A klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek, a csapadékeloszlás egyenetlen. Egyre több gyűjtő-tározó készül, azonban felmerül a kérdés, hogy a nagy felületű víztározók alkalmasak-e feladatuk ellátására? A párolgási veszteség miatt az aszályos időszakokra mennyi víz marad meg bennük?
A víz érték – óvjuk értékeinket!
A közelmúltban Magyarországon is egyre több nagy felületű víztározó készül a csapadékvizek, belvizek gyűjtésére és öntözési célú hasznosítására. Azonban a globális felmelegedés miatt előfordulhat, hogy a párolgási veszteség miatt az aszályos időszakokra lényegében kiszáradnak.
A megoldás a párolgási veszteség kiküszöbölése, amire egy magyar gyártó kínálja a működő megoldást. Most kell lépni, amikor még van mire vigyázni, van mit megóvni az elillanástól.
A vízgazdálkodás egészét stratégiai ágazatnak tekintjük
„Tény, hogy Magyarország és Európa már rég nem a korlátlan édesvízkészletek hazája, ahogy arra a tavalyi, különösen aszályos év is rámutatott” ‒ ismerteti a helyzetet Budinszki Balázs, az Euro-Matic Kft. műszaki vezetője.
Mára a víz érték, amelyet nem elvezetni, továbbítani kell, ha túl sok van belőle, hanem megőrizni, tárolni és ésszerűen gazdálkodni vele. A globális felmelegedés hatására a csapadék nagyon rapszodikusan hullik, amit erősen aszályos periódusok váltanak, illetve, az egymást követő évek is szélsőségesek lehetnek.
Azt már tudjuk, hogy a kulcs a helyes vízgazdálkodás, ennek megfelelően a közelmúltban rengeteg olyan beruházás valósult meg és zajlik ma is országszerte, ami az áradások, belvizek, nagyobb esőzések során érkező vízkészletek tárolását, hasznosítását szolgálja. Az újonnan épült vízszint-szabályozó és vízkormányzó műtárgyak segítik a vízvisszatartást, a vízpótlást és a kártételek elleni védekezést, a betárolt természetes vízkészletek felhasználását. Ezek a jelentős beruházások azonban gyakran nem, vagy csak elkerülhetetlen tényezőként számolnak a párolgási veszteséggel.
A gyakorlatban nem ritka, hogy a jellemzően sekély és nagy felületű tározókban csak algás-iszapos sár marad az eltárolt vízkészletből mire a szárazság miatt igazán szükség lenne rá, innentől pedig a teljes beruházás használata korlátozott ‒ hívja fel a figyelmet a szakember.
A zárt-technológiás tárolás rugalmatlan és aránytalanul drága, de van megoldás
Az evidens megoldás a vízfelületek takarása, ez azonban további kérdéseket vet fel: a különböző fóliák jellemzően alkalmatlanok a kültéri használatra; a méretproblémák mellett gond, hogy az UV-sugárzás szinte mindegyiket gyorsan nemkívánatos mikroműanyaggá bontja; a megfelelő rögzítés hiányában, felkapja, elviheti egy erősebb szél a takarásra alkalmazott anyagot; a víz kezelése, ki- és betárolása bonyolultabb lesz, …
A korszerű, de kevéssé ismert megoldás a takarólabda, mely a vízfelület több mint 90%-át zárja.
Fő jellemzői:
- teljesen időjárásálló;
- 100%-ban újrahasznosítható;
- évről évre alkalmazható;
- alkalmazkodik az aktuális vízszinthez;
- nem akadályozza a víz kezelését (adott esetben az úszást, hajózást sem);
- a fény jelentős részének kiszűrésével gátolja az algaképződést;
- távol tartja a vízimadarakat.
Az ilyen takarás töredékébe kerül a teljes projektnek, de ezáltal a tároló el tudja látni azt a lényeges alapfeladatát is, hogy a vízkészlet rendelkezésre álljon a megfelelő pillanatban. A gondozásmentes takarólabdák költségét jellemzően már az első néhány év víznyeresége fedezi, míg a várható élettartam évtizedekben mérhető.
Az Egyesült Államokban és Európa egyes területein már bizonyított az innovatív technológia. A telepítése egyszerű, mégis hatékonyan támogatja az új vízgazdálkodási szemléletet és az agrárium – a vízkészletek megóvására az öntözött területek növelésére irányuló – törekvéseit.
Forrás: Gold Communications
