Tarló és szármaradványok bontására

A tarló és szármaradványok bontására alkalmas készítmények alkalmasságát és hatékonyságát a Nébih felügyeli, pontosan meghatározott jogszabályi háttér alkalmazásával.

Minden forgalomba hozható mikrobiológiai termék rendelkezik „Forgalomba hozatali és felhasználási engedélyokirattal”, amely tartalmazza a készítmény típusát, a készítmény nevét, gyártóját, alapanyagait, felhasználhatóságát és esetleges veszélyességekkel és figyelmeztetésekkel kapcsolatos információkat. Ezeket az információkat éves bontásban el lehet érni ezen a honlapon: portal.nebih.gov.hu/-/36-2006-v-18-fvm-rendelethatalya-alatt-kiadott-okiratok

Az Agro-ökológiai Programban felhasználható mikrobiológiai készítmények mindegyike rendelkezik ilyen okirattal. Ebben a cikkemben arra szeretnék kitérni, hogy az alkalmazható készítmények kiválasztását követően milyen szempontok alapján állapíthatjuk meg a felhasználás dózisát.

Az okirat a felhasznált mennyiséget illetően általában -tól-ig mennyiséget határoz meg, de azzal kapcsolatosan nem tartalmaz információkat, hogy ezen belül mikor célszerű az alacsonyabb, és mikor kell a magasabb dózist használni. A leggyakrabban alkalmazott módszer ennek a problémának a kezelésére a pénzügyi ráfordítás oldaláról való megközelítés. Ez célszerű, de nem szakmai megoldás, ezért nem taglalom.

Szakmai oldalról három szempontot kell megvizsgálnunk, amelyek kombinációja segít eldönteni a dózis nagyságát.

A lebontandó, kezelendő visszamaradt szármaradvány mennyisége

Ennek eldöntéséhez konkrét számok nem állnak rendelkezésünkre, vagyis a készítményeken nem szokták megjelölni, hogy 1 tonna búzaszalmát milyen mennyiségű anyaggal kell kezelnünk. Nincs is értelme, hiszen a szalma és a gyökérmaradvány pontos mennyiségét nem tudjuk, maximum becsülni lehetséges. Döntésünk előtt használjuk fel a termésmennyiség adatait, mivel azt pontosan tudni fogjuk. Az esetek nagy többségében szoros összefüggés figyelhető meg a növények generatív (szemtermés) és vegetatív (szár, levél, gyökér) részeinek fejlődésében. Általánosan elmondható, hogy a nagyobb termés több szármaradványt hagy vissza. (Ez alól a megközelítés alól talán a kukorica tud eltérni azokban az esetekben, amikor termékenyülési probléma miatt generatív részek nem alakulnak ki.) Amennyiben az évjáratokat összehasonlítom, akkor egyértelmű a helyzet: a tavalyi, 2022-es évben elegendő lehet az alacsonyabb, míg az idei, 2023-as évben ajánlott a magasabb dózisok alkalmazása.

A visszamaradt szármaradvány típusa

Nem mindegy, hogy milyen növény maradványait kezeljük. A növények szárszerkezetének összetétele jelentős különbséget mutat. Az összetétel meghatározza a lebontás dinamikáját; vannak növények, amelyek kifejezetten gyorsan bomlanak le a talajban, és vannak, amelyek bontása akár éven, éveken túl fog megtörténni. Ennek eldöntésében segítségünkre lehet a szerves anyagok szén : nitrogén arányának tanulmányozása. Az érett komposzt C : N aránya 25 : 1, ezt az arányt tartjuk a növény számára kedvező, könnyen emészthető formának. Minél magasabb a C aránya, annál nehezebben bomlik le az adott növényi rész.

A „kedvezőtlen” kategóriában is lehet különbséget tenni: a kukorica és a napraforgó szára könnyebben, a búza és főleg a rozs szára nehezebben bomlik. Ezek figyelembevételével elmondható, hogy kedvező és közepes C : N arány esetében az alacsonyabb dózis, míg kedvezőtlen C : N esetében a közepes, illetve a magasabb dózis alkalmazása indokolt.

A bontásra rendelkezésre álló idő

Ez a folyamat időidényes, nem történik meg napokon belül. A bomlás kezdetben nagyon aktív, majd az idő előrehaladtával ez az aktivitás csökken, időegységenként egyre kevesebb szármaradvány ásványosodik. Az aktivitást befolyásolja a talaj nedvességtartalma és hőmérséklete; az utóbbi években a bomlás télen sem áll le, csupán mértéke csökken. Amennyiben a tarlók kezelése és a következő növény vetése között több mint 6 hónap eltelik, akkor kellő idő áll a mikrobák rendelkezésére ahhoz, hogy egy alacsonyabb dózissal is képesek legyenek a szerves anyag lebontására. Ha a kezelés után a következő növény vetése 2-3 hónap után bekövetkezik, akkor növelni célszerű a készítmények dózisát. A harmadik esetben, amikor a betakarítást követően heteken belül bekövetkezik a vetés, akkor nemcsak a mikrobák mennyiségét kell maximumra emelnünk, hanem a bomlás felgyorsítása és a pentozánhatás elkerülése érdekében 30–40 kg N hatóanyagot is ki kell juttatnunk már a kezelés elején.

Példa 1: repcebetakarítás után tavasszal fogunk kukoricát vetni, ebben az esetben egy könnyen bomló, jó C : N aránnyal rendelkező szerves anyag bomlására kellő idő áll rendelkezésre, tehát elég az alacsonyabb dózis alkalmazása.

Példa 2: repcebetakarítás után ősszel kalászost vetünk, ebben az esetben egy könnyen bomló jó C : N aránnyal rendelkező szerves anyag bomlására megközelítőleg 2 hónap áll rendelkezésre. Ebben az esetben műtrágya-kiegészítés nélkül elég lehet az alacsony vagy közepes dózis.

Példa 3: magas termést adó kalászos után augusztus-szeptemberben repcét szeretnénk vetni. Nagy mennyiségű, nehezen bomló szármaradvány és kevés idő, esetleg száraz körülmények miatt magas dózis és N-kiegészítés szükséges.

Természetesen a készítmények kijuttatása előtt akkor járunk el szakszerűen, ha a növényi maradványokat a területen a lehető legegyenletesebben szétterítjük és felaprítjuk; a betakarítógépek által visszahagyott tarló általában igényel még egy szárzúzást ennek eléréséhez.

Holopovics Zoltán
szakmai és fejlesztési vezető