A Lipták Farm központja Tiszavasváriban van, Hajdú-Bihar, Borsod és Szabolcs-Szatmár találkozásánál. Ez egy igazi családi gazdaság, dr. Lipták József és családja a tulajdonosok. Összesen 700 hektáron gazdálkodnak, a megművelt talajok 35%-a réti jellegű, a többi inkább középkötött vályog, és alig 2% pedig homokos. Vajda László gépészeti vezetővel beszélgettünk az eredményekről és a svéd Väderstad gyártóval való kapcsolatukról.
Milyen növényeket termesztenek?
– A hagyományos kultúrák mellett, mint az őszi búza és őszi káposztarepce, zöldborsót, csemegekukoricát és idén szóját is vetettünk. Nagy előnyünk, hogy a területek 80%-át öntözni is tudjuk.
Ez bizony tényleg nem átlagos! Milyenek így az idei eredmények?
– Változatosak… A repce idén minden idők leggyengébb produktumát hozta. Hiába védekeztünk kétszer is gomba ellen, a lisztharmat megjelent, és ez meglátszott a termésen is. Idén nagyon sok gazdatársunk küzdött ezzel a problémával. A búza már jóval az országos átlag felett termett, és közel 80%-a sütőipari minőségű volt. A zöldborsó viszont gyengén szerepelt, mert a vetőmagokkal behozott fuzárium erősen visszafogta a termést. A csemegekukorica a fő növényünk, az első vetések nagyon jók, 200 mázsa feletti átlagokat hoztak hektáronként, de a későbbiek már az aszályos időszakban értek be, és ez megviselte a kultúrát. Hiába öntözünk, a légköri aszály és a magas UV-sugárzás ellen nem tudtuk megvédeni a növényeket, így végül ezeken a területeken csak 160-170 mázsás eredmények születtek. A konzervgyárak és más termelők szerint ez jó eredmény, de az előző évek 200-220 mázsájához képest csalódás. A szójából 80 hektáron vetettünk idén, két fajtát próbáltunk. Az egyik, gyengébben teljesítő 1,6–2,3 tonnás átlagot hozott, míg egy osztrák vetőmagból indul állomány 4,5 tonnát tudott hektáronként.
A precíziós gazdálkodással kapcsolatban milyen tapasztalataik vannak?
– Mivel alapvetően informatikus is vagyok, így a precíziós gazdálkodásban, a műholdvezérlésben elég szépen előrehaladtunk az elmúlt években. A precíziós technológia segítségével könnyen észreveszem, ha valami probléma van, amit egyébként gépész szemmel nem lehetne előre látni. A szenzorok adatainak elemzése sokat segít, és így következtetni tudok a növények állapotára is. De azt tudni kell, hogy a személyes jelenlétet semmi sem pótolja. Így, amikor kimegyek a géphez, mindig ellenőrzöm, rendben van-e a vetés. Megnézem a talajt, a magok elhelyezkedését, és csak akkor folytatjuk a munkát, ha mindent megfelelőnek találok.
Mióta dolgoznak együtt a Väderstaddal?
– Az első tőlük vásárolt gépünk most hároméves. Egy Rapid 400C gépről van szó, amelynek kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy műtrágyát is tudjunk kijuttatni egy menetben vele. Így csökkenthetjük a taposási kárt, minimalizálva a talajműveletek számát.
Nagyon jó vetőgép, bár csak két éve használjuk, de már közel 1000 hektárt dolgozott, és eddig semmit nem kellett cserélni rajta, csak a napi karbantartást végeztük el. Könnyű a beállítása, a leforgatás egyszerű, kezelőbarát a gép. Még a kötöttebb talajokon is jól dolgozik, nem ragad be egykönnyen. Rozst is vetettünk most vele 60 hektáron, és bár nem voltak ideálisak a körülmények, a kelés tökéletes lett. Egy 195 lóerős traktorral használjuk egyébként, amelynek a motor- és elektromos teljesítménye tökéletesen elegendő a vetőgép működtetéséhez.
Mekkora területet tudnak így teljesíteni a géppel?
– Egy hosszabb, nyújtott műszakban 30-35 hektárt is elvetünk 12-13 óra alatt. A gép alkalmas lenne még gyorsabb munkára is, de a kiszolgálásnál akadnak lassító tényezők, attól függően, milyen kultúrában használjuk.
Mi az, amit a legjobban szeret ebben a gépben?
– Azt, hogy zordabb körülmények között is szép munkát végez. A jelenlegi klímaváltozással nagyon rövid az az időszak, amikor optimálisan lehet vetni, de ezzel a géppel ki tudom tolni ezt az időablakot. Fülkéből állítható, így nem kell kiszállni a beállításokhoz, csak a fél sor lezárásánál. A többi beállítás viszont tabletről is kezelhető, ugyanis az ISOBUS-rendszerrel minden paraméter látható.
Fodor Mihály