A világ mezőgazdaságát érintő negatív hatások között az egyik legsúlyosabb problémát a globális klímaváltozás okozza. Az elmúlt öt évben több tenyészidőszakban is súlyos problémákat okozott a meleg, aszályos időjárás.
2024 nyarán a középhőmérséklet 23,5 oC volt. Ezzel a hőmérsékleti értékkel a 20. század kezdete óta 2024 nyara a legmelegebb volt, ami 2,7 oC-kal haladta meg a 30 éves átlagot. A hazai mezőgazdaság központjának is tekinthető alföldi régióban a nyári hónapok átlaghőmérséklete néhol a 25 oC is elérte (1. grafikon, 1. táblázat).
A növénytermesztés idei nehézségei
Az átlagnál jóval magasabb szezonális hőmérséklet mellett a csapadékhiány is jelentős károkat okozott a hazai növénytermesztésben. A csapadék eloszlása rendkívül egyenlőtlen volt. A csapadékos júniust követően a nyár következő két hónapja az átlagnál sokkal szárazabbnak bizonyult. Az alföldi megyékben a nyári időszakban 100 mm alatt maradt a csapadék mennyisége, de a szárazabb dél-alföldi megyékben néhol a 60 mm-t sem érte el. Júliusban a 30 éves átlag csapadékösszeg 30%-a, augusztusban 41%-a hullott. A nyár folyamán az átlagos szezonális csapadékmennyiségnek csupán 63%-a esett (2. grafikon).
A napraforgó- és a kukoricaállományokban (hasonlóan, mint 2022-ben) terméskiesést okozott az idei év. A kukorica sokkal érzékenyebb az abiotikus környezeti stresszhatásokra, ezért a terméskiesés jelentősebb, de az aszály kedvezőtlen hatásai a napraforgó-állományokban is éreztették a hatásukat. A 2020–2024 közötti időszakban – a 2023-as évet kivéve – a terméseredmények elmaradtak az előző évek 2,9-3,0 t/ha körüli termésátlagaitól, és 2022-ben extrém alacsony, 1,89 t/ha országos termésátlag alakult ki. A 2024. évi pontos adatok még nem állnak rendelkezésre, de az előrejelzések szerint a 2023-ban mért értékeknél akár 15–20%-kal is kisebb országos termésmennyiség prognosztizálható (3. grafikon).
Az aszály elleni védekezés leghatékonyabb eszköze az öntözés, azonban hazánkban az öntözött területek aránya alacsony. Az öntözött területek méretében 2020 óta kis mértékű növekedés figyelhető meg, ugyanakkor ez az érték 2023-ban még mindig 2,5% alatt maradt (4. grafikon).
A napraforgó esélyei
A hazai szántóföldi növényportfólión belül a napraforgó tipikusan az aszálytűrő növények csoportjába tartozik, azonban egyértelműen látható, hogy a klímaváltozás okozta extrém klimatikus jelenségek képesek jelentős terméscsökkenést okozni.
A napraforgó kisebb aszályérzékenységét a fiziológiai tulajdonságainak köszönheti. A növény gyökere erőteljes, mélyre hatoló főgyökérrendszer, mely képes a talajban 2–3 m mélységbe is hatolni. A gyökér a teljes tenyészidőszak folyamán fejlődik, valamint a gyökérszőrök nagy szívóerejűek, ami által a talaj tápanyag- és vízkészletét egyaránt jól hasznosítják. Jelentős szerepe van a növény stresszrezisztenciájának alakulásában a nemesítésnek is. A kukorica- és napraforgóhibrideknél is fontos szempont a hatékony sztómakontroll kialakítása, amelynek segítségével a növény képes a transpirációját csökkenteni, és hatékonyabb vízgazdálkodást folytatni.
A napraforgó régen extenzív, gyenge termőterületeken termesztett növénykultúra volt, ugyanakkor az elmúlt évtizedek nemesítőmunkája eredményeként a napraforgóhibridek többsége sikeresen csak átlagos-intenzív agrotechnikával termeszthető jövedelmezően, többek között azért, mert ezáltal a kedvezőtlen környezeti tényezők terméscsökkentő hatása nagymértékben csökkenthető (2. táblázat). 2024-ben a napraforgóhibridek száma a Nemzeti Fajtajegyzékben 41 db volt, és ezen belül az átlagos-intenzív technológiával termeszthető hibridek aránya 85%.
A napraforgó esetében az aszályérzékenység csökkentésére számos agronómiai lehetőség is rendelkezésre áll. Kiemelkedő szerepe ebből a szempontból a vetésváltásnak, talajművelésnek, tápanyagellátásnak, vetéstechnológiának és a növényvédelemnek van. A vízmegőrző talajművelés szerepe nemcsak a napraforgónál, hanem minden haszonnövény-kultúránál kiemelkedő szereppel bír. Az őszi alapművelés elősegíti az őszi-téli csapadék talajba jutását, míg a nyári tarlóművelés a kapilláris vízkiáramlás csökkentésével a vízmegőrzést segíti elő. Az egyenletes, ülepedett, aprómorzsás magágy kedvező feltételeket teremt a csíranövény számára a gyors és intenzív fejlődéshez, ami által a növény gyorsabban növekedve hamarabb kikerül a kezdeti fejlődés környezeti hatásokra érzékenyebb szakaszából.
Vetéstechnológia és növényvédelem
A vetéstechnológia kidolgozása során mindig arra kell törekedni, hogy megfelelő hőmérsékletű talajba történjen a vetés. A napraforgó számára az ideális talajhőmérsékletet a 8-9 oC jelenti. A megkésett vetés sem jó megoldás, ugyanis az április végi, május eleji időszak sok esetben már száraz és csapadékhiányos, ami már a tenyészidőszak kezdetén aszályhatást fog okozni. A napraforgó számára ideális tőszámsűrűség 55–60 ezer termőtő/ha.
A vetés során egyaránt kerülni kell a túlsűrítést és a ritka állomány kialakítását. Az optimálisnál alacsonyabb tőszámnál a gyomok könnyebb terjedése növelheti a terület vízigényét, míg a túl sűrű állományban a növények megnyúlnak, növekszik a területen felmerülő vízigény, valamint az állomány zártabb szerkezete miatt bekövetkező párás mikroklíma elősegíti a gombás megbetegedések gyorsabb terjedését. Emellett a fertőzött, beteg napraforgóállományok nagyobb mennyiségű vizet használnak fel, a fokozott transpiráció következtében. A fungicides növényvédelem és a gyomszabályozás eszközrendszerének hatékony alkalmazása szintén kedvező hatással van a napraforgó adaptációs képességére.
Legalább egy fungicides védekezés ajánlott, de intenzív technológiában (főleg csapadékosabb évjáratokban) legalább két védekezést érdemes elvégezni.
A kezelés optimális időpontja a növények 8–10 levélpáros állapotában van, ami földi permetezőgéppel, kontakt vagy szisztemikus szerekkel egyaránt kivitelezhető.
A második védekezést a csillagbimbós állapot végén–virágzás elején érdemes elvégezni, szisztemikus gombaölő szerrel.
1995 előtt nem volt lehetőség a napraforgó hatékony posztemergens kétszikű gyomirtására. Ezt követően fejlesztették ki a speciális gyomirtási módszereket, melyekkel lehetővé vált a hatékony kétszikű posztemergens gyomirtás. A „Clearfield®”, a „Clearfield® Plus”, az Express™-toleráns napraforgó-gyomirtási technológia, valamint az A.I.R.™ technológia speciális gyom irtószer-rezisztenciával rendelkező napraforgóhibridekre építve teszi lehetővé az állományban a posztemergens kétszikű gyomirtást, mellyel hatékonyan elkerülhető a preemergens kétszikű gyomirtás időjárási befolyásoltsága (15–20 mm bemosó csapadék szükséges).
Az Express™-toleráns hibridek a tribenuron-metil hatóanyaggal szemben a Clearfield technológiák hibridjei az imazamox hatóanyaggal szemben ellenállók. Az A.I.R.™ technológia egyszerre teszi toleránssá a tribenuronmetil és az imazamox hatóanyagú gyom irtó szerekkel szemben a genotípust, valamint a szádor ellen is védelmet biztosít az optimális védekezési időszakban. Az előbb említett gyomszabályozási technológiákat csak az engedélyezett napraforgóhibrideknél lehet alkalmazni.
Tápanyagszükséglet
A napraforgó igényeit kielégítő növénytáplálás fontos eszköze az egészséges, káros környezeti hatásoknak ellenálló állományok kialakításának. A napraforgó nagy tápanyagigényű, de mérsékelt trágyaigényű növény. Nagyon fontos a harmonikus tápanyagellátás. A napraforgó fajlagos tápanyagigénye: N: 4 kg/100 kg, P2O5: 2 kg/100 kg, K2O: 7 kg/100 kg, CaO: 3 kg/100 kg, Mg: 1,7 kg/100 kg fő- és melléktermék. A kijuttatás optimális dózisának tápanyagmérleg alapján történő számítása minden makroelemnél nagyon fontos. A különböző módosító tényezőket számításba véve a 3-4 t/ha termésszint eléréséhez 30–100 kg/ha N hatóanyag kell (P2O5-ből 50–80 kg/ha; K2O-ból: 70–100 kg/ha).
A nitrogén optimális mennyiségének meghatározása nagyon fontos, mivel a hiánya gyenge-közepes kultúrállapotú talajokon kisebb-nagyobb arányú terméskiesést okozhat, ugyanakkor a túladagolása csökkenti az olajtartalmat, és gyengíti a bőrszövet sejtjeinek kohézióját. Emiatt romlik a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, ami elősegíti a kórokozók terjedését, és fokozottabb klímaérzékenységet okoz. A megfelelő P2O5– és K2O-ellátás szintén nagy szerepet játszik az aszályérzékenység csökkentésében. Ezek a tápelemek egyrészt javítják a gombák elleni természetes védekezőképességet, elősegítik a gyökérfejlődést, valamint kedvezően befolyásolják a vízgazdálkodási folyamatokat, ellenállóvá téve a napraforgót a vízhiánnyal szemben. A mikroelem pótlólagos ellátása aszályos években nagyon fontos, mert ilyenkor több mikroelem (pl. bór) felvehetősége is csökken.
A mennyiségi és minőségi veszteségek elkerülése érdekében kedvezőtlen évjáratokban (pl. csapadékos ősz) nagy hangsúlyt kell fektetni a deszikkálás időpontjának helyes megválasztására. Az állományszárítást akkor lehet elvégezni, amikor még van a napraforgón a deszikkáns anyagok felvételére szolgáló aktív levélfelület. Az állományszárítást a gyors hatású deszikkálószerek esetében a kaszatok 28–30%-os nedvességtartalmánál, a lassú hatásúaknál korábban, 35–40%-os víztartalomnál érdemes kijuttatni, augusztus második felében.
Felhasznált irodalom: met.hu/eghajlat/magyarorszag_eghajlata/eghajlati_visszatekinto/elmult_evszakok_idojarasa/main.php
Dr. Szabó András adjunktus
Dr. Dóka Lajos Fülöp adjunktus
Dr. Ragán Péter adjunktus
Dr. Ragánné Dr. Szabó Éva adjunktus
Debreceni Egyetem MÉK Növénytudományi Intézet
