Legelőt váltott a gulya, szürke szarvasmarhák keltek át a Tiszán

Ugye, hogy dübörgünk? – kérdezte a kisegér a hídon az elefántot

Átkísértünk 400 magyar szürke szarvasmarhát a Tisza-hídon – jól hangzik, de gyorsan hozzá kell tenni, hogy tikkasztó nyári melegben, Lakitelektől Tiszaugig, és persze nem a mi kíséretünkön múlott, hogy eltaláltak az aktuális legelőjükre. De tény, nemcsak a gulya, az élmény is hatalmas volt.

Földvári Lászlóval, az egyébként közel 1200 marha és 250 bivaly „gazdájával” a hajtás után beszélgettünk.

– Gulyahajtásra voltunk hivatalosak; a Tiszaalpárról induló, mintegy 400-as létszámú gulyát Lakiteleken értük utol, így valóban részt vettünk testközelből a hajtásban, több km-t gyalogolva. Az az erő, amit egy ekkora állomány képvisel így, egyszerre, elmondhatatlan. De ez a gulya akkor mégsem a teljes állomány, ugye?

– A szürke szarvasmarha a legelőkön él, amely viszont évszaktól függően változik. A családi gazdaságunk állományába a több mint 1200 marhánk, a bivalyok, egy kisebb szamárcsapat és néhány gimesi racka tartozik. Ekkora állatsereget viszont nem lehet egy helyen tartani és egyszerre mozgatni. Ezért „csak” töredékét, durván 400 szürke szarvasmarhát láthattak most, velük váltottunk épp legelőt, aminek egy látványos mozzanata a hídon való áthajtás, amiben nem is feltétlen a show a lényeg, hanem az, hogy a legelőink közötti távolság néha a 150 km-t is eléri a Törökszentmiklós feletti Óballától Ópusztaszerig, a Körös és a Tisza árterein, összesen közel 2000 hektárnyi területen.

– Mindig is marhatenyésztő akart lenni? Ekkora állomány azért nem hirtelen terem az ember udvarában.

– Lakiteleken nőttem fel, falusi, természetközeli családban, a nagymamámnál a tanyán pedig mindig is voltak körülöttünk állatok. Ezt megszokja a gyerek, akkor is, ha nem neki van napi feladata vele. Óhatatlanul megszereti – remélem, a fiaim is így érzik. Később mással foglalkoztam, a szürke marhát inkább az őshonossága, a hagyományok iránti tisztelet miatt tartottam, eleinte csak pár állatot. Jó ötletnek tűnt. Aztán, ahogy mondani szokás: felszaporodtak, és egyszer csak elérkezett az a pillanat (kb. 30 marhával a legelőn), hogy nem győztem, kellett hozzá plusz munkaerőt felvenni. És kezdődött elölről a feladat, hisz a munkában már volt, aki segítsen, de egy ekkora állomány viszont a munkabért nem fedezte. Így meg kellett találni az „egészséges” arányt, amihez nem biztos, hogy kellett volna még ezer állat, de én azóta is ebbe fektetem a megtakarításaimat. Tehát valóban marhatenyésztő lettem és maradtam.

A legnagyobb kihívást nem az állat jelenti

– A gulya látványa – pláne a hídon állva, a dübörgést és bőgést hallgatva – monumentális és inkább megható, érzékelteti a természet erejét. Mégsem hiszem, hogy emiatt döntene valaki úgy, hogy nosza, vegyünk pár marhát, jó lesz ez… Mégis egyre több helyen látunk őshonos állatot legelni. Ez egy költségesebb hobbiállat, presztízs vagy megélhetési forrás?

– Ekkora gulya már semmiképp sem hobbi, és hajdanán én sem ezt gondoltam hivatásomnak. Egy állatszerető, az állattenyésztés iránt bármiféle indíttatást érző ember mégis könnyen azonosul a tartásuk gondolatával. Viszont mint minden állatot, a szürke szarvasmarhát is szeretni kell, a tenyésztése során pedig kitartónak kell lenni. A legnagyobb kihívást azonban mégsem az állat fogja jelenteni, hanem a magas bekerülési költség és a megfelelő munkatársak megtalálása, megtartása. Nálunk jelenleg 15-en dolgoznak az állattenyésztésben, és az azt kiszolgáló növénytermesztésben, de ez is kevés, mindig kevés. Elcsépeltnek tűnik, de ez valóban 365 nap, éjjel-nappal, ami nem könnyíti meg a munkaerő-keresést. Most is csak a hajtást látják az emberek, de e mögött az állategészségügy, a kaszálás, a betakarítás éppúgy ott van, mint a legelők és kerítések karbantartása vagy az állatszállítás biztosítása is. Szóval, összességében fantasztikus szakma, de kösse fel a gatyát, aki ezt választja!

– Azért szerencsére páran mégis bevállalják. A rendezvény köszöntőjében Feldman Zsolttól elhangzott, hogy hajdanán akár 100 ezer szürke marhát is hajtottak a hajdúk a magyar legelőkről az európai állatvásárokba, a nürnbergi, ulmi vagy más stájer és olasz piacokra. Ehhez képest ma mekkora állományról beszélhetünk?

– Nagyságrendileg 10 ezer szürke szarvasmarha van jelenleg hazánkban, nagyobb részük nemzeti parkokban, de kisebb-nagyobb gulyák magánkézben is. Én őszintén remélem, hogy az őshonos állatok szeretete „fertőző”, és életmódként, megélhetési forrásként is vonzó lesz. Ehhez talán mi is hozzá tudunk járulni a rendezvényeinkkel.

– Négy generációval, konkrétan négy Földvári Lászlóval találkoztam a gulyahajtás utáni Agrohof családi rendezvényen. Elárulhatjuk az olvasóknak is, hogy ön nemcsak a gulya tulajdonosa, hanem büszke nagypapa, a gépkereskedéssel foglalkozó Agrohof Kft. tulajdonosának és két kisfiúnak az édesapja, és a több száz fős rendezvényre főző szakácsok mellett a legidősebb Földvári László, az ön édesapja is ott volt felügyelni a marhapörköltes bográcsokat. Itt minden családtagban ennyi energia van? Kizártnak tartom, hogy ne lennének még aktív tervek a fiókban…

– Már 30 éve van szürke marhám, ebből 20 éve hivatásszerűen ezzel foglalkozom, ez valószínűleg már nem is fog változni. Viszont a kezdetek óta csak élő állatot értékesítettem, ami nem is jelentett soha nehézséget. Most sem lehet okom panaszra, a partnereink, a kereskedők mindig elviszik akár vágásra, akár továbbtenyésztésre az eladó állatokat. De egyre foglalkoztat egy vágópont kiépítésének a lehetősége, szívesen kipróbálnám magunkat frisshús-előállításban – és értékesítésben is. De ez még a jövő lehetősége…

Hungarikum a magyar szürke szarvasmarha

A hungarikum szó a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom, amely olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelez, amely népünkre, országunkra jellemző tulajdonság, egyediség, különlegesség és minőség. A Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete felterjesztésének köszönhetően 2015. április 24-én került be a köznyelvben „csak” „szürke marhának” nevezett állatfajunk a Hungarikumok Gyűjteményébe. Erről az elismerő oklevelet és a Hungarikum Díjat 28 másik jelölttel együtt 2015. december 2-án vehette át az egyesület. Akkor hirtelen 25-ről 54-re emelkedett a hungarikumok száma, ami azóta már 92.

Emellett a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete eredetvédelmi tevékenységét megerősítendő Magyarországon elsőként megszerezte „Friss hús” kategóriában a legmagasabb szintű, az Európai Unió által életre hívott oltalmi védjegyet is. A „Magyar Szürkemarhahús (OFJ)” kék-sárga védjegy a fogyasztók tájékoztatására született. Legnagyobb előnye, hogy védelmet biztosít a hamisítókkal és a silány terméket előállítókkal szemben. A bejegyzett elnevezés a piaci forgalomba kerülő húst egész Európában ellenőrzötté és védetté teszi. A védjegyegyeztetési eljárás során ugyanis a felhasznált kutatási eredmények garantálják a magyar szürkemarha húsának kedvező élettani hatásait és más marhahústól eltérő különleges ízvilágát.

Sándor Ildikó