Az elmúlt kb. 20 évben mindig arról beszéltünk, hogy próbáljuk megőrizni a vizet a talajban. Sok helyen süket fülekre talált, volt azonban olyan termelő is, aki elindult a mulcsos talajművelés útján, és a sok tapasztalattal már messze jár.
A csapadékmegtartáshoz sokszor nem elég az, hogy ha csak az egyének változnak, hanem akár egy régiónak is változni kellene.
Mi lesz a vízigényes kukoricával, ha kevesebb lesz a csapadék? Előre kell gondolkodni, vízmegtartó, nedvességmegkötő talajművelési technológia felé kell mozdulni. Ezt a takarónövényes, mulcsos technológián keresztül, minimális talajműveléssel tudjuk megközelíteni. Bár itt is találkozunk nehézségekkel, de ezeket leküzdve remélhetőleg még néhány évig lesz annyi víz a földben, hogy termelni tudjunk.
Minél hamarabb át kell állni
A kukorica vetését a legegyszerűbb szármaradványmentes laza magágyba elvégezni. A vetőmag könnyebben jut el a kívánt mélységbe és a vetőbarázda is könnyen bezárul. Viszont, ha a vetés után csapadékhiány jön, a csupasz felszínből a nedvesség nagyon hamar elillan, ha meg mégis megjön a várt eső, akkor a hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadék beiszapolja a felszínt, így akadályozza a kelést. Ezért a mulccsal fedett felszín jobbnak tűnik, ellenben problémásabb a vetés. Tavasszal több a nedvesség a takaró alatt. Minél hamarabb kezdjük meg az átállást, ugyanis az előbb említett gondok általában ott jelentkeznek, ahol nagyon rövid idő alatt váltanak no-till-re. Azért van szükségünk az átállási időre, mert a természet mindig az egyensúlyra törekszik.
Talajművelés csak a szükséges mértékben
A Tiger vagy Terrano mulcskultivátorokkal mindig olyan intenzitással tudjuk végezni a talajművelést amennyire kell. A kapabetétek cseréjével sokkal flexibilisek vagyunk. Az őszi kalászosok előtt jobban bekeverhetjük a szármaradványt, a tavasziak elé többet hagyhatunk a felszínen, és a lazítás a megfelelő minőségben megtörténik, akár még műtrágyát és/vagy takarónövényt is tudtunk egy menetben vetni.
A Maestro szemenkénti vetőgép rögterelői a szármaradványt félretolják a sor elől, így a kelést nem fogja zavarni. A minimum, vagy a no-till technológiánál, továbbá a kötött talajokon a műtrágyatárcsából az egytárcsást válasszuk. Mélységtartó kerekével a mag és műtrágya távolsága jól tartható. Az egytárcsás nedves körülmények között kevesebb földet hoz fel, így a barázda is könnyebben zárható. A Maestro vetőkocsi csoroszlyanyomása hidraulikus állítású, amelyet bármikor egy gombnyomásra tudunk állítani. Ezenfelül az AutoForce (AF) rendszer ezt automatikusan végzi, így a vetőmag mindig a beállított mélységben lesz, és a vetőbarázda falát sem tömörítjük feleslegesen. A vetőbarázda bezárásánál a legtöbbször az a gond, hogy a megfelelő mélység elérése érdekében túl nagy csoroszlyanyomással dolgozunk, és ezáltal a vetőbarázda falát extrémen összenyomjuk, amit a V-tömörítő kerekek nem tudnak összeragasztani. Ennek elkerülése érdekében van az AF és pluszban a lezáró kerekek közül az egyik lehet tüskés vagy ujjas. Az így vetett magnak talajkontaktusa van, a vetőmag felett és alatt nincs légzárvány, a csírázás egyöntetű, és a gyökér fejlődése is egyenletes.
Vetés vákuumos vagy nyomott levegős rendszerrel
A Maestro lehet vákuumos vagy nyomott levegős. Utóbbi nagyobb sebességgel dolgozik, és a tőtávolság még így is pontos, viszont a vákuumos kíméletesebb, és vannak olyan gépkapcsolatok, ahol amúgy sem lehet nagy sebességgel vetni. A Focus-Maestro ilyen gépkapcsolat, ahol a Focus kapák lazítanak, műtrágyát helyeznek ki, és a Maestro ezekben a sávokban helyezi a vetőmagot.
Maestro – több terület, vagy hamarabb kész vagy!
Szász Zoltán
+36-30/743-0302