Új növényházi kártevő: a pontuszi tűzmoly (Duponchelia fovealis, Zeller 1847) Magyarországon

Az új kártevők másik csoportja emberi segítséggel érkezett. Szaporítóanyagban, növényi termékek és azok csomagoló anyagai között, azokat tároló és szállító eszközök és járművek rejtett zugaiban megbújva könnyedén legyőztek olyan távolságokat is, amelyre természetes úton nem lennének képesek. Az Európai Unió piaca nyitott, az áruk szabadon áramlanak, a belső piacokon mozgó áru ellenőrzését eltörölték. Ennek köszönhetően a növényi károsítók mozgása is szabaddá vált.

A behurcolt kártevők egyike a Fényiloncafélék családjába tartozó pontuszi tűzmoly (Duponchelia fovealis, Zeller). A lepkefaj a Kanári-szigetekről származik. Őshazáján kívüli megjelenését először 1984-ben Finnországban észlelték, azóta az Európai Unió számos tagországában és Észak-Amerikában is jelen van. A hűvösebb klímájú országokban növényházi kártevőként tartják számon, de a mediterrán és szubtrópusi éghajlatú területeken szabad földi kultúrákban is károsít.

Első hazai előfordulásáról éppen 20 évvel ezelőtt, 1994-ben számoltak be. Akkor egy szombathelyi dísznövénytermesztő üzem üvegházaiban találták meg a faj egyedeit, ahová feltehetően Hollandiából származó szaporítóanyaggal érkeztek. A 2000-es évek közepéig azonban ez a molylepke Magyarországon számottevő károkat nem okozott. Nagyobb mértékű károsítását először 2006-ban, egy Budapest környéki növényházban figyelték meg. Azóta lassan, de biztosan terjed és egyre több termesztőnél okoz problémát. Eddig főként növényházi dísznövény kultúrákban figyelték meg, de zöldséghajtatásban okozott károkról is tudunk. Szabadföldi áttelelése hazánk klimatikus adottságai miatt egyelőre nem várható. A fővárosi Sas-hegyen üzemelő fénycsapdában néhány éve találtak ugyan egy példányt, ez a befogott egyed valószínűsíthető, hogy egy termesztő üzemből szabadult ki.

A Duponchelia fovealis bemutatása

A faj körülbelül 10 mm testhosszúságú, 19 – 21 mm szárnyfesztávolságú kisméretű lepke. Testének színezetét a barna különböző árnyalatai adják. Elülső szárnyain két világos, sárgás színű keresztirányú vonal található. A hátsó sávon a szárnyvég felé ívesen kinyúló, öblösödő forma látható, ez a jellegzetes minta alapján a faj könnyen azonosítható. A potrohon világos krémszínű gyűrűk láthatók, a hímek potroha vékony, a szárnyvégeken túlnyúló. A nőstények potroha rövidebb és vaskosabb.

Az imágók éjjel aktívak, nappal a növények között megbújva pihennek, csak zavarásra röppennek föl. A növényállomány felett alacsonyan és gyorsan repülnek, útjukat többször kis időre megszakítva. A rövid szünetek miatt röptük jellegzetes mintázatot mutat.

Duponchelia fovealis hím (Fotó: Paul Kitchener)

A kifejlett egyedek élettartama 1-2 hét. A bábból történő kibújás után szinte azonnal párosodni kezdenek. A nőstények a párzást követő 24 órában megkezdik a tojásrakást, egy nőstény egyed élete során 200-nál is több tojást rakhat, amelyeket jellemzően kisebb csomókba (3 – 10 db) helyezik el. Kedvelt tojásrakó helyeik a levélfonáki érzugok, de találkozhatunk petékkel a növények szártövi részén, a talaj felső rétegében vagy akár a növényház üvegfalán is. A peték kb. 0,5 mm átmérőjűek. Színük kezdetben sárgásfehér, később az embrió fejlődésével pirosas. A tojásokból a lárvák növényházi körülmények között 4-9 nap alatt kelnek ki.

Érett tojások (Fotó: J. A. Bethke)

A tojásokból kikelő fiatal hernyók 1,5 mm hosszúságúak, fejük fényesen barna vagy fekete, a fej mögötti szelvényen egy sötét színű szklerotizálódott lemez látható. Testük alapszíne lazacrózsaszín, mely a fejlődés során a tápnövény függvényében változik. Testük ízein szürkés-feketés foltok láthatóak, a foltokon kitinszőrök találhatóak. Fejlődésük növényházi körülmények között 3 – 4 hétig tart.

A pontuszi tűzmoly lárvája (Fotó: Lyle Buss)

A lárvák fejlődésük végére elérik a 20-30 mm közötti testhosszúságot. Ekkorra általában elveszítik foltozottságukat és színük gyöngyházfényűvé változik. Ez a változás jelzi, hogy hamarosan bábozódni fognak. A bábozódáshoz a hernyók védett helyet keresnek. A folyamat általában a talaj felső 1-2 cm mély rétegében megy végbe, de tapasztalataink szerint előszeretettel vonulnak bábozódni a növények cserepei alá is. A fedett típusú bábok kb. 1 cm hosszúságúak, kezdetben világos sárgás-barnás színűek, mely szín idővel sötét vöröses-barnássá változik. A bábok gyakorlatlan szem számára nehezen vehetőek észre, mivel a pupariálódás kezdetén a lárvák szövedékből, talajszemcsékből és növényi törmelékből álló bábbölcsőt készítenek maguk köré. A báb állapot termesztőházakban általában 1 – 2 hétig tart.

Az egy nemzedék kifejlődéséhez szükséges idő – mint minden poikilotherm élőlény esetében – a hőmérséklet függvénye. Klimatizált termesztő berendezésekben általában 6 – 8 hét alatt zajlik le. Növényházban a faj a számára megfelelő hőmérsékleti viszonyok között egész évben szaporodik, nyugalmi periódusa nincs.

A pontuszi tűzmoly károsítása

A Duponchelia fovealis rendkívül polifág faj, tápnövényköre igen széles, 38 növénycsaládra terjed ki. Szabadföldi és növényházi dísz-, zöldség- és gyógynövényeken, fás szárú dísznövényeken és szőlőféléken is képes fenn maradni. Hazánkban növényházi károsítóként jelentősebb károkat eddig krizantém, mikulásvirág, ciklámen és karácsonyi kaktusz állományokban okozott. Ezek mellett számos más kultúrában is megfigyelték kártételét.

A hernyók a magas páratartalmú, védett helyeket kedvelik. Fénykerülők, ezért nappal a levelek fonákán vagy a növények tövénél, esetleg a termesztő közeg felső rétegében tartózkodnak. Gyakran találunk hernyókat a cserepek alatt is.

A fiatal lárvák a növény epidermiszét hámozgatják. Az idősebb hernyók a gyökértől a termésig szinte bármilyen növényi résszel, valamint korhadó növényi törmelékkel is képesek táplálkozni. A leveleken kezdetben félhold alakú, majd kerek lyukakat rágnak, végül a teljes levéllemezt elfogyasztják. A kártétel az alsó leveleken jelentkezik először, erős fertőzöttség esetén továbbterjed a felsőbb levélemeletekre. Előszeretettel rágnak be a szár tövi részébe is, azt kiodvasítva. Ezzel felborítják a növény vízháztartását, egyben utat nyitnak fitopatogén kórokozóknak, például a Botrytis cinerea fertőzésnek.

A lárvák jellegzetes, világos színű, laza szövedéket hagynak maguk után, melyben ürülékszemcsék is láthatók. Ez alapján a pontuszi tűzmoly kártétele nagy biztonsággal akkor is felismerhető, ha a kártevőt nem látjuk.

Lárvák és szövedékük korallvirág tövén (Fotó: J. A. Bethke)

A Duponchelia fovealis elleni védekezés

Legfontosabb eleme a moly tömeges felszaporodásának megakadályozása. A nagy egyedszámban jelen lévő, rejtett életmódot folytató kártevő ellen a védekezés már igen nehézkes és kevésbé hatékony. A növényvédelmi kezeléseket az első kifejlett egyedek észlelése után haladéktalanul el kell végezni. Az imágók megjelenése csapdázással jól megfigyelhető. 2006-ban meghatározták a faj szexferomonját, feromonkapszula azóta több gyártótól is beszerezhető. Kísérletekben a vizes tálcsapda bizonyult a leghatékonyabbnak, de a delta és varsás csapdák is kielégítő eredményt adnak. A feromoncsapdák mellett a fénycsapdák is alkalmasak a populáció rajzásának megfigyelésére.

A csapdázás mellett kiemelt fontosságú a növényállomány rendszeres vizsgálata. A szemle során a kártétel nyomait, a lárvák jellegzetes szövedékét és a különböző fejlődési alakokat egyaránt célszerű keresni. Ezek mennyiségéből következtethetünk a fertőzöttség mértékére is.

A kártevő ellen lehetőség van biológiai és kémiai védekezést is folytatni. Biológiai védekezésre a lárvák ellen Bacillus thuringiensis baktériumot tartalmazó készítmény használható fel. A permetezést az első imágók megjelenésekor végre kell hajtani, majd 8 – 10 napos időközönként ismételni kell. Külföldi kutatók kísérleteikben a pontuszi tűzmoly tojásai és fiatal lárvái ellen Hypoaspis miles és Hypoaspis aculeifer talajlakó ragadozó atkákat, valamint az Atheta coriaria ragadozó holyva fajt vizsgálták. Eredményeik szerint mind a három faj alkalmas lehet a kártevő elleni biológiai védekezésre, de kidolgozott módszer egyelőre még nincs.

Kémiai védekezés folytatható kifejlett egyedek és lárvák ellen is. A kifejlett lepkék ellen a permetezést az éjszakai órákban, célszerű elvégezni. Az állatok 00:00 – 02:00 óra között repülnek a legaktívabban. Javasolható inszekticidek a lambda-cihalotrin és deltametrin hatóanyagú készítmények. A lárvák ellen az emamektin-benzoát, a spinozad és az indoxakarb hatóanyagú növényvédő szerek adhatnak eredményt. Az alfametrin és a metomil hatóanyagok egyes források szerint mind a hernyók, mind az imágók ellen hatásosak lehetnek.

A pontuszi tűzmoly elleni növényvédőszeres védekezést nehezíti, hogy jelenleg nincs Magyarországon engedélyezett rovarölő szer a kártevő ellen, de eseti engedély bármikor kérhető.

Hunyadi István

Budapesti Corvinus Egyetem

Növényorvos MSc hallgató