A baktériumtrágyázásról, talajkondicionálásról – röviden
Talajainkról, azok általános állapotáról sok megállapítás születik mostanában, amelyeknek jelentős része, sőt, szinte mind romlást, rossz kultúrállapotot jelez, sürgős javítást, a kedvezőtlen folyamatok visszafordítását hangsúlyozva, több megoldást megjelölve. Az egyik ilyen a talajművelés átformálása, a szemléletváltás egy új fogalom, a regeneratív mezőgazdaság fogalmának keretei között. A regeneratív mezőgazdaság hasonló, de több az integrált termesztési szemléletnél. Lényege a természettel összhangban, karöltve, a mesterséges inputok korlátozott felhasználásával gazdálkodni, amivel a talaj biológiai egyensúlyát helyreállítjuk, fenntartjuk. A hangsúly a talaj szerepén van, mivel ez a szántóföldi termelésünk alapja.
Szükségessége indokai
Régóta probléma az állatállomány csökkenésével (1., 2. grafikon) együtt a szerves trágya mennyiségének visszaesése is, aminek számos következményét ismerjük:
- elmaradt az általuk a talajba bevitt nagy mennyiségű mikroorganizmus is, amelyek nélkül:
- a talajok vesztettek szerkezetességükből, a talajmorzsák szétestek, tömörödött állapot jött létre,
- nőtt a termésingadozás,
- a kiesést műtrágyákkal próbálták pótolni, ami a talajok kémiai tulajdonságait (például savanyodás, pufferolóhatás csökkenése stb.) is rontotta,
- tovább fokozta a talajban élő mikroszervezetek közösségeinek zsugorodását.
Rá kellett jönni, hogy kémiai készítményekkel a talajok degradációja nem fordítható vissza, de még a káros folyamatok lassítása, megállítása sem érhető el. A kutatók a talajélet helyreállításában látták a talajjavítás fő csapásirányát; eszerint az úgynevezett biológiai rekultivációval, azaz a talajban élő hasznos mikroszervezetek, főként baktériumok számának tudatos és célzott növelésével várhatunk kedvező eredményeket.
Míg kezdetben az első készítmény csupán két baktériumtörzset tartalmazott, addig most már több, különböző talajbeli folyamatokat végző mikroorganizmus is fellelhető ezekben az anyagokban.
Miért ilyen fontosak?
Ha a talaj „biológiailag aktív”:
- a levegőből több nitrogén kerül megkötésre,
- a tápanyag-feltáródási folyamatok is élénkebbek, azaz a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képessége is fokozottabb,
- például az egyik nagyon fontos makroelem, a foszfor, valamint számos mikroelem esetében is ez jól működik,
- a humusz képződése is jelentősebb,
- a káros mikroszervezetek, betegséget okozó gombák, baktériumok felszaporodása is gátoltabb lehet,
a mikroorganizmusok savakat, enzimeket, sőt vitaminokat is termelnek, amelyek a gyökérképződést élénkítik, nagyobb gyökértömeget eredményeznek, ami a nagyobb mennyiségű tápanyag felvételéhez elengedhetetlen, valamint a távolabbi nedvességkészletet is fel tudja venni a növény.
A talajban élő, a növények növekedése szempontjából hasznos baktériumokat három fő csoportba sorolhatjuk: a talajlevegő nitrogénjét megkötők, ásványi anyagok oldatba jutását segítők, valamint a növények fejlődését serkentők.
Az első csoportban a leghatékonyabban az Azotobacter és az Azospirillum fajok végzik a nitrogénfixációt, az előbbi 20 kg körüli, míg az utóbbi akár 50–80 kg hatóanyagot is képes megkötni hektáronként, amelyből egy jó rész a növényeknek is jut.
Az ásványi anyagok oldódását elősegítő fajok szilikátoldó tevékenységük révén főként a foszfor és a kálium jobb hasznosulása miatt emelhetők ki. A talaj kolloidjaihoz különböző erősséggel és kötéssel kapcsolódnak a növényi tápelemek molekulái, sőt, ezek „leszakításában” is segítenek. A baktériumok számos anyagot termelnek, leginkább saját működésükhöz, rendszerük felépítéséhez, vagy éppen védekezés céljából. Sok anyagból azonban közvetlenül vagy közvetett úton „jut” a talajnak és a növényeknek is, azok hasznára válhatnak.
A teljesség igénye nélkül az alábbi példa erre:
Egyes Pseudomonas fajok vitaminok, hormonok termelését végzik, amelyek a növényi növekedés stimulálására hatnak.
Az előbbi hatások – előnyös tulajdonságok már rövid távon, vegetációs időszakon belül is érzékelhetők, emellett azonban hosszabb távú hatásaik is vannak ezeknek a mikroszervezeteknek. Jó irányba mozdítják a humifikációs folyamatokat, a talaj humusztartalmának emelkedése pedig maga után vonja a talaj jobb vízmegtartó képességét, a morzsalékosabb talajszerkezet kialakulását, a mélyebb rétegekig terjedő lazult állapotot, aminek következtében kisebb energiabefektetéssel művelhetjük a területet, az üzemanyag-megtakarítás pedig hosszabb távon értékelve elérheti a 20, de akár 30%-ot is.
Minél levegőzöttebb, porhanyósabb a talajunk, annál jobban tudnak működni a nitrogénkötő baktériumok is. A baktériumtrágyák természetes anyagok, amelyek rendszeres használat esetén tompítják a szintetikus növényvédő szerek és trágyák kedvezőtlen hatásait, támogatják a növényállományunkat a fejlődésben, egyrészt a tápanyagok folyamatos feltárása által, másrészt egyes készítmények baktériumfajai olyan anyagokat termelnek, amelyek elvonják a vasat a kórokozó gombák elől, azaz gátolják fejlődésüket, szaporodásukat. Ezek az anyagok az úgynevezett szideroforok, az általuk kiváltott hatás pedig a szideroforhatás. A baktériumok olyan anyagokat is termelnek, amelyek vízmegkötő hatással bírnak, egyrészt ezzel vonják be magukat, védekeznek a kiszáradás ellen, másrészt több baktériumsejtet is „összetapasztanak”, így alakítanak ki telepeket. Nyálkaszerű anyagok, több faj a környezetükben is kiválasztja ezeket, amelyek így már a talajrészecskék morzsákká történő összetapadását segítik elő, a morzsás szerkezet létrehozásában is szerepet játszanak.
A készítmények legfontosabb szerepe a talajok természetes biodiverzitásának minél gyorsabb visszaállítása, az egyensúly kialakítása, azonban segítik a műtrágyák hasznosulását (ez akár 80–90% is lehet!), valamint hozzájárulnak a növényvédő szerek felhasználásának csökkentéséhez is, a fentebb említett okokból kifolyólag. Tehát alapvetően nem a műtrágyázás helyett, inkább mellett, kiegészítésként ajánlott alkalmazni, mondhatjuk úgy is, hogy szinte szinergikus hatás jellemző rájuk.
Csoportosításuk
A baktériumtrágyák alapvetően két nagy csoportba sorolhatók:
– A cellulóz- és szármaradványbontók: A tarlóra kijuttatva a felaprított, zúzott tarlómaradványok bontását végzik. Felgyorsítják a nehezen bomló anyagok – például a növényi cellulóz – ásványosodási folyamatait, így a következő állomány hamarabb tudja a szerves anyagban lévő tápanyagokat hasznosítani.
– A másik csoport a talajoltó készítmények vagy talajkondicionálók, amelyek az előző csoport által végzett tevékenységet kiegészítve vagy tovább folytatva a növénytáplálási folyamatokat a talaj baktériumflóráját élénkítik, növelik a populációk számát.
Alkalmazhatóságuk igen széles körű, kora tavasztól késő őszig, igen széles talajhőmérséklet mellett (0–30–35 °C), elővetemény tarlóművelési munkái során, vagy akár vetés előtt vagy azzal egy menetben. Feltétel lehet a száraz talajállapot, valamint az inkább savanyú pH.
Kijuttatásuk
A baktériumtrágyákat aszerint, hogy mire valók, más-más időpontban kell kijuttatni. A szárbontó készítményeket akkor érdemes használni, amikor az előző termény betakarítása után a tarlót megmunkáljuk. A talajoltó szereket pedig a következő növény vetésekor – vagy közvetlenül előtte – kell a talajba juttatni. Első lépés a tömény oldat hígítása után a baktériumok kipermetezése, és azonnali bekeverése a talajba. Az utóbbi nagyon fontos, mert ezek a szervezetek nagyon érzékenyek az UV-sugárzásra, hamar elpusztulnak, a tarló esetében a tarlóhántó eszközre vagy a vontató traktorra szerelt szórókeret által kijuttatott anyagot a talajművelő eszközök (kultivátorkapák, tárcsalapok) egyből bedolgozzák a talajba, míg ez a művelet vetés előtt a magágykészítő kombinátorral valósítható meg.
A fenti készítmények hasznos eszközök lehetnek talajaink biológiai aktivitásának helyreállításában, fenntartásában, az egészséges talaj megteremtésében, azonban önmagukban csodákra még nem képesek, optimális működésükhöz egyéb, a gazdálkodó által biztosított feltételeknek is teljesülniük kell:
- A talajműveléssel az adottságokhoz alkalmazkodva (talajtípus, kötöttség, agyagtartalom stb.) a megfelelő levegőzöttség megteremtése, fenntartása.
- A talaj szervesanyag-tartalmának növelése állati eredetű trágyákkal, zöldtrágyázással, szármaradványok bedolgozásával.
- A talajéletre károsan ható szintetikus anyagok, kemikáliák (talajfertőtlenítők, műtrágyák, érésgyorsítók, gyomirtó szerek stb.) észszerű használata, egyéb, környezetet kevésbé terhelő, anyagok használata, az agrotechnikai elemek átgondolt tervezése (például vetésváltás megtervezése, mechanikai gyomirtás tudatos használata – tarlóművelés, biológiai növényvédelem előtérbe helyezése).
A baktériumtrágyázás talán nem hoz annyira látványos és gyors változásokat, rövid időn belül pozitív hatása enyhébb, hosszú távon azonban kifizetődő eljárás. A műtrágyák használatával hozzászoktunk a gyors, rövid időn belül érzékelhető reakciókhoz, viszont a talajélet „karbantartása” kell hogy az első számú célunk legyen, amely aztán a további felhasznált anyagok hatékonyságát is javítja, nagyobb hatékonyságot, csökkenthető inputanyag-mennyiséget eredményez.
Dr. Dóka Lajos Fülöp adjunktus
Dr. Szabó András adjunktus
Dr. Szabó Éva adjunktus
DE MÉK Növénytudományi Intézet
