Dől a migráns munkaerő, de a gazdákon ez nem nagyon segít

Pár év alatt majdnem megduplázódott a külföldi vendégmunkások száma Magyarországon. A legtöbben Ukrajnából, aztán néhány a környező országon túl Kínából, Vietnámból és Indiából jönnek. Ám még így is kevesen vannak ahhoz, hogy az agráriumban és az iparban enyhítsék a munkaerőhiányt.

Többen vannak-jönnek, de így is kevesen

Míg 2019-ben 50, addig tavaly év végére már több mint 80 ezer külföldi állampolgár dolgozott a magyar gazdaságban. A vendégmunkások 35 százaléka szomszédos országból jött, 29 százalék Ázsiából, és 28 százalék valamelyik nem szomszédos európai országból érkezett. Ám ez a szám is nagyon kevés ahhoz mérten, hogy az ipar, a logisztika, a mezőgazdaság és a többi szektor összességében 230 ezer betöltetlen álláshellyel próbálja teljesíteni a piaci igényeket. Dénes Rajmund Roland, a Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetségének elnöke szerint a magyar gazdaság működéséhez, fejlődéséhez elengedhetetlenül szükség van most és a jövőben is szakképzett és szakképzetlen munkaerő bevonására, bővítésére. Másként a cégek nem tudnak termelni, működni, és nem fognak az országban maradni, nem jönnek a jövőben új beruházások hazánkba, mert a munkaerő pici helyzet miatt a szakképzett munkaerő nem biztosított – írta a Pénzcentrum. Munkaerő-piaci szakemberek szerint csak a feldolgozóiparban szükség volna további legalább 100 ezer emberre, arról nem is beszélve, hogy a munkaerőhiányt tovább élezi a hatalmas arányú fluktuáció.

Magyarország nem cél-, hanem tranzitország

A mezőgazdaságban tapasztalt munkaerőhiányon sokáig enyhített az ukrán, román és szerb területekről érkező napszámosok nagy száma. Ám már egy 2015-ben kiadott MTA-kutatás is előjelezte a külföldi munkások számának jelentős csökkenését. Illetve azt, hogy a régiónkból származó idénymunkások eltűnésével változni fog a gazdasági migrációban ideérkező csoportok etnikai és társadalmi összetétele. Ezt az ukránok elleni orosz agresszió óta alaposan megtapasztaljuk: hiába érkezik tízezerszámra a menekültek és munkakeresők tömege, nagyon kevesen kíváncsiak a hazai bérekre. A munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó Work Force szerint a háború első hónapjában naponta érkező 6-20 ezer emberből csak 40 ukrán állampolgárnak sikerült munkát találni – írta nemrég az Agrárágazat. Vagyis hazánk nem cél-, hanem tranzitország, ahol a 170-300 ezer körüli bérek sem vonzóak a nyugat-európai napszámos-fizetésekhez képest.

Végül nyilván ezt a trendet erősíti a magyarok migrációja is Nyugat-Európába. 2017 óta nem vándoroltak ki olyan sokan az országból, mint tavaly.

Modernizálni – de azt is: kinek, kivel?

A mezőgazdaságban – akárcsak a korszerűsödő iparban – egyetlen megoldás a modernizáció, az automatizálás, a robotika fejlesztése lehet. Nem véletlen, hogy az agráriumban is a tőkekoncentrációt kísérő fejlesztési beruházások olyan technológiák megvételét és telepítését szolgálják, amik kiváltják az emberi munkaerőt. Ugyanakkor ez számos ágazatban – például az érzékenyebb bogyós gyümölcsöknél vagy akár a káposzta– vagy fűszerpaprika-betakarításnál – a minőség rovására mehet. A képzett és gondos kézimunkaerőt ugyanis ezekben a kis szegmensekben még nem váltja ki a gép. Más kérdés, hogy mennyiség mellett minőségi problémák is van a hazai idénymunkaerővel. És ez már nem csak a betakarítást érinti, hanem az említett gép- és technológiafejlesztést is: sokszor megnyert támogatási pályázatokat adnak vissza gazdaságok, mert előre tudják: nem lesz, aki a nagyértékű gépeket megbízhatóan üzemeltesse…