Néhány gondolat a szója tápanyag-utánpótlásáról

Termelői szemmel nézve a szójatermesztés talán legtöbbet vitatott technológiai eleme a tápanyag-utánpótlás. Többféle szempont és érdek ütközik ennek részletezésekor. A pótlólagos ráfordítások szintje általánosan tekintve lényegesen alacsonyabb, mint a hasonló időszakban vetett tavaszi kultúrák esetében. Kell-e foglalkozni külön ezzel a témával? Véleményünk szerint igen, de érdemes szakmai alapokra helyezni a kérdést.

A tápanyagellátás első kérdése, mennyi nitrogént igényel?

A szója nitrogénigénye nagy, a fehérje-előállításhoz elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű nitrogén. Ennek forrása általában kétféle: a talaj humusztartalma és a bakteriális nitrogénkötésből származó mennyiség. A teljes igénynek mintegy 50-60%-a fedezhető ez utóbbiból, 3-3,5 tonnás termésszint esetén. A talaj szerves anyagának mineralizációjából származó nitrogénmennyiség nem tudja minden esetben fedezni a szükséges igényeket, különösen az intenzív, nagy termőképességű szójafajták esetében lehet szükséges nitrogénműtrágya használatára a fennmaradó igény fedezésére. A mineralizáció mértéke, a gümőkötés kialakulása termőhelyről-termőhelyre, évről-évre változhat. Ha sikerül is meghatározni a szükséges nitrogénigényt, még egy fontos kérdés, költség-jövedelmezőség oldalról, megéri a kijuttatott többlet nitrogén hatóanyag?

1. kép. Szakszerű oltás mellett a gümők működése nagy nitrogénadagok mellett sem korlátozott (Zala megye, 2019.)

Irodalmi adatok összehasonlításakor igencsak eltérő értékeket találhatunk, hogy mennyi nitrogénre is van valójában szükség 1 tonna szójatermés, és a hozzátartozó szármennyiség előállításához (1. táblázat). A táblázat jól szemlélteti, hogy nagy tápanyagigényű növényről van szó, nemcsak nitrogén-, de foszfor- és káliumigénye is igen jelentős.

A nagy szójahozamok nagymennyiségű nitrogént, foszfort és káliumot igényelnek, kisebb mennyiségben ugyan, de nagy szerepe van a kénnek és a mikroelemeknek is. Arányaiban nézve alacsonyabb az igénye a foszforral és a kénnel, mint a nitrogénnel és a káliummal szemben. A műtrágyázás káros hatásai hazai gyakorlatban nem jelentkeznek a gümőkötés és -működés korlátozásában, az alkalmazott műtrágyadózisok mellett a szakszerűen oltott állományok nitrogénkötése nem korlátozott (1. kép).

1. táblázat. A szója fajlagos tápelemigénye többféle forrás alapján

A talajvizsgálatra alapozott tápanyag-utánpótlási tervnek elsősorban a foszfor és kálium mennyiségének meghatározásában van szerepe. A tápanyag-utánpótlási terv készítésénél az elővetemény termése, a hátrahagyott szármaradványok, és a korábban kijuttatott műtrágya-hatóanyag mennyiségének módosító szerepére is ki kell térni. A foszfor szerepe a korai fejlődéstől egészen az érés végéig fontos, a felvétel üteme a kelést követő 50-70 napban a legnagyobb. Az aratással nagyrésze a terméssel elkerül a területünkről, ezért pótlására minden esetben figyelni kell. Káliumból a vetést követő 50. naptól kezdődően napi akár fél kg-ot is felvesz a talajból.

A kén a talajból való kimosódása miatt külön figyelmet érdemel, ugyanis a termésképzésben is kiemelt jelentőségű. A talajban a nitráthoz (NO₃–) hasonlóan negatív töltésű szulfátionként (SO₄^2-) van jelen, ezért nagyobb csapadékmennyiség hatására ugyanúgy kimosódhat, mely különösen az alacsony kationcsere kapacitással rendelkező talajokon jelentős. Legnagyobb igény a hüvelykötődést követően, a szemtelítődés időszakában jelentkezik.

A mikroelemek jelentősége

Amíg a talajvizsgálat alapján a szükséges makro- és mezoelemek mennyiségét meg tudjuk határozni, a levélvizsgálatnak igen alacsony jelentőséget tulajdonítunk a szántóföldi növénytermesztési gyakorlatban. A talajellátottság alapján lehet ugyan előrejelezni egy abszolút hiányt: ami nincs, azt nem lehet hasznosítani. A talajvizsgálati eredmények nem veszik figyelembe a tápanyagok közötti antagonizmusokat, valamint az időjárási hatásokat. E tényezőket együttesen figyelembe véve célszerű a levélvizsgálat, akárcsak szúrópróbaszerűen és még az emberi szemnek tökéletes állapotú állományokból is. Amikor már látható hiányt észlelünk, minden esetben csökken a termés, a hiány mértékével és a kezelés idejétől függő mértékben. Amennyiben valamilyen hiányra fény derül, lombtrágya formájában célszerű a megoldást keresni.

A mikroelemek közül elsőként a bór szerepét kell kiemelni, mely számos élettani folyamatot befolyásol. A bór a talajban mobilis, a nitrogénhez és a kénhez hasonlóan a talajból a növények számára nem elérhető mélységbe mosódhat. A szója fejlődése során elegendő bórnak kell rendelkezésre állni már a kezdeti fejlődéstől, legnagyobb igény a virágzás során mutatkozik. A növényben nem mobilis, ezért a friss hajtások bórellátottságára is figyelmet kell fordítani. Levéltrágyaként való kijuttatása már a szójában is bevett gyakorlat.

A mikroelemek közül kis figyelmet fordítunk rá, de a legtöbb talajban alig található meg a molibdén, talajvizsgálati eredményközlésekben a mérési határ alatti értékek a gyakoriak. A szerepe már gümőképzésben is kiemelendő, hiányában nincs gümőkötés. Alacsony ellátottságára a jelentkező nitrogén-hiánytünetek is utalhatnak. Élettani szerepe a nitrát-amin formává való alakulásában van, a nitrát-reduktáz enzim működéséhez szükséges. Talajból való felvehetősége a pH-val csökken. Már 6,0 pH alatt számítani lehet a hiányára, mely az említett okok miatt terméscsökkenéshez vezethet. Az elmúlt évben végzett levélvizsgálataink nagy részében a molibdén szintje nem érte el a minimális határértéket (2. táblázat). Pótlása minden esetben megfontolandó, különösen azokban a szójatermesztő régiókban, ahol az alacsony talaj pH általános problémát jelent.

2. táblázat. A szója levélvizsgálati eredmények értékeléséhez használt adatok (Bergmann, 1983)

Elvitelre…

A szójatermesztés technológiája a jövedelmezőség érdekében egyre intenzívebbé válik. A magasabb, 4 tonnát is meghaladó hektáronkénti termésszintek megkövetelik, hogy a tápanyagutánpótlással is kiemelten foglalkozzunk. Az adott évi termést nagyban meghatározza a közvetlenül a szója alá kijuttatott tápanyag mennyisége és minősége, de a jó tápanyaghasznosító-képessége miatt az elővetemény által fel nem használt tápanyagoknak is fontos szerepe van. A folyamatos talajvizsgálat, megfelelő levélvizsgálattal kiegészülve pontos képet ad az ellátottsági értékekről, a limitáló tényezőként jelentkező tápanyagok szintjéről. Alacsony pH mellett az elégtelen molibdén-ellátottság önmagában okozhatja a nem megfelelő gümőműködést, egyéb hiányokat maga után vonva.

Makra Máté
szaktanácsadó
+36 30 785 65 49