A no-till, azaz a direktvetés gépészeti háttere

Interjú Paul Jasával

Milyen a jó no-till vetőgép? Kell-e lazítani a no-till rendszerre való átállás előtt? Mik a jó nyitótárcsa és a jó lezárókerék jellemzői? Többek között ezekről kérdeztük Paul Jasát, a kansasi No-Till on the Plains konferencián.

Paul Jasa a Nebraskai Egyetem mérnöke, aki 40 éve dolgozik notill rendszerekkel, összehasonlítva a különböző művelési rendszereket a direktvetéssel. Arra jött rá, hogy 40 évvel ezelőtt nem voltak meg azok a technológiák, amelyek ma rendelkezésre állnak, de hisz abban, hogy a régi, egyszerű technológia is adaptálható erre a művelési módra. Elsősorban kukoricával, szójával, búzával, cirokkal, néhány helyen napraforgóval, lucernával és zabbal dolgozik. A világ számos országában megfordult már, így nem csupán az észak-amerikai gazdák megoldásait ismeri.

Mi a tanácsa a kezdő no-till gazdáknak?

– A legfontosabb dolog az, hogy felismerjük: a no-till egy rendszerszintű megközelítés. Nem csupán leteszed a talajművelő eszközt, és vetsz művelés nélkül. Képesnek kell lenned arra, hogy elintézd azt, amit eddig a művelés adott neked. Például a művelés szabályozta eddig a gyomokat a vetés előtt. Most használnod kell valamilyen gyomirtót a vetés előtt. A művelés bedolgozta a műtrágyát. Most keresned kell egy olyan kijuttató berendezést, amelyik injektálja a műtrágyát a talajba.

Olyan mérnök voltam, aki vetőgépekkel dolgozott. Sok ember úgy gondolja, hogy a no-till a vetőgéppel kezdődik, de nem; a rendszerszintű gondolkodással kezdődik. Öt alapfunkciót keresünk a talajmegújító gazdálkodásban. Az első a minimális talajbolygatás. Nem szeretem a talajművelést, vagy azokat a vetőgépeket, amelyek túl sokat művelik a talajt. Tartsd takarva a talajt: szeretem meghagyni a szármaradványt, vagy valamilyen takarónövényt termeszteni. Szeretem a sokoldalú vetésforgót, ezáltal a növényi változatosság megteremtését egy területen. Szeretem, ha élő gyökerek vannak a talajban egész évben. Ezen a konferencián sokat hallunk az állatállományról. Ezt nem alkalmazom a saját rendszeremben, az én farmomon nincsenek állatok, de az állatállomány kínál néhány további lehetőséget a növények kiválasztására. Használhatok rövid tenyészidejű takarmánynövényeket vagy más növényeket, a nagyobb változatosság érdekében.

Régi eszközökkel is belevághatunk a no-tillbe?

– Arra építettem a karrieremet, hogy az embereknek segítettem a régi gépeiket alkalmassá tenni a no-tillre. A legnagyobb kudarcot az okozta – éves szinten 50 gazdával dolgoztam –, hogy az eszköz nem volt elég nehéz. Nem volt elég súlya ahhoz, hogy belemenjen a talajba, és átvágja a szármaradványt, így a régebbi, könnyű gépekkel már nem is próbálkozom. Az Egyesült Államok ipara elkezdett strapabíróbb no-till vetőgépeket és konvencionális vetőgépeket építeni. Ha kukoricavető gépet veszünk itt az USA-ban, nem számít, hogy milyen márkát, az készen áll a no-tillre. Utazásaim során azt láttam, hogy ugyanezt csinálják más országokban, de a gép tömege a legnagyobb probléma.

Kökény Attila interjúvolja Paul Jasát

Melyik nyitórendszer okozza a legkisebb bolygatást?

– Gyakorlatilag az USA-ban minden szemenkénti vetőgép duplatárcsás nyitórendszert alkalmaz. A legtöbb termelő más növényeket is ezzel a vetőgéppel vet, kivéve a búzát, mert ott a sortáv sokkal keskenyebb. Én a duplatárcsás rendszereket preferálom, mert a mélységhatároló kerék hátul van, és állva hagyja a szármaradványt. Olyan helyeken, ahol a szélerózió nagy probléma, vagy forró szelek fújnak nyáron, az álló szármaradvány megvédi a talajt a szél erejétől. Az egytárcsás nyitórendszereknél a mélységtartó kerék a nyitótárcsa mellett van, jól átvágja a maradványt, de át is megy rajta. Esős helyeken és ahol az eső sok eróziót okoz, ott a lefektetett szármaradvány előnyös. Tavaszi vetésű növények esetén, ha sok az eső, akkor az egytárcsás nyitórendszer megfelelő. Egy őszi vetésű növény esetén, ahol megpróbáljuk megőrizni a havat, én a duplatárcsás nyitót részesítem előnyben, ahol hátul van a mélységhatároló kerék. Itt sok embernek van egy vetőgépe az összes növényre. A duplatárcsás vetőgép sokkal jobban működik minden növénynél és a keskeny sortávolságnál, például a búza esetében ez 19 centiméter. Ha még közelebb akarjuk hozni őket, akkor két gerendelyre szereljük a nyitótárcsákat.

Milyen vetőgéppel a legjobb elindulni?

– Rolf Derpsch egy paraguayi szaktanácsadó, aki no-till gazdákkal dolgozik világszerte. Volt neki egy „bevásárlólistája”, hogy mi kell ahhoz, hogy no-tillezni tudjon. Ennek a listának a 7. pontjánál kezd egyáltalán beszélni a vetőgépről. Előtte beszél a talajtömörödöttség javításáról, a tápanyaghiányok orvoslásáról, a megfelelő vetésforgó kitalálásáról. El tudod-e adni, amit megtermelsz? Először ezeket a dolgokat kell elrendezned. Nem számít, hogy melyik a legnagyobb terméshozamú növényed, ha nem tudod eladni, akkor ne foglalkozz vele! És megint ott vagyunk, hogy rendszerszinten kell gondolkodnunk. Ha eldöntötted, hogy milyen növényeket fogsz termelni, akkor kezdheted el kiválasztani a vetőgépet. Nem mész, és veszel rögtön egy direktvetőgépet, mert nem tudod, hogy mire kell képesnek lennie. Ha no-till vetőgépekről van szó, négy fontos funkciót tudunk megállapítani.

Paul Jasa a lezárókerekeket mutatja be

Először is vágja át vagy kezelje a szármaradványt! Ahhoz, hogy átvágja a szármaradványt, a duplatárcsás vagy egytárcsás nyitórendszernek élesnek kell lennie, akkor vágja el szépen a szármaradványt. A késes nyitórendszer nem tudja ezt, az túlműveli a talajt, és összehúzza a szármaradványt. A második kritérium az, hogy a megfelelő mélységben behatoljon a talajba, hogy a vetőmagot a talajba juttassa. Ehhez tömeg vagy rugók kellenek, hogy a súlyt át tudjuk vinni a nyitótárcsákra. A nyitótárcsák, az egytárcsás rendszerek elég könnyen mennek bele a talajba. A harmadik lépés a talaj-mag kapcsolat kialakítása. Nedvességet kell juttatnom a magba, hogy az elkezdjen növekedni. Tehát belenyomom a magot a talajba.

A negyedik lépés a magágy bezárása, hogy megvédje a magot, így a rovarok, madarak és rágcsálók nem jutnak el a maghoz, és a talaj nedves marad, nem szárad ki a mag körül.

Hajlamos vagyok egy kicsit mélyebben vetni, mint a legtöbb ember, mert minél mélyebbre megyek, annál állandóbb a nedvesség, annál egyenletesebb a talajhőmérséklet és a talajnedvesség, ez pedig egyenletesebb kelést eredményez.

Melyik lezárási módszer a legjobb különböző helyzetekben?

– Amikor a négy lépésről van szó, a tárcsás nyitórendszer egyértelmű választás, mindenki ezt használja. A magárok zárásának módjáról viszont már megoszlanak a vélemények. Jelenleg körülbelül 30 különböző zárószerkezet áll rendelkezésre, és amikor a 30 különféle zárószerkezetről van szó, a küllős lezárókerék kiváló munkát végez egy nedves talajban, hogy megszabaduljunk az oldalfal tömörödöttségétől. Esős területen vagy nedves évben ez tökéletes. Csapadékszegény évben vagy száraz éghajlaton ez a talajművelés kiszárítja a talajt, és a vetőmag nem képes kicsírázni. Minél szárazabb a terület, annál nagyobb szükség van a talaj-mag kapcsolatra, ezt pedig a gumi lezárókerékkel érheted el. És még akkor is vannak különbségek abban, mennyire agresszívek a küllők. Vannak, amelyek nagyon agresszívek, nagyon művelik a talajt, vannak olyanok, amelyek valóban rövidek, és nagyon kevés talajművelést végeznek; a laza talaj bezárva tartja a magárkot – ez kissé részben függ a talaj agyagtartalmától, de bezárható a nedves agyagos talaj is tökéletesen azon a napon, amikor veted, és ahogy a talaj szárad, elkezd zsugorodni, és újra kinyílik. Ahol a küllős lezárókerék talajművelése laza talajt eredményez, ott kevésbé valószínű, hogy kinyílik újra. Nagyon sok gyártónk van, akik félúton mennek egy tömör kerékkel és egy küllős kerékkel, így megkapják a laza talajt, ami nem nyílik ki vissza, de ők is letömörítik a talajt, így nem is szárad ki nagyon.

Mi a helyzet a talajlazítással, amikor átállunk a no-tillre?

– Nagyon sok munkát végeztem el ezzel kapcsolatban, amikor különféle talajművelési rendszereket értékeltem, és minden gazdálkodónak azt mondom, hogy fogjon egy ásót, ami 10 cm széles és kb. 45 cm hosszú, és ássa meg a talajait. Ha laza talajt találok, az évek talajművelésének köszönhetően, és egy tömör réteget, amelyet régen eketalpnak hívtunk, de most már művelési talpnak nevezzük, ha találok ilyet 45 cm mélységig, akkor igen, lazíts, nyisd azt meg, hogy a gyökerek behatoljanak. Ha ások, és nem találok tömör réteget – irány a no-till! Azért állok meg 45 cm-nél, mert nincs túl sok olyan eszköz, amely mélyebbre megy ennél.

Csak azért, mert találtál egy tömör réteget, még nézd meg a gyökereket! Ha a növény gyökere áthatol a rétegen, akkor nem lazítanék. Ha a növény gyökerei a réteget elérve oldalra nőnek, akkor feltétlenül lazítanod kell, különben csak ennyi talajt művelsz. A régóta no-till, jó szerkezetű talajokban 2 méter mélyen is találunk gyökereket, és senki sem lazít 2 méter mélyen.

Milyen lassan kell mennie a no-till vetőgépnek?

– Körülbelül 8-10 km/h sebességgel haladunk. Ennél a sebességnél a tárcsák megfelelően a talajban maradnak. Gyorsabban haladva nagyobb tömeg kell ahhoz, hogy a tárcsákat a talajban tartsd, hogy azok ne jöjjenek ki a földből. Sajnos, ahogy nagyobb súlyt adsz rá, úgy ha egy kővel vagy valamivel találkozik, az a csapágyaknak és a nyitótárcsáknak még nagyobb stressz. A Minnesota államban gazdálkodók, akiknek sok kő van a talajaikban, inkább 6-8 km/h-val vetnek, a sérülések miatt. Ismerek néhány olyan embert, akik sima és jó szerkezetű talajokon 1520 km/h-val vetnek, ha van elég súlyuk ahhoz, hogy a nyitótárcsák a talajban maradjanak.

Az ukrán Agro-Soyuz csoportnak 6 különböző nyitórendszerrel felszerelt vetőgépe van: dupla tárcsa, egy tárcsa, szögben álló egytárcsás, késes, elővágó tárcsával szerelt késes. Ha 10 km/h fölé mennek vetéskor, az egytárcsás az egyetlen, ami minimálisan bolygatja a talajt. Ha a késest használják, akkor kell egy elővágó tárcsa, hogy a kés ne művelje túlságosan a talajt. Elővágó tárcsa nélkül ugyanis a kés túl sok talajművelést végezne. Ugyanígy az összetett szögű tárcsák nagy sebességnél túlművelik a talajt.

Mi a meglátása a műtrágya lehelyezésével kapcsolatban?

– Ez a vetőgép nyitótárcsájától függ, de én személy szerint a 10×10 cm-t preferálom. Azért 10 cm, mert ha a műtrágyás tárcsa nedves, ragadós talajban dolgozik, és ha 5 cm-rel eltolva bolygatod a talajt, akkor az éppen a mélységhatároló kerék nyomvonala, és a mélységhatároló kerék elkezd besarazódni. 10 cm-nél elkerülöd ezt a problémát.

A másik dolog, amit láttunk az 5×5 cm-es rendszernél, az az, hogy egy száraz évben belevágsz itt és itt a talajba, ez fellazítja a talajt a két tárcsa között, és ez a zóna kiszárad, a csíranövény gyökere pedig másik irányba megy, ahol nincsen műtrágya. 10 cm-es eltolás esetén nem emeled meg a talajt, és az nem szárad ki, és a gyökerek mindkét irányba nőnek, tehát 10 cm-nél jobb teljesítményt látunk. A másik dolog, hogy amikor 5 cm-es eltolást alkalmazol, akkor az egyik oldalon fellazítod a talajt, a másik oldalon viszont nem, és ez nagyobb nyomást tesz a nyitótárcsákra, jobban sérülnek a csapágyak és a tárcsák. 10 cm-es eltolásnál ez a sérülés is kisebb.

Melyik a jobb: a maglenyomó pálca vagy a prokerék?

– Az eredeti maglenyomó pálca itt, az USA-ban a Keeton maglenyomó volt, majd a Smart Firmer és a többi ugyanúgy van tervezve. Ha szereted a jéghokit, akkor mi ezt hokiütőnek hívjuk, mert úgy néz ki. Ez belenyomja a magot a talajba, de még fontosabb, hogy egyenletes mélységbe teszi a magot. Az egyenletes mélység adja azt a hozambónuszt, amivel kifizetődővé válik a maglenyomó alkalmazása. Nedves talajkörülmények között a gazdák nem szeretik ezt, mert ragadós talajban elhúzhatja magával a magot. Van egy másik cég, a Rebounder: ez gyakorlatilag a magárok aljába teszi a magot, de nem nyomja le. A nedves talajban van elég nedvesség ahhoz, hogy a mag kicsírázzon, ezt csak arra használod, hogy egyenletes mélységbe kerüljenek. Egy tavaszi vetésű növénynél, ahol a talaj mindig nedves, a keletebbre gazdálkodók, ahol több az eső, jobban szeretik a Reboundert, mert nem húzza magával a magot. A szárazabb körülmények között gazdálkodók a Keeton maglenyomót kedvelik, mert az lenyomja a magot. A prokeréknek, ami átmegy a magon, nagyobb átmérőjűnek kell lennie. A kis átmérőjű kerék, amint elhagyja a magot, ki is emeli azt, ha nedves körülmények között dolgozunk, és kidobja a magot a magárokból. A nagyobb kerék emelés nélkül nyomja le a magot. Ez azért fontos, mert itt, az USA-ban néhány cég 10 cm átmérőjű prokerekeket gyártott, és ezeket 2-3 évig árulták, majd visszahívták a piacról, mert nem működtek. A John Deere és a Case IH vetőgépeken ezek a kerekek 25-30 centiméter átmérőjűek, és ezek nem emelik ki a magot. Régebbi gabonavetőgépeken 45-50 cm átmérőjű kerekek is voltak, amik remek talaj-mag kapcsolatot hoztak létre emelés nélkül. A nagyobb átmérő jobban működik, de emiatt hosszabb a vetőgép. Ezért vezették be a kisebb kerekeket.

Diriczi Zsombor
Démétér Biosystems Kft.