Egy németországi hobbibaromfitenyésztő szomszédja perre ment a folyamatos kukorékolás miatt. A bíróság ítélete szerint a hajnali lármának véget kell vetni – de nem feltétlenül a kakasok eltávolításával.
A bajorországi Ingolstadt közelében élő baromfitartó három kakast és több tyúkot nevelt a település szélén lévő birtokán. Ám egyik szomszédja – akinek háza mintegy 100 méterre fekszik – nem bírta tovább a szinte megállás nélküli kakaskukorékolást, és bírósághoz fordult a zaj megszüntetése érdekében.
A kakasok túlságosan „beszédesek”
A bíróság szakértők bevonásával vizsgálta az ügyet, és megállapította: a három kakas „kórusa” valóban folyamatos lármaforrást jelent. Bár a hangerejük nem kiugróan magas, az állandó és kiszámíthatatlan időpontokban felhangzó kukorékolás zavaróbb lehet, mint egy folyamatos háttérzaj. A bírák különösen problémásnak találták, hogy a kakasok egymás hangjára válaszolva szinte egész nap és éjszaka is kukorékoltak.
Csak egy maradhat – vagy más megoldás is van?
Az elsőfokú bíróság úgy döntött, hogy a baromfitartónak vagy meg kell válnia két kakastól, vagy át kell helyeznie az ólakat az ingatlan távolabbi részére. A hobbitenyésztő fellebbezett, mondván, hogy nem kapott egyértelmű útmutatást arra, miként csökkentheti a zajszintet.
Az ügy a müncheni fellebbviteli bíróság elé került, amely megerősítette: a baromfitartó maga dönthet a megoldásról. Megtarthatja az állatokat, ha csökkenti a kakasok számát, áthelyezi a ketreceket, vagy zajcsökkentő intézkedéseket hoz. A döntés lényege, hogy a szomszédnak joga van a nyugodt éjszakákhoz, de a hobbitenyésztő is folytathatja szenvedélyét – feltéve, ha a kakasok nem uralják a környék hangterét.
Forrás: Wochenblatt
Olvasson bele komolyabb témájú híreinkbe is: Madárinfluenza – a magyar keltetőtojás sem elég
