Súlyos időszak a mezőgazdaságban, mi lehet a kitörési pont?

Jelentős visszaesés várható a búza és a kukorica termesztésében, növekszik a hőtresszes, viharos és aszályos napok száma, és ezt egyes fő kultúrákban már az öntözés és a plusz nitrogén-kijuttatás sem fogja ellensúlyozni. Mi várható az időjárásban, és milyen növényekre érdemes fókuszálni?

Súlyos előrejelzések

A klímaváltozás hatásai a Kárpát-medencében az átlagosnál is súlyosabban érvényesülnek, és a hazai mezőgazdaság számára hosszú távon meghatározó kihívásokat jelentenek. A 2003-as MTA-prognózis már jelezte, hogy a 2010-es évektől állandósulnak a kiszámíthatatlan időjárási szélsőségek, és az éves csapadékmennyiség akár 80 milliméterrel is csökkenhet. Az Agrárközgazdasági Intézet 2019-es előrejelzése szerint az átlaghőmérséklet 1901–2016 között már 1,1 °C-kal nőtt Magyarországon, de 1981 és 2016 között ez az emelkedés 1,62 °C-ot ért el. A nyári átlaghőmérséklet esetében még nagyobb, 1,97 °C-os növekedést mért az Országos Meteorológiai Szolgálat. Ez az érték közel kétszerese az európai átlagnak. Az éghajlati modellek a jövőben akár 3–4 °C-os további melegedést és szárazodást jeleznek előre.

Egyre gyakoribbá válnak az extrém időjárási események: hőhullámok, forró napok, villámárvizek, heves esőzések, aszályos időszakok és erős szelek egyaránt. Ezek a tényezők alapjaiban változtatják meg Magyarország agroökológiai potenciálját. Emellett új, eddig nem honos kórokozók és kártevők jelenhetnek meg, miközben a talajdegradáció üteme is gyorsul.

Változások a vetési-aratási időben, visszaesések a hozamokban

Az őszi búza esetében a vetési idő 2050-ig több mint kilenc nappal tolódhat későbbre, míg a betakarítás ideje ugyanennyi nappal előrébb kerül. A klímaváltozás hatására a búzahozamok még alkalmazkodás mellett is 7–30%-kal csökkenhetnek, és ezt a csökkenést sem az öntözés, sem a megnövelt (akár 120 kg/ha) nitrogénműtrágya nem tudja érdemben kompenzálni. Ezek az alkalmazkodási stratégiák ráadásul jelentősen megemelik a termelési költségeket.

A kukorica esetében a változások hasonló mértékűek, de jobban reagál a különféle adaptációs beavatkozásokra. A vetési idő 9–10 nappal előbb kezdődhet, míg a betakarítás 17 nappal korábban zárulhat. A hozamok 10–60%-os visszaesésére kell számítani, de 90–120 kg/ha nitrogén-hatóanyag kijuttatásával ez a veszteség 15–25%-ra mérsékelhető. Hatékony öntözéssel pedig akár 10%-os hozamnövekedés is elérhető 2050-ig – bár ez nagy regionális szórást mutat. A Nyugat-Dunántúlon például 15–20%-os csökkenés lehet a jelenlegi magas szinthez képest, míg a Dél-Alföldön, megfelelő öntözéssel és műtrágyaellátással akár javulhatnak is az eredmények.

A MARS (Monitoring Agricultural Resources) előrejelzése alapján 2024-ben a búzatermésátlag hazánkban csökken a legnagyobb mértékben az uniós országok közül: az ötéves átlaghoz képest 6,1%-kal, a tavalyi évhez viszonyítva 5,1%-kal.

A főbb szántóföldi növénykultúrák kilátásai

A kukorica termesztése egyre kockázatosabbá válik a magas vízigény és a hőséggel szembeni érzékenység miatt. A termőterület várhatóan csökken. A búzafélék valamivel kedvezőbb helyzetben vannak, mivel a téli-tavaszi csapadék hasznosításával enyhíthetők a hatások, de a virágzási időszakban fellépő aszály és hőhullámok komoly kárt okozhatnak.

A napraforgó a szárazságot jól tűri, mélyre hatoló gyökérzete révén képes vizet felvenni, de a virágzás alatti hőség jelentős termés- és olajtartalom-csökkenést eredményezhet. A szója ígéretes kultúra lehet: jól reagál a vízhiányra, nitrogénmegkötő tulajdonsága révén javítja a talajminőséget, és évről évre növekszik a hazai területe. A cirok, mint a világ ötödik legfontosabb takarmánynövénye, különösen ellenálló a hőség és az aszály ellen. Hazánkban jelenleg még alig néhány ezer hektáron termesztik, annak ellenére, hogy a szikes és homokos területeken is sikeresen termeszthető lenne.

Alkalmazkodási lehetőségek a növénytermesztésben

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében több irányban is elindulhatnak a növénytermesztők. Elsődleges eszköz az aszály- és hőtűrő fajták, hibridek bevezetése, melyek nemesítése prioritássá vált a kutatásban. A diverzifikáció – új, kevésbé vízigényes növények, mint a pohánka, cirok, köles – termesztésbe vonása csökkenti az időjárási kitettséget.

A vízmegőrző talajművelési technikák (talajtakarás, mulcsozás, zöldtrágyázás) kulcsfontosságúak a talajnedvesség megőrzése érdekében. Emellett az öntözési rendszerek modernizálása is szükséges. A precíziós gazdálkodási technológiák – GPS-alapú sorvezetés, tápanyag- és vízszolgáltatás optimalizálása, szenzorok, drónok – segítik a gazdákat a célzott inputfelhasználásban. Az agroökológiai szemlélet is előtérbe kerül, amely a talajélet javítására, a természetes folyamatokra épül, és hosszú távon fenntarthatóbb termelést biztosíthat.

A növekvő termelési kockázatok mellett egyre fontosabbá válik a pénzügyi kockázatkezelés: a növénybiztosítás, a kárenyhítési rendszerben való aktív részvétel, valamint vészhelyzeti tervek kidolgozása.