A mind kopárabb és szárazabb Kárpát-medencében alapos fordulatot hozhat az a figyelmeztetés, ami bizonyítja az ökológia régi tételét: ahol növényzet van, ott eső is van, ahol viszont nincs növényzet, onnan „elköltöznek a felhők”.
Visszahozni az esőt?
A „Hogyan lehet az esőt visszahozni?” kérdésre egyre több tudományos vizsgálat és gyakorlati tapasztalat próbál választ adni – különösen a szárazodó térségekben. A kutatók szerint az esőzés nem csupán az óceánok közelségétől, hanem a növényzettel borított felszín kiterjedésétől, a párolgási potenciáltól és a domborzattól is függ, írja Kökény Attila talajmegújítási szakértő.
Mit mond a tudomány?
Millán Millán meteorológus becslése szerint kb. 10 km × 10 km helyreállított erdőre van szükség ahhoz, hogy mérhető mennyiségű eső térjen vissza egy régióba. Meier és kutatócsoportja 2021-ben Európában kimutatta, hogy ha egy 11 km × 7 km-es terület erdősültsége 20%-kal nőtt, ott jelentősen több eső esett.
Szubtrópusi éghajlaton (pl. India nyugati részén) 40 km × 40 km-es térségek esőmintáit elemezve kiderült, hogy az erdőirtás csökkenti a csapadékot, míg az erdők növelik azt.
A trópusi Brazíliában Ernst Götsch 2,2 km × 2,2 km nagyságú földet regenerált szintropikus gazdálkodással. Figyelemre méltó kísérlete során a svájci agronómus a brazíliai Bahiában mintegy 2,2 km × 2,2 km (1185 hektár) nagyságú leromlott földterületet állított helyre. Az eredetileg kivágott és legelővé tömörített földterület súlyosan leromlott. Götsch az általa kifejlesztett, az ökológiai szukcesszión és a növényi sokféleségen alapuló módszert alkalmazta, amely a későbbiekben Syntropic Agriculture néven vált ismertté. Idővel földje visszanyerte termékenységét, feltöltötte a víztartó rétegeket, és tizenhét patak egész éves vízhozamát kezdte támogatni, amelyek korábban csak az év egy részében folytak. A regionális aszályok idején az ő földje még mindig kapott csapadékot, míg a szomszédoké nem. A földjére látogatók arról beszéltek, hogy az ő földje felett felhőket láttak, míg a szomszédos ingatlanok felhőtlenek maradtak.
A helyreállítás a domborzattól, vízvisszatartástól is függ
Völgyekben a környező hegyek visszatartják a nedvességet, így ott akár 1,5–2,8 km széles beavatkozás is elég lehet. Az indiai Paani Cup projekt és a mexikói példák szerint már 2000 hektáros területek is képesek csapadékot generálni, ha jól menedzselt vízvisszatartással és helyreállított növényzettel párosulnak.
Az ellenőrző gátak, víznyelők és hódgátak lassítják a víz elfolyását, feltöltik a víztartó rétegeket, amit a fák a száraz évszakban újra a légkörbe juttatnak – ezzel zárva a kis vízkörforgást. Ezzel a módszerrel az arizonai Clark–Austin birtokon 28%-kal nőtt a patak vízhozama, négy héttel tovább folyt a víz, és a csapadék is visszatért.
A legfontosabb tanulság
Az eső visszahozása nem csupán ökológiai kérdés, hanem térbeli és hidrológiai tervezés eredménye. Vízmegtartás, változatos növényzet, a helyi adottságok figyelembevétele és a természetes regeneráció támogatása kulcsfontosságú. A legkisebb beavatkozások is számítanak – különösen akkor, ha sok kis helyi projekt együttesen hat. Kökény Attila, a fenti összefoglaló részletes változatának szerzője cikkét Masanobu Fukuoka, a természetes gazdálkodásáról ismert japán gazdálkodó és filozófus gondolatával zárja: „Egy amerikai sivatagban hirtelen rájöttem, hogy az eső nem az égből hullik – a talajból jön fel. A sivatagok kialakulása nem az eső hiányának köszönhető, hanem az eső azért szűnik meg esni, mert a növényzet eltűnt”.
A hazai vízpótlási, vízgazdálkodási tervekről, lépésekről ezen a linken olvashatnak részletesebben.
