A sikeres termesztés sarkalatos pontja a megfelelő gyomirtás. Közismert, hogy a napraforgó rendkívül érzékeny a korai elgyomosodásra egész addig, míg a növény el nem éri a 35-40 cm-es magasságot. A korai gyomosodás miatt akár 30-50%-os termésveszteség is előfordulhat. A későbbiekben már ilyen mértékű kiesést nem okoz a gyomok elszaporodása.
Természetesen a napraforgó gyomirtásában nélkülözhetetlen az agrotechnikai és a mechanikai eljárások alkalmazása.
Az agrotechnika alapvető módszerei:
- Vetésváltás: Őszi-tavaszi, egy és kétszikű kultúrák váltogatása az adott területen.
- Trágyázás: A napraforgó fiatal állapotában a könnyen felvehető tápanyagokat igényli. Helyes tápanyag visszapótlással a napraforgó kezdeti fejlődését elősegíthetjük, a gyomokkal szemben versenyképesebbé tehetjük.
- Fajtaválasztás: A kezdeti gyors fejlődésű fajták a talajfelszínt korábban borítják, ilyen körülmények között a gyomnövények kevésbé tudnak megerősödni.
- Vetésidő: A napraforgó keléséhez a 8-10°C-os talajhőmérséklet szükséges, ilyenkor a tőritkulás alacsony, illetve a kelés intenzív.
- Magágy készítés: A rögös, illetve cserepes talajból a napraforgó kelése vontatott, a talaj-herbicidek hatása is csak részleges (rögárnyék, cserepes talajon az összefüggő vegyszerfilm megszakad). Sok esetben a sikeres termesztést a talaj előkészítés minősége, a vegyszerhatás szempontjából meghatározóbb lehet.
A korszerű vetőgépekkel a kevésbé jól előkészített talajon is lehet sikeresen vetni, viszont rosszul előkészített talajon az alkalmazott növényvédőszer csak részlegesen tudja hatását kifejteni.
Vegyszerágyat kell készíteni.
- Vetés minősége: Egyenletes mélységű vetés (erre már a korszerű gépesítés alkalmas).
Csatlakozósorok, illetve az egyenes vetés későbbiekben elősegíti a kultivátorozást.
Ilyen vetés esetén a mechanikai művelet elvégzésekor kisebb tőveszteséggel számolhatunk.
A sikeres gyomirtás részét képezik a mechanikai eljárások.
A gyomirtószer hatékonyságát az időjárás nagymértékben befolyásolja.
Kedvezőtlen esetekben sor és töltögetőkultivátorozással lehet korrigálni.
Vegyszeres gyomirtás:
A napraforgó vegyszeres gyomirtásában átalakulások vannak, melynek alapvető okai az Európai Unió általi előírások.
Régebben a napraforgó fontos eleme volt a bedolgozásos, csíráztatókészítmények alkalmazásának.
Jelenleg csak a benefin hatóanyagú készítményfelhasználása engedélyezett ezzel az eljárással.
Vetés előtt nagyon sekély bedolgozással a fluorkloridon hatóanyagú szerek használhatóak, azonban ez az eljárás Magyarországon nem terjedt el.
A készítmények legnagyobb részét vetés után, kelés előtt kell alkalmazni.
A napraforgó gyomirtásában új fejezetnek tekinthető a tribenuron-metil és az imzamox hatóanyagra toleráns hibridek termesztése (Express, IMI).
E két szelektált napraforgó hibridekből viszonylag jó hatásfokkal irtható a mezei acat és a parlagfű, azonban a vadkender elleni védekezés továbbra is problémát okoz.
| Hatóanyag | kakaslábfű | muhar-fajok | pirók ujjasmuhar | vadköles | fenyércirok magról | fenyércirok rizómáról | csattanó maszlag | disznóparéj fajok | egynyári szélfű | fekete ebszőlő | libaparéj fajok | parlagfű | selyemmályva | szerbtövis fajok | varjúmák | aprószulák | mezei acat |
| PPI alkalmazható készítmények | |||||||||||||||||
| benefin | 8 | 8 | 8 | 5 | 5 | 1 | 1 | 5 | 1 | 1 | 5 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |
| fluorkloridon | 4 | 4 | 5 | 2 | 2 | 1 | 5 | 7 | 6 | 7 | 8 | 8 | 6 | 6 | 4 | 1 | 1 |
| pre alkalmazható készítmények | |||||||||||||||||
| acetoklór | 9 | 9 | 8 | 6 | 8 | 1 | 3 | 5 | 2 | 3 | 5 | 5 | 2 | 1 | 1 | 1 | 1 |
| bifenox | 2 | 2 | 2 | 1 | 1 | 4 | 5 | 2 | 3 | 2 | 1 | ||||||
| dimetenamid-p | 8 | 8 | 7 | 6 | 8 | 1 | 3 | 4 | 3 | 1 | 4 | 5 | 3 | 1 | 2 | 1 | 1 |
| dimetenamid-p +pendimetalin | 9 | 8 | 8 | 6 | 8 | 1 | 6 | 4 | 3 | 4 | 6 | 5 | 6 | 1 | 3 | 1 | 1 |
| flumioxazin | 3 | 3 | 1 | 1 | 3 | 1 | 7 | 9 | 8 | 6 | 7 | 7 | 7 | 3 | 6 | 3 | 0 |
| fluorkloridon | 3 | 3 | 3 | 2 | 3 | 1 | 6 | 8 | 6 | 9 | 8 | 8 | 6 | 6 | 4 | 1 | 1 |
| linuron | 3 | 3 | 3 | 3 | 1 | 1 | 3 | 9 | 2 | 9 | 8 | 6 | 3 | 2 | 5 | 1 | 1 |
| oxifluorfen | 4 | 4 | 4 | 2 | 4 | 1 | 7 | 9 | 6 | 9 | 9 | 7 | 7 | 6 | 7 | 4 | 1 |
| pendimetalin | 9 | 8 | 8 | 6 | 8 | 1 | 1 | 6 | 7 | 3 | 6 | 3 | 7 | 1 | 4 | 1 | 1 |
| petoxamid | 8 | 8 | 7 | 4 | 3 | 1 | 1 | ||||||||||
| propizoklór | 9 | 8 | 8 | 6 | 7 | 1 | 2 | 5 | 3 | 2 | 5 | 3 | 3 | 1 | 2 | 1 | 1 |
| S-metolaklór | 9 | 8 | 8 | 6 | 7 | 1 | 2 | 5 | 2 | 2 | 4 | 3 | 1 | 1 | 2 | 1 | 1 |
| S-metolaklór+terbutilazin | 9 | 8 | 7 | 6 | 6 | 1 | 7 | 7 | 7 | 7 | 6 | 6 | 2 | 6 | 1 | 1 | |
| Post alkalmazható készítmények | |||||||||||||||||
| bifenox | 3 | 6 | 7 | 6 | 7 | 4 | 4 | 4 | 4 | 7 | |||||||
| flumioxazin | 3 | 1 | 1 | 5 | 3 | 1 | 1 | 8 | 7 | 6 | 7 | 4 | 6 | 6 | 8 | 5 | 5 |
| imidazolinon rezisztens napraforgóban | |||||||||||||||||
| imazamox (IMI napraforgó) | 4 | 4 | 4 | 4 | 4 | 6 | 9 | 9 | 9 | 9 | 8 | 8 | 8 | 9 | 6 | 6 | 6 |
| tribenuron-metil rezisztens napraforgóban | |||||||||||||||||
| tribenuron-metil (SUMO) | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 9 | 9 | 9 | 8 | 8 | 8 | 9 | 8 | 7 | 5 | 8 |
| Állományszárítás, érésgyorsítás | |||||||||||||||||
| bromoxinil | Egyszikű gyomokkal fertőzött területen ne használjuk. | ||||||||||||||||
| diquat-dibromid | Elgyomosodott területen is alkalmazható. | ||||||||||||||||
| glufozinát-ammónium | Elgyomosodott területen is alkalmazható. | ||||||||||||||||
| glifozát (K só) | Évelő egy- és kétszikű gyomnövénnyel fertőzött területen is alkalmazható. | ||||||||||||||||
| glifozát ammónium | |||||||||||||||||
| glifozát izopropilamin só | |||||||||||||||||
| glifozát izopropilamin só +etoxilált zsíramin | |||||||||||||||||
Jelmagyarázat: 1: hatástalan 2: rossz 3: nagyon gyenge 4: gyenge 5:kérdéses 6: elfogadható 7: jó 8: nagyon jó 9: kitűnő
A napraforgó jelentősebb kórokozói és a védekezés lehetőségei
Magyarországon a napraforgó vetésterülete – a mindenkori jövedelmezőségi viszonyoktól függően – 400-560 ezer ha között ingadozik.
2010-ben 527.000 ha-on vetettek napraforgót, de a szélsőséges időjárás miatt ebből csak mintegy 502.000 ha-on tudták a termést betakarítani.
Az államilag elismert hibridek (fajták) száma rohamosan növekszik, bő választási lehetőséget biztosítva a termesztőknek.
A minősített olajhibridek optimális körülmények között 5,0 t/ha termésre képesek, ennek ellenére az országos termésátlag 2,0 t/ha körül ingadozik, „jó” évjáratokban sem éri el a 2,5 t/ha-t. 2010-ben 1,9 t/ha termést takarítottak be hektáronként.
A termőhelyi adottságok,illetve az agrotechnikai és tápanyagellátási hiányosságok, a szélsőséges időjárás mellett a napraforgó betegségek – évjáratonként változó mértékben – felelősek az alacsony termésátlagokért.
A napraforgó közel negyven kórokozónak gazdanövénye, de csak 6-8gombabetegség okoz rendszeresen jelentős kártételt.
Közülük több polifág (Sclerotinia sclerotiorum, Botrytis cinerea, Macrophomina phaseolina,Plasmopara halstedii), ami nehezíti a sikeres védekezést, vagy a kémiai védelem eddig nem (Macrophomina), vagy csak részlegesen kidolgozott (fehérpenészes gyökérnyak fertőzés).
A kórokozók előrejelzése részben tekinthető megoldottnak.
A termesztett hibridek betegségekkel szembeni fogékonysága változó, a jelentősebb gombabetegségekkel szemben egyaránt ellenálló hibrid nincs.
A kémiai védekezések hatékonyságát rontja a nem megfelelő kijuttatás technika (a permetezések során az alsó levelekre nem jut hatékony mennyiségben és eloszlásban a fungicid).
A felvázolt problémák rávilágítanak arra, hogy a napraforgó betegségekkel szembeni növényvédelmi technológia hiányos és a betegségek továbbra is élő növényvédelmi problémát jelentenek.
A kórokozók felismerése, életciklusuk ismerete alapozhatja meg a védekezés sikerességét.
Az alábbiakban a napraforgó néhány fontosabb kórokozóját és a védekezési lehetőségeket ismertetjük.
Napraforgó peronoszpóra (Plasmoparahalstedii)
A kórokozó a mefenoxam(metalaxil) hatóanyagú csávázás bevezetésével és az ellenálló hibridek elterjedésével visszaszorult.
A korábban hatékony csávázószerrel szemben ellenálló patotípusok megjelenését publikálták.
Magyarországon eddig a kórokozó 5 rassza volt ismert, amelyekkel szemben a termesztett hibridek rezisztensek. 2010-benegy Magyarországon eddig még nem észlelt patotípust találtak, ezért a hibridekbe be kell építeni ezen új patotípus elleni rezisztenciagént.
A napraforgó peronoszpóra tehát ma is potenciálisan veszélyes betegségnek tekinthető.
A kórokozó a talajba került növénymaradványokon oospórákkal, illetve a kaszatok belsejében micéliumformájában telel át.
Mindkét telelési mód primer fertőzést okozhat, amely csírapusztulást vagy törpenövekedést, terméketlen, vagy alig termékenyült tányérokat eredményez.
Az oospórák több évig megőrzik fertőzőképességüket.
Fehérpenészes szár- és tányérrothadás(Sclerotinia sclerotiorum)
A betegség jelentősége fokozódik,mert az 5 éves vetésváltás a repce vetésterületének növekedése miatt a legtöbb gazdaságban nem tartható.
A polifág kórokozó fertőzése elsősorban a talajban elfekvő és több évig fertőzőképes kitartó képletekből(szkleróciumokból) indul ki.
A szkleróciumok a gyökérexudátumok stimulálóhatására kicsíráznak és a micéliumok a napraforgó gyökerét, gyökérnyaki részét megtámadva szártőrothadást, növénypusztulást okoznak.
A talajfelszín közeli szkleróciumok egy része csapadékos körülmények között a talaj felszínén termőtesteket (apotéciumokat) képez és az ebből képződő aszkospórák a szár középső részét és a tányérokat megfertőzve rothadást, majd elhalást idéznek elő.
A rothadó foltokon kezdetben fehér micéliumszövedék jelenik meg, ezek kiszáradása, tömörülése után a fertőzött részekben megjelennek a gomba szkleróciumai.
Agresszív enzimjei lebontják a növény szöveteit, csak az edény-nyaláb rostok maradnak épen.
A betegség terjedését a csapadékos időjárás és a mechanikai sérülések (jégverés, rovarrágás) fokozhatják.
Szürkepenészes szár- és tányérrothadás(Botrytis cinerea)
Kozmopolita, sok tápnövényű kórokozó. Nagy károkat napraforgóban, kertészeti kultúrákban, szőlőben és bogyós gyümölcsösökben okoz.
Nedves, párás körülmények között a fertőzött növényrészeken áttelelő szkleróciumok kicsíráznak, majd fertőző konídiumokat képeznek.
A kórokozó leggyakrabban tányérrothadást okoz, de hűvös, csapadékos években a levelet, levélnyelet és a szárakat is megtámadja.
A napraforgó és a gyomok virágpora nedves körülmények között stimulálja a konídiumok csírázását.
A növényen keletkező sebzések súlyosbítják a fertőzést.
A rothadó foltok kezdetben hasonlítanak a fehérpenészes rothadáshoz, de a felületükön később megjelenő egérszürke penészbevonat jelzi a botritisz fertőzést.
Diaportés szárfoltosság és korhadás (Diaporthehelianthi)
A gomba a fertőzött kaszatokkal is terjedhet, de ennek jelentősége a csávázás miatt jelentéktelen.
Az elsődleges fertőzési forrást a talajfelszínén maradt fertőzött növénymaradványokban áttelelő micélium, illetve a kedvező időjárási körülmények között bennük képződő termőtestekből kiszabaduló aszkospórák jelentik.
Az aszkospórák érése általában május-júniusban következik be.
A kilökődő aszkospórák a szél segítségével a napraforgó leveleire jutnak, vízcseppekben kicsírázva a fertőznek.
A micéliumok a levélereken, majd a levélnyélen keresztül a szárba jutnak.
A fertőzést a levéllemez, a levélnyél száradása jelzi.
A levélnyél alapja körül kávébarna, növekvő foltok jelennek meg gomba fomozin nevű toxint termel, amely fertőzés helyétől távolabbi növényrészeken is sárgulásokat, elhalásokat okoz.
A toxin a növényben szétterjed és fokozza a kármértékét.
A szárfoltok általában a szár alsó felén találhatók, a nagyobb foltok alatt a bélszövet „eltűnik”.
A kórokozó a tányérokat is megbetegíti. A fertőzés leggyakrabban valamelyik fészekpikkelytől indul ki és a folt ék alakban befelé terjed.
Nagy károkat a korai, május végén vagy júniusban bekövetkező fertőzések okozzák.
Korai fertőzéssel meleg, csapadékos periódusokkal párosuló tavaszi időjárás esetén számolhatunk.
A megfelelő hő összeg a peritéciumok éréséhez, a jelentős mennyiségű, több napos csapadék az aszkospórák levegőbe lökődéséhez szükséges.
Ha e feltételek egyidejűleg nem következnek be, járvány nem alakul ki.
Fómás fekete szárfoltosság (Phomamacdodaldii)
A betegség Magyarországon jelentős károkat még nem okozott, de az utóbbi 10-15 évben a diaport és foltossággal együtt fertőzi a napraforgót.
A kórokozó a szármaradványokon elsősorban piknídiumokkal telel, de az ivaros alak is áttelelhet.
A gomba a levélen keresztül jut a szárba.
A levél és a levélnyél megfeketedik, a levélalap megduzzad, a nóduszok körül a száron fekete színű, felületén ezüstösen fénylő foltok jelzik a gomba kártételét.
A foltok többnyire a szár alsó harmadában találhatók.
Hamuszürke szártőkorhadás (Macrophominaphaseolina)
A kórokozónak mintegy 300 gazdanövénye ismert.
A gomba a talajban és a szármaradványokon áttelelt mikroszklerociumokkal indítja meg a fertőzést.
A micéliumok kihajtását a gyökérnedvek stimulálják.
A virágzásig a micéliumok nem szövik át teljesen a növény gyökereit, ezért sokáig a fertőzés ellenére a megtámadott növénytünetmentes marad.
A magas, 30 °C feletti talajhőmérséklet mellett a gomba a szövetekben intenzív növekedésnek indul, a növény rövidesen elszárad.
A száradást a szár alsó 30-40 cm-es magasságában szürke elszíneződés kíséri.
A foltos szárrészek belső szöveteiben szabad szemmel is jól láthatók az apró fekete mikroszklerotiumok.
Az első tünetek a homokos területeken, vagy az erodált talajfoltokon jelentkeznek.
Forró, száraz nyarakon már július második felétől jelentkeznek a tünetek.
Korai kártétel esetén akár 30%-os veszteséget is okozhat.
Fungicides állománykezelés hatástalan a makrofomina ellen.
Alternáriás levél és szárfoltosság(Alternaria helianthi, Alternaria helianthinficiens)
Magyarországon ez a két nekrotroffaj okozza a leggyakrabban az alternáriás megbetegedést jelző tünetegyüttest.
Mindkét faj a kaszatokon és a fertőzött növénymaradványokon marad fenn.
Konidiumaik a felcsapódó esőcseppekkel jutnak a levelekre, ott víz jelenlétében kicsíráznak.
Párás, meleg időjárási körülmények között a kórokozók az elöregedő szöveteket támadják meg.
A leggyakoribb tünet a levéllemezen megjelenő, különböző alakú és méretű barna foltosság.
A száron a foltok megnyúltak, határozatlan szegélyűek, fekete bársonyos bevonattal.
A bélszövet az Alternaria helianthi fertőzést követően barnás-feketére, az Alternariahelianthinficiens esetében lilára színeződik.
A betegség tünetei a tányérokon is megjelennek és a kaszatok is fertőződnek.
A kórokozók – társulva egyéb gomba betegségekhez – a napraforgó kényszerérését eredményezik.
A védekezés irányelvei
A növényvédelmi technológia csak a megelőző jellegű. Agrotechnikai rendszabályok (5-6 éves vetésváltás beleszámítva a fehérpenész főbb gazdanövényeit, az árvakelések, gyomok irtása, a szármaradványok talajba forgatása, vetőmagszabványnak megfelelő, csávázott vetőmag használata,termőhely és hibrid kiválasztása, a hibridnek megfelelő tőszám, tápanyag visszapótlás stb.) következetes betartásával lehet sikeres
A vetőmag kiválasztás során olyan hibridet válasszunk, amely a peronoszpóraminél több patotípusa ellen rezisztens.
A szárbetegségeknek ellenállóhibridek eddig nem állnak a termesztők rendelkezésére, de találhatók a betegségekkel szemben kevésbé fogékonyak.
A repce vetésterületének jelentős növekedése miatt fokozódik a talajok szklerocium fertőzöttsége, nő a fehérpenészes szártőrothadás veszélye, mert a talajban elfekvő szklerotiumok ellen nem áll rendelkezésre megfelelő hatékonyságú tradicionális készítmény.
Ha a vetésszerkezetben továbbra is ilyen magas marad a napraforgó és a repcearánya, indokolt lesz a mikrobiológiai készítményeket (Ökoni, Trifender) nagyobb területen alkalmazni.
Hatáskifejtésüket befolyásolja a talaj hőmérséklete, nedvességi állapota és a technológiai előírások betartása.
A biopreparátumokkal végzett szabadföldi kísérletek biztató eredményeket mutattak a fehérpenészes szártő rothadás ellen.
A termesztés technológia szerves része a vetőmagcsávázás, amelyhez továbbra is a metalaxil tartalmú csávázószerek, illetve kombinációk használatát javasoljuk.
Állománykezelésre két időpont javasolt:
- a napraforgó 8-12 párleveles állapota (június eleje)
- virágzás kezdete (július eleje)
Az első kezelés elsősorban a korai diaporte és fóma fertőzés, a második a szár- és tányérbetegségek megelőzésére szolgál.
Az első védekezés általában szántóföldi permetezőgéppel vagy hidastraktorral végrehajtható, a második kezelés hidastraktorral vagy helikopterrel végezhető.
A helikopteres permetezéstől csak akkor várhatunk jó eredményt, ha a kijuttatott permetlé mennyisége legalább60-70 l/ha.
Hidastraktorral végzett kezelés csak akkor ad megfelelő eredményt,ha minimum 300 l/ha permetlével végezzük.
A deszikkálás időpontjának helyes megválasztásával és a leszárított állomány gyors betakarításával csökkenthető a tányérbetegségek késői kártétele.
Napraforgó szár- és tányérbetegségek elleni védekezésre engedélyezett fungicidek
| Kereskedelmi megnevezés | Hatóanyag | Dózis
l/ kg/ha |
Hatásspektrum (megjegyzés) |
| Alert Solo | 250 g/l fluziazol | 0,8 | Szár-és tányér betegségek |
| Alert Sun | Alert Solo + Tanos ikercsomag | 0,5 + 0,2 | Szár-és tányér betegségek |
| Amistar Xtra | 200 g/l azoxistrobin +
80 g/l ciprokonazol |
0,8-1,0 | Szár-és tányér betegségek |
| Mirage 45 EC | 450 g/l prokloráz | 0,6-1-0 | Szár-és tányér betegségek |
| Pictor SC | 200 g/l dimoxisrobin +
200 g/l boszkalid |
0,3-0,5 | Szár-és tányér betegségek |
| Rovral Aquaflow | 500 g/liprodion | 1,5-2,0 | Tányér betegségek |
| Sfera 535 SC/Trezor 535 SC | 375 g/l trifoxistrobin +
160 g/l ciprokonazol |
0,3-0,4 | Szár-és tányér betegségek |
| Tanos | 25% famaxodon +
25% cimoxanil |
0,4 | Tányér betegségek |
