A legtöbb gazdát ma egy kérdés foglalkoztat: a körforgásos, „zöldnek” mondott gazdálkodás szép dolog, de mikor hoz valódi pénzt? A talajmegőrzés, a szervesanyag-visszapótlás, az állattenyésztés és a növénytermesztés összekapcsolása mind idő- és tőkeigényes lépések – mégis egyre több tapasztalat mutatja, hogy hosszú távon ezek jelenthetik a jövedelmező működés alapját.
Egy hazai agrárszakmai kerekasztal résztvevői – Umenhoffer Péter (cégvezető, Bio-Nat), dr. Drexler Dóra (ügyvezető, Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet), Szentpáli Szilárd (növénytermesztési ágazatvezető, Bonafarm Mezőgazdaság), Baksa Bettina (fenntarthatósági vezető, UBM Csoport) és Farkas Csaba (fenntarthatósági és innovációs igazgató, Mastergood) – arról beszéltek, hogyan válhat a körforgás nemcsak szakmai, hanem üzleti sikertényezővé a magyar mezőgazdaságban.
Talajpusztulás: a rejtett veszteség, amit ma még kevesen áraznak be
Az elmúlt évtizedekben az intenzív talajhasználat, a megváltozott vetésszerkezet és a nagy gépesítettség oda vezetett, hogy a termőföld sok helyen „kifáradt”. A talaj már nem egyszerű tartószerkezet, hanem sérülékeny, élő rendszer, amelynek tőkekészletét évtizedek óta fogyasztjuk.
Becslések szerint a mezőgazdasági területek jelentős részén humuszhiány, erózió vagy defláció figyelhető meg: a szél és a víz minden évben visz magával valamennyit a termőrétegből. Ez a veszteség sokszor láthatatlan, a költség mégis ott van a mérlegben: gyengébb vízmegtartás, ingadozóbb hozamok, érzékenyebb reakció az időjárási szélsőségekre.
A szakértők abban egyetértettek, hogy a szerves anyag visszapótlása – szerves trágya, komposzt, zöldtrágya, mulcs – ma már alapvető feladat. A jól felépített tápanyag-gazdálkodás nem kiváltja, hanem kiegészíti a meglévő megoldásokat: a műtrágyázás mellé olyan elemek kerülnek, amelyek a talajéletet és a szerkezetet erősítik.
Kiegyensúlyozott tápanyag-gazdálkodás – műtrágya és szerves anyag együtt
A körforgásos agrárgazdálkodás egyik legfontosabb üzenete: nem a termésrekord a cél, hanem a stabil, fenntartható profit. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a gazdaság a tápanyag-utánpótlást több pillérre építi.
A tapasztalatok szerint az a gazda jár jól, aki
- talaj- és levélvizsgálatra alapozza a tápanyagutánpótlást,
- a műtrágyát célzottan, mértékletesen, a növény aktuális igényeihez igazítva használja,
- emellett szerves trágyát, komposztot, melléktermékeket és mikrobiológiai készítményeket is beépít a technológiába,
- a tápanyag-gazdálkodást többéves programként, nem egyetlen szezon feladataként kezeli.
Így nem az a cél, hogy mindenből „minél több” kerüljön a földre, hanem az, hogy jó arányban, jó időzítéssel kapja meg a növény a számára szükséges elemeket. Ez hosszabb távon kiegyensúlyozottabb költségszintet, tervezhetőbb hozamot és jobb talajállapotot eredményez.
Talajvizsgálat: befektetés, amely döntéseket változtat meg
A szakértők hangsúlyozták, hogy az ötévente, kötelező jelleggel elvégzett talajvizsgálat ma már nem elég. A körforgásos gondolkodás alapja, hogy a gazda valós adatok alapján döntsön tápanyagokról, vetésforgóról, technológiáról.
Ehhez szükség van arra, hogy
- a talajmintavétel rendszeres és szakszerű legyen,
- a laboreredményeket talajtani szakemberek segítségével értelmezzék,
- a kémiai paraméterek mellett figyeljék a szerkezetet, a vízmegtartó képességet és a biológiai aktivitást is.
Mindez elsőre pluszköltségnek tűnhet, valójában viszont a felesleges inputok kiszűrésével térül meg: a gazda elhagyhatja a „biztonsági ráhagyásból” kijuttatott mennyiségek egy részét, és pontosabban tudja meghatározni, mikor mire van valóban szükség.
Klímaváltozás: a régi technológia egyre kockázatosabb
A klímaváltozás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a korábban megszokott agrotechnikai receptek már nem működnek úgy, mint tíz–húsz éve. A csapadék mennyisége és eloszlása átalakult, gyakoribbak a rövid, szélsőséges időjárási események.
Ezért egyre több gazdaság dönt úgy, hogy technológiát vált:
- talajkímélő, redukált menetszámú művelést vezet be,
- nagyobb hangsúlyt ad a takarónövényeknek és a maradványok talajban tartásának,
- a tápanyag-gazdálkodást a talaj állapotához és a csapadékviszonyokhoz igazítja.
Az öntözés kérdésében is megjelent a körforgásos szemlélet: a gazdaságos megoldás az, ha előbb a talaj vízbefogadó és vízmegtartó képességét erősítjük, és csak erre építünk öntözési beruházást. Így az eljuttatott víz valóban hasznosul, nem folyik el vagy nem áll meg a felszínen.
Amikor a trágya érték, nem hulladék
Az állattenyésztés és a növénytermesztés összekapcsolása a körforgásos gazdálkodás egyik legkézzelfoghatóbb eleme. A melléktermékek – mint a szalma – jól használhatók alomként, a keletkező trágya pedig értékes tápanyagforrássá válik, ha visszakerül a szántóföldre.
Az ilyen rendszerek kiépítése ugyan beruházás-igényes (istállók, trágyatárolók, szállítás, kijuttató gépek), de cserébe stabil, egymásra épülő értékláncot eredményez:
- a növénytermesztés biztosítja az állattartás számára az alapanyagokat,
- az állattartás pedig több formában – szerves trágya, melléktermékek – visszatáplálja a tápanyagokat a talajba,
- a gazdaság belső tápanyag-körforgása erősödik, csökken a kiszolgáltatottság a külső beszerzésektől.
Beruházás, támogatás, megtérülés: a pénz nyelvén is meg kell állnia a helyét
A körforgásos agrárgazdálkodás alapfeltételeinek megteremtése komoly tőkét igényel: új üzemek, technológiák, víztározók, gépek, talajmintavételi és adatelemzési rendszerek szükségesek. A megtérülés csak azután indul, hogy ezek a rendszerek ténylegesen működni kezdenek.
A szakértők ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a támogatásokat érdemi fejlesztésre érdemes fordítani. Ha egy technológia azért kerül be a gazdaságba, mert pontot ér egy rendszerben, de szakmailag nem illik a termelési környezetbe, akkor nehéz lesz megtalálni a pénzügyi hozadékát.
A körforgásos szemlélet megtérülése több csatornán jelenik meg:
- a termőképesség hosszú távú megőrzése,
- a tápanyag- és energiafelhasználás ésszerűsítése,
- a szélsőséges időjárási években kisebb hozamkiesés,
- a piacon realizálható többletérték (minősítési rendszerek, fenntarthatósági elvárások, vevői bizalom).
A legnagyobb kockázat: ha semmit nem változtatunk
A szakértők szerint a legnagyobb veszély ma az, ha a mezőgazdaság szereplői továbbra is kizárólag a megszokott gyakorlatokhoz ragaszkodnak. A talajállapot lassan romlik, a klíma fokozatosan változik, a piaci elvárások pedig közben szigorodnak – mire mindez egyszerre „beérik”, nagyon nehéz lesz utólag korrigálni.
Baksa Bettina külön kiemelte az oktatás szerepét: a jövő agrárszakembereinek már természetesnek kell tekinteniük, hogy a talaj, a víz, a melléktermékek és a tápanyag-gazdálkodás egymásra épülő rendszert alkot. Nem elég „jó technológiát” választani – azt is látni kell, hogy a döntés hogyan hat a gazdaság egészére, akár 10–15 éves távlatban.
Az előadás alapján kijelenthető, hogy a körforgásos agrárgazdálkodás ma már a versenyképes termelés előfeltétele. A talajromlás, a klímaváltozás és a költségkockázatok együtt olyan kihívást jelentenek, amelyre a több pilléren nyugvó, jól tervezett tápanyag-gazdálkodás adhat választ. Aki ma beruház a talajába, a szervesanyag-visszapótlásba, az adatalapú döntéshozatalba és az integrált rendszerekbe, az hosszú távon nemcsak a környezetet, hanem a saját jövedelmezőségét is védi.
Szerző: Dudás Ervin
Kép: Horizont Média
Agrárágazat Tudástár: Körforgásos agrárgazdálkodás – A körforgásos agrárgazdálkodás olyan termelési szemlélet, amely a talajmegőrzést, a szervesanyag-visszapótlást, az adatalapú tápanyag-gazdálkodást és az állattenyésztés–növénytermesztés kapcsolódását egységes rendszerként kezeli, célja a hosszú távon stabil hozam, a kisebb inputkitettség és a klímaváltozással szembeni nagyobb ellenálló-képesség.
