A takarónövény-keverékek használatába sem divathóbortként vágott bele David Guy, döntése tudatos volt, a különböző gyökérmélység és eltérő tápanyagfeltárás más talajszerkezet-építő hatással más biomasszát eredményez. Egy faj (például facélia) is ad valamit, de a keverékeknél a különbség ugrásszerű lehet, nagyobb zöldtömeget, több megkötött tápanyagot, erősebb gyomszabályozási hatást eredményezve.
A gyomok közül a rezisztens perje/rozsnok jellegű problémákra is megoldást talált a keverékek használatával a francia gazdálkodó. Tapasztalata szerint az egyszikű gyomok ugyanis szeretik, ha van nitrogén és van fény, egy jó takarónövényállomány pedig mindkettőt el tudja venni, felveszi a szabad nitrogént, és árnyékol, így a kelés és a kezdeti fejlődés rosszabb esélyekkel indul.
Élő mulcs fehér herével: „készen áll” a takarás, mire aratsz
Gazdaságának egyik legérdekesebb, sokat emlegetett megoldása a kis termetű fehér here repcébe vagy kalászosba történő alávetése (jellemzően 3–5 kg/ha). A logika ebben az esetben kifejezetten a nyári szárazságra reagált: ha betakarítás után már nem lehet biztosan takarónövényt indítani, akkor annak vetését előre kell hozni, a takarónövény már legyen ott a kultúrnövény alatt, majd akkor veszi át a feladatát, amikor a főnövény lekerül. Nem problémamentes a módszer, ezt az előadó is bevallotta: vetéskor a kalászosnak gyakran indító nitrogénre van szüksége, mert az élő növénytakaró és a csökkentett mineralizáció miatt az őszi indulás „sárgulós” lehet.
Guy tipikus javaslata ehhez 10–15 kg N/ha a sor mellé/sorba kijuttatva, a helyi viszonyokhoz igazítva. A példát számokkal is igazolta a Champagne térségében gazdálkodó Guy: a 10–12 t/ha potenciállal rendelkező ugyanazon táblán, ugyanazon búzával fehér herés elővetemény/alávetés mellett kb. 130 kg/ha nitrogén kellett a célterméshez, kontrollban pedig kb. 220 kg/ha N érte el ugyanazt. A különbség 90 kg/haN, ami akkor válik igazán „ütőssé”, amikor a nitrogén ára 2–3 euró/kg (a kijuttatás költségét még nem számolva). Az ökológiai rendszerben a nitrogén- stratégia még élesebb. Guy ezért sokszor nem tiszta állományban gondolkodik, hanem keverve vet: például tritikálé + csillagfürt, illetve őszi búza + lóbab. Ennek hozadéka a stabilabb állomány, jobb erőforrás-hasznosítás, és hosszabb távon talajélet- és szerkezetépítés. A technológia árnyoldala az eltérő érésidő, a betakarítási logisztika, valamint az, hogy a terményeket szét is kell választani, ha értékesíteni akarjuk – nála ezért jelent meg a tisztítás/szeparálás mint beruházási tétel.
David Guy a gépészeti tanulságot is nyíltan felvállalta: a többféle vetőmaghoz, a többféle vetésmélységhez olyan vetőgépek kellenek, amelyek több tartállyal dolgoznak. A modern direktvető gépeknél ez már alapirány: az Easydrill például kifejezetten úgy pozicionálja magát, hogy művelt talajba, direktvetésben vagy akár élő takarónövénybe is képes vetni, és több tartállyal többféle anyagot kezel egy menetben. A táblaméret csapdája és a „fás sávok” mint kompromisszumDavid Guy szerint a biodiverzitás nem PR-téma, hanem termelési kockázat, ugyanis, ha eltűnik az élő háttér, nő a kártevő- és betegségnyomás, romlik a rendszer rugalmassága. A francia példák azt is igazolják, hogyan nőtt a táblaméret az elmúlt évtizedekben, és hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra „visszakicsinyíteni”. Erre a kérdésre adott válasza egy érdekes kompromisszum volt: a fás elemekkel történő sávos tagolással („tree cropping”) a nagy táblán belül 12–24–30 méteres sávokat hoznak létre. A módszer a kórokozók/kártevők „folyosóit” megtöri, a nyári hőségben a mikroklíma és a szélhatás csökken, sőt, az esetleges tűzterjedést is lassítja forró, száraz nyarakon.
Relay cropping, az évi két aratás álmával
A saját 5%-os kísérletei között szerepel egy relay cropping (rávetéses, „átfedéses” termesztés) megoldás is, amikor az őszi búzát és a lóbabot széles sortávokra rendezi, majd tavasszal a búza alá/közé szóját vet, hogy júliusban arassa a búzát, szeptemberben pedig a szóját. Ezért a gondolatáért ma még sok kritikát kap, de jól mutatja Guy logikáját, miszerint a talaj és a napfény „üresjáratait” kell lecsökkenteni, miközben a piaci és gépészeti realitásokhoz is igazodni kell.
Előadása során David Guy többször is visszakanyarodott a gazdaságtanhoz. A magyar termelők (is) tudják, hogy a társadalom elvárásai – kevesebb vegyszer, több szénmegkötés, jobb talaj – pénzbe kerülnek, és ha nem fognak beruházni, akkor a zöld átállás csak szlogen marad. Ugyanakkor mindez csak akkor lesz kivitelezhető – hangsúlyozta a francia gazdálkodó –, ha termékeikért tisztességes árat kapnak, ugyanis jelenleg ennek az átállásnak a költségét a bevételeik nem fedezik. Üzenete, miszerint „No income = no transition” a fogyasztóknak, az élelmiszeripar szereplőinek és a politikai döntéshozóknak is szólt, mintegy magyarázatként: ahhoz, hogy a gazdálkodók meg tudjanak felelni a társadalom elvárásainak a talajélet, az éghajlat, a biodiverzitás és a levegőminőség tekintetében, megfelelő jövedelemre van szükségük.
(Fotók: David Guy, Horizont Média)
Sándor Ildikó
Agrárágazat Tudástár: nitrogéncsapda – a növénytermesztésben az a helyzet, amikor a nitrogénműtrágya magas energiaigénye, árkitettsége és kimosódási vesztesége egyszerre növeli a költséget és a termelési kockázatot; mérséklését a takarónövények, a diverz vetésforgó, a csökkentett talajbolygatás és a nitrogén talajban tartását segítő rendszermegoldások szolgálják.
