Kecskés Gábor, a Burgonyaszövetség elnöke tudatosabb piaci jelenlétet sürget a szektorban
Már nem elég abból kiindulni, hogy termelünk valamit, aztán majd a piac felvásárolja azt. Pontosan kell tudnunk, mikor, milyen típusú terményre-termékre van szüksége a piacnak. Szomorú ugyanakkor, hogy ezt a fajta hatékonyságot és versenyképességet a hazai nemesítési, értékesítési, szakember-utánpótlási infrastruktúra nem igazán tudja kiszolgálni: ma ez az egyik leginkább veszélyeztetett ágazat az egész agráriumban – így összegezhető az Országos Burgonya Szövetség és Terméktanács elnökének értékelése a hazai burgonyatermesztés jelenéről. Kecskés Gáborral június elején Keszthelyen beszélgettünk, ahol az immár a MATE Agrárcsoport Kft.-hez tartozó Burgonyakutatási Központ tartott bemutatót.
Fontos, hogy tudatos döntéseken alapuljon a termesztés
Előadásában hangsúlyosan említette, hogy nemcsak a termelés hatékonyságára, hanem az értékesítés időzítésére is figyelni kell. Ez aktuálisabb idén, vagy mindig is így volt?
– Ez minden évben kulcskérdés. Nem mindegy, milyen fajtát választunk, mikor takarítunk be, és kinek adjuk el. A fogyasztói trendek változnak, és Magyarország is követi ezeket. Fontos, hogy ne csak megszokásból termeljünk, hanem a piaci igényekhez igazodva – így lehet jó haszonnal értékesíteni a burgonyát.
Akkor a hazai burgonya jövedelmezősége szezonálisan is változik? Előfordulhat, hogy átmenetileg az import előnyösebb lenne?
– A termelés nem áll meg a földnél és a gépeknél – el is kell tudni adni a terméket. Magyarországon nincs erős hagyománya a szakszerű burgonyaértékesítésnek. Ha rossz az időzítés, csökken a jövedelmezőség, és ez piaci kilengéseket okoz: egyesek kiszállnak, majd az árak emelkedésével újra belépnek, ami zavarokat eredményez. Mi, akik rálátunk az európai folyamatokra – tudjuk, mennyi burgonya terem, mikor jön az új termés, milyen volumenek várhatók –, azt javasoljuk, hogy tudatos fajtaválasztás és célpiac-orientált gondolkodás alapján történjen a termesztés.
Mint a búzánál: ott is napirenden van, hogy végre nem mennyiséget, hanem minőséget kellene nagyobb arányban termelni a még megmenthető piacainkra.
– Pontosan. A gabonatermelés példája is mutatja, hogy sok gazda még nem készül fel tudatos értékesítésre. Fajtákat választanak „vaktában”, és remélik, hogy valaki jó áron megveszi. De ez a stratégia már nem működik.
Megfogalmazható néhány konkrét pont, ami mentén a gazdák célpiacra tudnának termelni?
– Igen, és ez nem is bonyolult. Ahol szabad kereskedelem van, ott a termelők a piacból indulnak ki: megnézik, hova, mennyiért tudnak eladni, és aszerint termelnek. Nem fordítva. A piac diktál, nem a termelő. Ez az alapvetés.
Súlyos hiányosságok Magyarországon
Magyarországon jelenleg 6–7 ezer hektáron termesztenek burgonyát. Ez aligha lesz elég az önellátás növeléséhez. Cél egyáltalán az önellátás?
– Jelenleg az éves hazai fogyasztásnak csak nagyjából a bő harmadát, felét állítjuk elő. Ezért jön szeptembertől az import, főként Franciaországból. Nem az a gond, hogy nincs elegendő burgonya, hanem hogy a magyar termelők nem fedik le azokat a piaci réseket, amelyeket a külföldi áru betölt. Nem megfelelő fajtákat termelünk, nem olyan minőségben és nem a kívánt időszakra.
A megoldás a fajtahasználat korszerűsítése lenne, vagy a tárolókapacitás bővítése?
– Először a gondolkodásmódon kell változtatni. A technológia már elérhető, EU-támogatás is van, mégis sokan nem azt termelik, amire szükség van. Tudunk termelni – akár többet is –, de nem látjuk előre, kinek adjuk el. Ez a probléma.
De azért a hozamok javultak, nem? 15–25 tonna helyett már 35–40 tonna is elérhető hektáronként.
– Igen, van fejlődés, de a mennyiség nem minden. Piacképes, eladható terméket kell előállítani. Nem az a cél, hogy 60 tonnás hozamok legyenek – Nyugat-Európában sem ez az átlag. A kérdés az, mennyit tudunk értékesíteni abból, amit megtermelünk – a megfelelő piacon, a megfelelő áron.
A hazai nemesítés ki tudja elégíteni a burgonyatermesztés igényeit?
– Sajnos nem. Jelenleg nagyjából 30 hektáron folyik nemesítés Keszthelyen, ami elenyésző. Fontos lenne tisztázni, hogy az ottani munka kutatás vagy fajtaelőállítás. A jelenlegi mennyiség nem elegendő a piaci igények kielégítésére, bár most van némi szemléletváltás – meglátjuk, mi lesz belőle.
Tehát a tudás megvan, de az infrastruktúra még hiányos?
– Nem mondanám, hogy megvan az infrastruktúra, és a szakember-utánpótlás sincs biztosítva. A képzés szinte megszűnt olyan szinten, amire a szektorban szükség lenne. Az egyetemek nem bocsátanak ki elegendő, a gyakorlatban jól használható tudással rendelkező végzős hallgatókat, akik a termelésbe beléphetnének.
Említette az európai 50 ezer hektáros területnövekedést. Ez mekkora nyomást gyakorol a magyar termelőkre?
– Ez még nem jelent azonnali veszélyt. Az időjárás extrém, a 2022-es szintet például még így sem éri el a termelés. Ugyan több a terület, mint tavaly, de Nyugat-Európában is komoly problémát jelent a növényvédőszer-kivonás. A rovarkártevők, például a drótféreg is egyre nagyobb gondot okoznak. Ráadásul ott is gyakoriak az aszályos időszakok, jégesők, villámárvizek. A termés így még csökkenhet is. A különbség, hogy Nyugat-Európában nem spekulatív alapon vetnek, hanem előre lekötött szerződések alapján. A termelők több mint 90%-a biztos értékesítési háttérrel dolgozik – nálunk ez 10% alatt van.
Lelkes a szektor, de hiányzik az összefogás
Van egyáltalán számottevő integrátor Magyarországon?
– Természetesen vannak, és működnek is együtt termelőkkel. De alacsony az együttműködési hajlandóság. Pedig ez biztosabbá, kiszámíthatóbbá teszi a működést. A termelők sokszor csalódtak korábbi szerveződésekben, például TÉSZ-ekben – emiatt is nehéz a bizalom helyreállítása.
Az is szerepet játszhat, hogy az integrátorok elvárják a fémzárolt vetőburgonya használatát?
– Lehet, de az is gond, hogy sokan nem fogadják el az alapvetést: mindig a vevő dönt. Ha ő megmondja, milyen méret, fajta és minőség kell, akkor azt kell termelni. Ezt a szemléletet kell elsajátítani. A végső döntést mindig a fizető fogyasztó hozza – nem a termelő, nem a felvásárló. Ezt nem mindenki akarja megérteni.
Olyan, mintha a rendszerváltás előtti hozzáállás élne tovább: „úgyis elkel minden”, mert az igénytelen és nagy orosz piac megvett mindent.
– Igen, akkor nem volt nagy kínálat, nem volt igényszint. A KGST-piacok mindent felszívtak. Ma már más világ van, a verseny óriási, a fogyasztó pedig válogatós.
A fémzárolt magyar fajták alkalmazása miért terjed ilyen lassan, ha pedig ezek alkalmazkodnak legjobban a hazai viszonyokhoz?
– Elsősorban azért, mert nincs elegendő mennyiség. A kereslet sokszor meghaladja a kínálatot, és a magyar fajtaelőállítás nem tudja ezt kiszolgálni. Még ha mindenki magyar burgonyát szeretne termelni, akkor sem lenne elegendő szaporítóanyag. Ez egyértelműen kapacitásprobléma, amin változtatni kell.
A terméktanács milyen szerepet tud vállalni ebben a folyamatban? Nyitottak a gazdák a kapcsolatra?
– Igen, főleg, amikor nehezebb idők járnak – például most is, amikor növényvédőszer- és hatóanyag-kivonások, piaci zavarok nehezítik a termelést. Ilyenkor megnő az érdeklődés, többen keresik a kapcsolatfelvétel lehetőségét, belépnének, információt szeretnének. Van egy olyan réteg, amelyik fejlődni akar – ezt mi is érezzük.
A termőterület csökken, de a szakmai napokon mégis sokan megjelennek. Itt is 90-en vannak, Zákányszéken 150–160 fő: ez egy aktív szegmens.
– Igen, nagyon is. Más régiókban, például Berzencén is aktívak a termelők. Az ilyen alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy valós körülmények között nézzük meg az új fajtákat, az állományokat. Ez túlmutat az érdeklődésen: aki burgonyával foglalkozik, annak aktívnak is kell lennie – a visszacsatolás és a tanulás része a szakmának.
Az öntözés milyen szerepet játszhat a hazai burgonyatermesztés jövőjében? Van benne kitörési lehetőség?
– Fontos tényező, de nem ez a legnagyobb gátja a fejlődésnek. Öntözni természetesen szükséges – víztakarékos technológiával, nem ivóvízből, hanem felszíni vizekből. De az öntözés nem olyan egyszerű, mint ahogy egy laikus gondolná. Engedélyköteles, komoly pénzügyi és szakmai háttere van. Nemcsak elindítani kell a vizet, hanem pontosan akkor, amikor a növény igényli – akár hétvégén, ünnepnapon is. Ha pedig túl sok víz jön, a burgonya tönkremegy. Tehát az öntözés hasznos, de önmagában nem oldja meg a problémákat.
A saját gazdaságában hogyan alakult ez a pálya? Örökölte, vagy maga kezdett bele?
– Teljesen ebbe születtem bele. A gyerekkorom óta része az életemnek a burgonya. Sokan mondják: aki gyerekkorában burgonyázott, soha többet nem akarja – de ez nem igaz mindenkire. Ha valaki elhivatott, akkor ezt érdemes csinálni. Nincs jelentősége annak, hogy valaki hány hektáron termel – a lényeg, hogy jól csinálja, és legyen benne perspektívája. Én látok benne.
Ha visszatekint az elmúlt 10–15 évre, és a jelenre, hogyan érzi, mi következik, merre tart a magyar burgonyatermesztés?
– Hatalmas kihívások előtt állunk. Talán ez az egyik leginkább veszélyeztetett ágazat az egész agráriumban. A zöldségek közül is a legérzékenyebb, de a gyümölcságazatról már nem is beszélve, az szinte nullára csökkent az időjárás miatt. A nagy kérdés az, hogy a burgonya is egyfajta képeslap-témává válik-e – ahogy a szürkemarhát már csak a turizmus használja –, vagy meg tudunk újulni, és lépést tartani az időjárás, a gazdasági környezet és a saját hibáink okozta nehézségekkel.
A megoldás bennünk van: tudnunk kell, mit, miért és hova termelünk. Meg kell tanulnunk piaci alapon gondolkodni, tervezni, értékesíteni. Ha ez sikerül, van jövője a magyar burgonyának.
Kohout Zoltán
Képek: Horizont Média Kft.
Agrárágazat Tudástár – Fémzárolt vetőburgonya
A fémzárolt vetőburgonya minősített, ellenőrzött szaporítóanyag, amely garantáltan az előírt fajtaazonossággal és egészségi állapottal rendelkezik. Termesztésekor szigorú hatósági ellenőrzés biztosítja, hogy mentes legyen a káros vírusoktól és betegségektől. Alkalmazása a burgonyatermesztésben stabilabb hozamot, egyöntetűbb méretű gumókat és magasabb piaci értéket eredményez. A fémzárolt vetőburgonya használata a célpiacra termelés és az integrátori együttműködések alapfeltétele, valamint kulcsa a hazai szektor versenyképességének megőrzéséhez.
