2025 nyarán az amerikai határidős kukorica– és szójaárak (inflációval korrigálva) 2006 óta nem látott mélységekbe süllyedtek. A trend nemcsak az amerikai termelők számára jelent kihívást. Az európai mezőgazdasági szektorra is jelentős közvetett hat, hiszen az állattartók jól jár vele, a gabonatermesztők alacsony árakkal kell versenyezzenek.
Ármozgások a történelmi mélypont közelében
Július közepén a chicagói határidős piacon (CBOT) a kukorica ára 4,21 USD/bushel körül mozgott, míg a szójabab ára 10,20 USD/bushel volt. Ezek az árak inflációval korrigálva egyaránt 2006 óta a legalacsonyabb értékek közé tartoznak. A szójabab 19 éves reálmélypontra süllyedt, a kukorica ára pedig több mint 30%-kal esett vissza 2022 közepe óta, miközben a termelési költségek gyakorlatilag változatlanok maradtak.
A 2025-26-os szezonra az USDA 24%-kal nagyobb kukorica zárókészletet jelez, miközben a szójabab esetében 11%-os készletcsökkenést vár, ami némileg fékezheti a szójaárak zuhanását.
A főbb árnyomó tényezők
Az árak esésére elsőként a kiváló terméskilátások hatnak az Egyesült Államokban és Brazíliában. Ezzel párhuzamosan globális túlkínálat tapasztalható/várható, ami szintén lefelé nyomja az árakat. Továbbá a lassuló kínai kereslet és bioüzemanyag-felhasználás trendje is erősíti ezt a hatást. Mindeközben spekulatív eladások hatnak a piacra: a befektetők növelik short pozícióikat a mezőgazdasági nyersanyagpiacon.
Ellentmondásos európai hatások
Az amerikai árcsökkenési trend kedvező aspektusa itt, Európában, hogy az alacsony világpiaci árak mérsékelhetik az EU-n belüli takarmány- és alapanyagköltségeket. Ez az állattenyésztés számára átmeneti könnyebbséget jelenthet.
Ám ugyanez a hatás a mezőgazdaság más szereplőire nézve természetesen kedvezőtlen. Az alacsony globális árak lefelé húzzák az európai (különösen közép-kelet-európai) termelők értékesítési árait. Ez jelentősen mérsékelheti a jövedelmezőségüket, hiszen a fajlagos költségek továbbra is magasak. A magyar hazai szójabab- és kukoricatermesztés jövedelmezősége is csökkenhet, főleg akkor, ha a támogatási rendszer nem követi le az árzuhanásokat.
Európa ráadásul egyelőre függő helyzetben van az amerikai szójától. Az EU-27-es emelés 3-4, az ukrán 6-7 millió tonna, mindez durván bő harmada az európai igényeknek. Rákényszerülünk hát az olcsó amerikai árura – legalábbis addig, amíg termelésben nem érjük el az önellátást.
Mindezt súlyosbítják az amerikai elnök, Trump által indított vámháború kényszerű európai válaszintézkedései. Az EU 2025 tavaszán válaszvámokat vezetett be az amerikai kukoricára és szójára, ami rontja az importversenyképességet.
Mi várható?
Az amerikai árak tartósan alacsony szintje nem tűnik átmeneti jelenségnek: az USA piaci részesedését egyre inkább visszaszorítja a brazil export, miközben a hazai termelők egyre inkább a költség–hozam–bizonytalanság háromszögében vergődnek. Európában ez a helyzet egyszerre jelenthet árcsökkenési lehetőséget és nyomást a belső piacokon, különösen ott, ahol az importhelyettesítésre épülő termelés kulcsszerepet játszik.
A helyzetre a legnagyobb hatással a kereskedelmi szabályozás (vámok, logisztikai korlátok) és az EU támogatási rendszere lehet – ezek döntik el, hogy az amerikai válság inkább esély vagy inkább fenyegetés lesz-e az európai termelőknek.
